Hatvanéves korában elhunyt Tiffán Zsolt villányi borász, a Fidesz korábbi baranyai országgyűlési képviselője, a Baranya Megyei Önkormányzat egykori elnöke. A hírről a Bama.hu számolt be elsőként, de a közösségi médiában több helyi fideszes politikus és mások is búcsúztak tőle. Az ország egy része a nevét borászként, egy másik része politikusként (is) ismerte. Volt azonban egy harmadik fontos dolog is az életében. E sorok írójának személyes benyomása szerint az legalább olyan fontos volt az életében.
Tiffán Zsoltot úgy 16 évesen láttam először. És mondhatom – főleg most már –, hogy rajongója voltam. Vagy ha ez a szó erős is, nagyon szerettem azt, amit akkor csinált. Az INC-t.
Tiffán Zsolt ugyanis azon túl, hogy egy patinás, többgenerációs villányi borászcsaládba született bele – így az útja nagyjából ki volt jelölve –, akkoriban a hobbijának is élt: a zenélésnek. Kifejezetten jó gitáros volt, és frontembernek, énekesnek is elsőrangú. Követtem őket. Az INC-nek – tudomásom szerint – egyik utolsó fellépésén is ott voltam az egykori Hard RÁK Caféban, ‘93-94 tájékán. (Még ha újjá is alakultak később egy rövidebb időre.) Erős volt a saját repertoár, de a Sepultura- és főleg a Metallica-feldolgozásaik CD-minőségűek voltak.
Sok idő telt el azután addig, amíg ismét láttam, de akkor már hétköznapi értelemben találkoztam vele, nagyon más helyzetben. Ő akkor már politikus volt, én napilapos újságíró.
Ráadásul akkor már a Fidesz volt kormányon, és jól tudták azt, hogy a helyi napilapnál kik azok az újságírók, akiket semlegesen lehet kezelni, kik azok, akiket amolyan baráti újságíróknak tarthatnak, és kik azok, akik e két kategórián kívül esnek. Én az utóbbiba tartoztam, vagy még inkább egy negyedikbe, olyan körbe, amelynek tagjait inkább ellenségként kezelték.
A politikai újságírók és a politikusok viszonya nemcsak az ilyen nem hivatalos listák miatt sikamlós terep, hanem a legalapvetőbb emberi és szakmai szabályok miatt is. De éppen az emberi rész az, ami miatt egyes információkat, viszonyokat jobb tisztázni.
Így amikor bemutatkoztam neki, érdek nélkül, szenvtelenül elmondtam neki, honnan emlékszem rá. A válasz azonban még így is meglepően hűvös és ellenséges volt. És aztán a pár perc múlva kezdődő harkányi sajtótájékoztatón is csípős megjegyzések kíséretében kaptam választ az adott ügyhöz kapcsolódó, közérdekű kérdésekre.
Az újságírók az ilyen helyzeteket nem vehetik személyes ügynek. Így ezt sem, és később azt sem vettem annak, amikor az elhíresült hiénás Facebook-sorozatának első darabját név nélkül ugyan, de jól beazonosíthatóan nekem címezte. (Tiffán akkoriban, még aktív politikusként, hol direkten, hol kevésbé konkrétan írt a Facebookon olyanokról, akikkel vitája volt, és e posztok illusztrálására rendszeresen hiénafotókat mellékelt.)
A fentieket csak azért osztom meg egy nekrológban, mert ezek az előzmények fontosak annak a mozzanatnak a megítéléséhez, ami szerintem sokat elárul Tiffán Zsoltról. Jóval később ugyan, és sok újabb kisebb vita után képes volt arra, amire csak kevesen, főleg, ha politikusok: bocsánatot kért. Mármint tőlem, egy üzenetben, rövid indoklással. Akkor már nem volt sem országgyűlési képviselő, sem megyei közgyűlési elnök, de ez nem is számít. Csak az, hogy belátta, hogy tévedett, és hogy olyanokat mondott és tett, amit később átértékelt. És biztos vagyok benne, hogy hasonló üzenetet más is kapott tőle akkoriban. Akkor is nagy dolog ez, ha nemcsak egyszerűen nem ült már azokban a bizonyos székekben, hanem igazából hátrébb is kellett lépnie. Vélhetően egy olyan ügy, egy olyan Facebook-poszt miatt, amiben azt bizonyította, hogy jót akar. A sajátjait támadta. Megtisztulást szeretett volna. (De nem úgy, nem álságosan, személyes érdekből, elegánsan kullancsozva, mint Lázár miniszter.)
Az a poszt, az a saját pártján és szűkebb pátriáján belüli belső megtisztulás és megújulás követelése őszinte volt. Annak hatott.
Ahogyan egyébként minden más is, amit tett (és az is, amit nem tett) politikusként. Érezhetően hitből, személyes, mélyről jövő meggyőződésből, és a lehető legjobb szándékból tette. Ezt akkoriban sem vitattam el tőle, most pedig nem hallgathatom el.
Hogy jó politikus volt-e? Szerintem nem. Sőt, sok szempontból alkalmas sem volt politikusnak. Nem volt alkalmas az akkori és főleg a mai viszonyok között arra, hogy politikus legyen, és ez éppenhogy nem rá nézve szomorú, hanem arra, amilyen lett, és amilyenné vált a politikai elitünk. Amilyenné engedtük válni. El is bukott, miközben egyidőben ment a szekere. Nem tudom, a miniszterelnök barátjának tartotta-e, nem tudom, mennyire volt közel álló akkoriban, de az biztos, hogy a sok szakértőnek köszönhető Ős-Dráva Programot ő felkarolta, és akkor volt politikai ereje ahhoz, hogy nagyon komoly, addig nem látott forrást hozzon egy olyan térségbe, amiről mintha elfeledkeztek volna a politikusaink. Nem volt tökéletes a megvalósítás, sőt, de azt, hogy ezt elérte, és dolgozott érte, megint csak nem lehet tőle elvitatni. És kihelyezett kormányülés is akkor és miatta volt csak Baranyában: Kémesen.
Tiffán Zsolt tehát egy hosszabb időpillanatban politikus volt, és akkor úgy tűnt, hogy sikeres is lehet. De szókimondóbb, egyenesebb és hitelesebb volt a politikusainknál. Jó értelemben véve volt régimódi. Régimódi úr. Próbált egy valamikori polgári ántivilágnak megfelelően fogalmazni. Tőle még ez sem volt hiteltelen. A barátaihoz hű volt, szépen beszélt róluk, a saját politikai közösségével kifejezetten lojális volt.
Igen, nyers is volt, és kemény. Igen, amikor a hatalom birtokosa volt, akkor voltak konfliktusai is, talán meg is bántott embereket. Talán nem egyszer nem is neki volt igaza. Mindez azonban már nem számít, de ahhoz, hogy ennek a nekrológnak a keretei között teljesebb legyen a kép róla, akármilyen előjellel is, ez is fontos.
A borokhoz nagyon értett. Nyilván! Azt nem tudom, hogy ha minden energiáját a borkészítésbe és a borkultúra terjesztésbe fekteti, csak arra koncentrál, akkor mire vihette volna. Ha hagyja a francba a politizálást. Édesapja az egyik legkiválóbb magyar borász, és ha minden igaz, a fia talán úgy fog tudni a nagyapja nyomdokaiba lépni, hogy a legjobb értelemben meghaladja azt. Ahogyan egy apa és egy nagyapa akarja, hogy a fia és az unokája meghaladja őt.
Beszéltem vele politikáról, közéletről, néha a borokról is, de a leginkább akkor nyílt meg, amikor a zenéről beszélhettünk. Ezek akkor már szigorúan magánjellegű beszélgetések voltak. És persze a bocsánatkérést követő időszakot érintik. Akkor már lehetett ilyen. Addig, ameddig politikus volt, ilyenre nem kerülhetett sor köztünk.
Amikor a zenéről beszélt, igazán elemében volt. És az egykori tehetsége sem veszett el. Mutatott dalkezdeményeket, és arról is beszélt, hogy tervezi a visszatérését ebben a szerepben is. Végül ez nem lett meg, de az ezzel együtt is látszott, hogy egykoron nagyon jó úton járt, olyanon, amiben jó és tehetséges volt, amiben őszintén örömét lelte, és amiben maga lehetett.
Hiszem, hogy valójában jót akart politikusként, de politikusként egyetlen alkalommal sem láttam őt ennyire a helyén lenni. Igazából a helyén lenni sem, ezért gondolom azt, hogy ő elsősorban talán borász volt, de majdnem ennyire, vagy talán még annál is jobban zenész, és csak ezek után következett Tiffán Zsolt, a politikus. Abban majdnem biztos vagyok, hogy ahogyan megélte a politikusi karrierjét, ahogyan annak vége lett, az kihatott rá egészen a mai napig.
Tiffán Zsolt tanító is volt, dolgozott iskolában is. Erről az életéről keveset tudok. A magánéletéről pedig akkor sem írtunk, amikor még élt.
Egy éve beszéltem vele utoljára, egy cikk kapcsán. Az a szöveg nem készült el akkor, mert egy újságíró felelőssége arról is szól, hogy hol húzza meg a határt. És amikor a politika, a közélet és a magánélet területeit egyaránt érintené egy ügy, még ha amúgy az a köz érdeklődésére is számot tart, de az arányok felborulnak, és nem a közélet és politika javára, akkor el kell engedni.
Viszont akkor már arról is beszélt, hogy nincs jól. A szívét említette ismét, 6-7 évvel azt követően, hogy komoly műtéten esett át. Nagy és nehéz műtéten, ahogy mondani szokták. A halálát azonban ténylegesen nem ez okozta. Ma pedig végleg elköszönt a földi léttől. Legyen neki könnyű a föld.
Tiffán Zsolt Mohácson született, 1965-ben. A kaposvári főiskola elvégzése után 1995-ig testnevelést tanított a villányi általános iskolában. A Fideszbe 1998-ban lépett be, 2004-től a Baranya megyei választmány elnöke volt. A 2010-es választáson Baranya 6. számú választókerületében, a Fidesz–KDNP színeiben nyert országgyűlési mandátumot. 2012 és 2014 között a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke volt. 2017-ben távozott posztjáról. 2021-ben próbálkozott egy saját bisztróval is, amit Pécsen üzemeltetett, de aztán azt be kellett zárnia. Az utóbbi években a villányi családi borászatban dolgozott.
19? Lapot!
