Folyamatosságról és biztonságról beszélt. Sajnos nem a Szabad Pécsnek adta az interjút, hanem a cég hivatalos Facebook-oldalán jelent meg a beszélgetés, de ettől még idézzük a írást a későbbiekben, szó szerint. Ez az első megszólalása a Fidesz volt pécsi országgyűlési képviselőjének és volt pécsi alpolgármesterének új pozíciójában. Ráadásul a céghármas első számú vezetőjeként kijelentette, hogy mostani hivatása szerint teljes egészében e három cégre és a megváltozott munkaképességű emberekre koncentrál majd. Egyértelművé tette továbbá, hogy – elődjéhez hasonlóan – ő is a három társaság közös útját preferálja. Pécsett maradtak, egyelőre. De legalább most már a hétvégéket együt tudja tölteni a családjával. Viszont hétfőtől péntekig, ha kell napi 16 órát dolgozik.

A Szabad Pécs független híroldal nem működhetne az Olvasók támogatása nélkül. December végéig futó kampányunkkal kérünk most segítséget, hogy továbbra is Önöknek/Nektek dolgozhassunk.
További infó és támogatás:
SZABADPECS2019
Köszönjük!

Az interjú felvezetésében arra emlékeztetnek, hogy Becker György távozása után új ügyvezető igazgatója lett a KÉZMŰ-FŐKEFE-ERFO céghármasnak. S megemlítik azt is, hogy “a pécsi illetőségű Csizi Péter korábban két cikluson át országgyűlési képviselő volt, egy időben Pécs alpolgármestere”. Na, de akkor jöjjön is a beszélgetés.

Miért esett önre a választás a régi ügyvezető lemondása nyomán?

Ismert rólam, hogy alapvetően szociálpolitikus vagyok. A Pécsi Tudományegyetemen ilyen szakon szereztem diplomát és ez tudatos választás volt, alapbeállítottságomból következően. Az összetett szó – „szociálpolitikus” – második tagja volt életem eddigi részében a hangsúlyosabb – „-politikus” –, de mindig igyekeztem a szociális kérdések, illetve a nehéz helyzetű emberek és a hozzájuk kapcsolódó civil világ iránt figyelemmel lenni. Az elmúlt években is rengeteget foglalkoztam megváltozott munkaképességű emberek életével, életkörülményeivel. A két előző parlamenti ciklusban országgyűlési képviselőként a Népjóléti Bizottságban tevékenykedtem, de pécsi alpolgármesterként is számos ügyben előszeretettel dolgoztam együtt civil szervezetekkel és cégekkel. Összefoglalva, az elmúlt két évtizedben köztudottan mindig is figyeltem erre a célcsoportra, amely itt, ezekben a védett cégekben koncentráltan jelen van. Amikor aztán megnyílt a lehetőség erre a váltásra, tudatosan kínáltam fel a szolgálatomat, hogy minden erőmmel azon legyek, hogy e társaságok egyre sikeresebbek, a dolgozók pedig ezzel párhuzamosan egyre megbecsültebbek legyenek.

Milyen közös értéket lát ezekben az emberekben?

A nehézségek közötti helytállás önmagában is érték, de ennek a helytállásnak a kényszere sok esetben kimunkál egyfajta lelki többletet is. Továbbá azt tapasztalom, hogy a megváltozott munkaképességű emberek a munkát általában fokozottabban megbecsülik. Maguk az emberek és az, hogy bizonyos tekintetben segítségre szorulnak, arra késztetnek, hogy „egydimenziósan” foglalkozzam ennek a cégcsoportnak az irányításával.

Mit takar az „egydimenziósság” kifejezés? Talán egy kis fanatizmust?

Most számomra a KÉZMŰ, a FŐKEFE és az ERFO mintegy 8800 munkavállalója került a fókuszba. A megváltozott munkaképességű emberekben felhalmozódó, imént említett értékek okán nagy felelőssége akár a Tulajdonosnak, akár a vezetésnek, hogy az ő munkájuk biztosítva legyen. Ezzel kapcsolatos filozófiám két szóban összefoglalható: folyamatosság és biztonság. Ezért szeretnék tenni a következő időszakban teljes erőbedobással.

Nemcsak az ügyvezető személye, hanem a tulajdonosi jogok gyakorlója is új, hiszen átkerültünk a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt-től az Emberi Erőforrások Minisztériumához. E változások ellenére megmarad-e a pár éve tartó folyamat iránya, tudniillik hogy a három cégnek össze kell hangolnia működését, szerkezetét és stratégiáját?

Előre bocsátom, hogy bár változott az ezen gazdasági társaságok tulajdonosi jogokat gyakorló felügyelete, a Tulajdonos valójában változatlan. Ez a Magyar Állam nevében tevékenykedő Magyar Kormány. Személy szerint a Miniszterelnök úr is a munkaalapú társadalom megteremtését a legfőbb célkitűzései között tartja számon. Ezen belül a Kormány, közelebbről Kásler Miklós miniszter és Fülöp Attila államtitkár messzemenően támogatja a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását is. Méghozzá azon az alapon, hogy ők is képesek az értékteremtő munkára és az méltó hozzájuk, hogy segély helyett kétkezi munkájuk keresményét vigyék haza. A munkahelyeik biztonságához pedig meggyőződésem szerint hozzátartozik, hogy a cégcsoport útja továbbra is közös! Ezt mondatja velünk az ésszerűség és az eddigi tapasztalatok is. Fontos viszont, hogy még több pénz érkezzen a cégekhez, javuljon a szociális szektornak és ezen belül megváltozott munkaképességű cégeinknek a megítélése a társadalom szemében. Némely országokban ez a szemlélet a benne lévő értékek kiaknázásával már jelen van, tanulmányaim alatti és későbbi útjaimon sok jó példával találkoztam. Ott már a nagy márkáknál jelentősége van a megváltozott munkaképességűek integráltan foglalkoztatásának, ilyen hátterű beszállítók alkalmazásának, illetve ilyen jellegű termékeket vásárlásának. Kiemelném a francia autógyár, a Renault következetes gyakorlatát abban, hogy fennen hirdeti, minden egyes autójukban van olyan résztermék, amely államilag támogatott fogyatékossággal élő emberek keze nyomát viseli.

Tehát a KÉZMŰ, a FŐKEFE és az ERFO továbbra is együtt halad, persze erre következtethettünk abból is, hogy ismét közös az ügyvezető…

Hogy úgy mondjam, a tulajdonosi akarat ebben is változatlan. Az állam felelősen gondolkodik, elég sok pénzt ad támogatás gyanánt. Ha azonban még többet szeretnénk, és erre szükség is volna, azt már nem várhatjuk sült galambként az államtól. A távlati cél az kell legyen, hogy minden egyes állami forinthoz egy piaci forintot szerezzünk.

Megtörtént-e az átadás-átvétel a régi és az új első számú vezető között?

Maga az átadás-átvétel jogi aktusa a régi ügyvezető igazgató készséges együttműködésével gyorsan és sikeresen lezajlott, de szükség van egy általánosabb érvényű átvételre is, amely huzamosabb időt vesz igénybe. Befejezettnek akkor tartom az átadás-átvételt, ha végigjártam az összesen 147 telephelyet. Ez nem kis erőfeszítést igényel tőlem, de ha azt veszem, hogy az interjúkészítés a harmadik munkanapomon történt és mind a három napon egy-egy nagy egységet már meglátogattam, akkor van remény.

Miért tartja fontosnak a személyes üzemlátogatásokat?

A vezetés nem arról szól, hogy a beosztott vezetőkkel leülök tárgyalni, elégséges hasznos információkat akkor kapok, ha még a „végeken” is beszéltem csoportvezetőkkel és a betanított munkásokkal egyaránt.

„Levezetésként” hadd kérdezzük meg azt is: összehangolható a háromcéges ügyvezetői tevékenysége a magánéletével, pláne Pécsről? Egy korábbi lapinterjújából kiderül, mennyire fontos önnek a család és azon belül az, hogy kislányával is elég időt tölthessen együtt.

Kislányunk hat éves, most kezdte az iskolát a Baranya megyei székhelyen, ezért feleségemmel úgy döntöttünk, hogy egyelőre a család Pécsett marad. Később ez változhat. De az, hogy a cégcsoport ügyvezetője lettem, egy kis pozitív változást máris jelent feleségemnek és gyermekünknek; a hétvégét végre teljes egészében velük tudom majd tölteni. Hogy aztán hétfőtől ismét nagy múltú társaságaink ütőképesebbé tételével foglalkozzam, ha kell, napi 16 órában…”

KategóriákMETÁL