A TASZ kezdeményezésére és jogi segítségével a Szabad Pécset kiadó nonprofit kft. bíróságon támadta meg az immáron 476 tévét, rádiót, híportált, újságot és folyóiratot tömörítő fideszes médiaholding megalakulását.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Jogsértőnek tartjuk a kormány által rendelet útján nemzetstratégiai jelentőségű szervezetnek nyilvánított Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) megalakulásával, s azzal járó elképesztő mértékű média-összefonódással kapcsolatban, a Gazdasági- és Versenyhivatal (GVH) által kiadott hatósági bizonyítványt. A TASZ, a Társaság a Szabságjogokért nevű emberi jogi jogvédő civil szervezet megkeresésére, és a szervezet segítségével a Szabad Pécset kiadó Freedom Média Nonprofit Kft. a fentiek miatt az ügyben kiadott hatósági bizonyítvány bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte a Fővárosi Törvényszéken.
Amennyiben ott a reményeinknek, s főként a TASZ jogi álláspontjának megfelelő határozat születik, akkor érvénytelenítik a GVH ügyben hozott döntését, és a kiadott bizonyítvány érvényességét, és új eljárást folytatnak le. A GVH a KESMA megalakulását a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény alapján, összefonódás-bejelentés miatt kezdte el vizsgálni.
A múlt héten elpostázott beadvánnyal megindított eljárásban Hüttl Tivadar, a TASZ jogsegély-szolgálatának vezetője nyújt képviseletet a Szabad Pécs részére. A Szabad Pécs a hír publikálásával egyidejűleg közli Dojcsák Dalmával, a TASZ Politikai Szabadságjogi Projektjének vezetőjével és Szabó Máté Dániellel, a TASZ szakmai igazgatójával készített interjúját.
Nem titok, hogy nem a Szabad Pécs, hanem a TASZ volt az ötletadója a GVH által kiadott, a KESMA megalakulását jóváhagyó bizonyítvány megtámadásának, az azzal szembeni felülvizsgálati kérelem beadásának. Azt viszont egyelőre még mi sem tudjuk, hogy a TASZ-nál ki mondta azt, hogy meg kell támadni a GVH döntését? Vagy azt, hogyan kell ezt megtenni?
Szabó Máté Dániel: Azt, hogy mi ezzel a témával foglalkozni akarunk, rögtön tudtuk, amikor olvastuk az újságban ezeket a híreket. Akkor kezdtünk el ezzel az üggyel foglalkozni, amikor még nem jelent meg az a rendelet, amely később nemzetstratégiai jelentőségűnek nyilvánította a tranzakciót. Már ekkor lehetett tudni, sejteni azt, hogy a GVH nem lesz túl aktív ebben az ügyben, politikai okokból. És azt gondoltuk, hogy egy jogvédő szervezetnek, a sokszínű tájékoztatás megvalósulása érdekében van tennivalója. De vártunk, néztük, hogyan alakul az eljárás. És valójában akkor lett egyértelmű, hogy mit kell tennünk, amikor megszületett ez a rendelet, és nem sokkal később a GVH véget vetett a saját eljárásának: kiadott egy hatósági bizonyítványt arról, hogy nincs akadálya az összefonódásnak. Akkor láttuk, hogy mi az az eljárás, ami megindítható.
Jogi szempontból különleges ügyről van szó?
Dojcsák Dalma: A TASZ-nak ez mindenképpen újdonság volt. Az viszont nem volt kérdés, hogy egy jogvédő szervezetnek egy ilyen léptékű társadalmi problémával foglalkoznia kell. A TASZ egy olyan jogvédő szervezet, amelynek nagyon erős tevékenysége van szólásszabadság, médiaszabadság területén évtizedek óta. Ebben a tevékenységben néhány éve fókuszáltan figyelünk a magyarországi propaganda sajtó terjedésére. Keressük az eszközöket, amelyekkel a propagandával szemben fel lehet lépni, és arra jutottunk, hogy a jog, és különösen a magyar jogrendszer, nem nagyon biztosít ilyen eszközöket. Amikor azt láttuk, hogy terjedni kezdett Magyarországon a propaganda, hogy az állam egyre inkább beavatkozik a média tulajdonosi és piaci viszonyaiba, hogy egyre inkább megjelennek olyan médiumok, amelyek látszólag függetlennek, de valójában a központi kormányzatnak az érdekeit szolgálják, és annak irányítása alatt működnek, akkor kezdtük el keresni a lehetőségeket, amelyekkel egy jogvédő szervezet felléphet egy ilyen helyzetben. Rengeteg gondolkodást és kutatást követően arra jutottunk, hogy új megoldásokat, új eszközöket kell találnunk. Például tavalyelőtt a TASZ egy vitairatot adott ki a propagandasajtó jellemzőiről, ami segít meghatározni, hogy mi a propaganda. Arra szerettük volna buzdítani az ezzel a területtel foglalkozó szakértőket, hogy ők is nyilvánítsanak véleményt. Ebből kialakult egy nyilvános vita, amelyben a Médiatanács egyik tagja is részt vett. Ebből a munícióból kezdtünk el a konkrét tevékenységeket kitalálni. Ilyen például a most folyó kampányunk, a Szabad január. Arra hívjuk fel az emberek figyelmét, hogy zárják ki a propagandát az életükből, és egy hónapig ne engedjék be az álhíreket az életükbe. Tehát van egy ilyen, lazább, kampányokra épülő tevékenységünk, és mellette egy szigorúan vett jogi tevékenység, amivel a szabad sajtót próbáljuk védeni a propagandával szemben, vagy a propaganda terjedése ellen próbálunk fellépni. Vannak tehát hasonló ügyeink, de ez a beadvány valóban különlegesnek számít a TASZ életében is abból a szempontból, hogy a versenyhatósági eljárásban, versenyjogi érveket alkalmazva indítottunk jogi eljárást. Abból a szempontból mindenképpen különleges, hogy emberi jogi és alkotmányjogi indoklások mellé ezúttal versenyjogi érveket is fel kellett sorakoztatnunk.
Vagyis, gondolom, szakértők segítségét is kéritek, ha szükség van rá. Amúgy a rátok jellemző „rázós” ügyekben „külsősök” nem félnek segíteni?
Sz. M. D.: Az utóbbi időben azt látjuk, hogy ha nem is mindig, de nagyon sok esetben az ilyen együttműködések olajozottan működnek. Úgy érezzük, hogy egyre több ember próbál tenni valamit, ha a számára igazán fontos dolgokat támadja a rendszer. Ilyenkor általában ők keresnek meg minket. Nem is biztos, hogy a saját nevükben, de hozzájárulnak fontos ügyek szakmai kidolgozásához. Sok esetben örülnek, hogy van olyan szervezet, amely felvállalja ezt az ügyet, és alkotmányjogi és emberi jogi érvekkel tudja az övéiket kiegészíteni. A felelősség az eljárások szakmai tartalmáért minket terhel.
Hogyan álltatok neki mégis ennek a munkának? Hogyan jött az ötlet, amellyel fogást lehet találni a kormány médiagépezete és irányítói szerint talán sziklaszilárdnak gondolt ügyleten?
Sz. M. D..: Nem vaktában kezdtünk el jogi érvelést kidolgozni, az első lépésünk az volt, hogy betekintettünk a GVH irataiba. Megnéztük az aktát, amire a jogszabályok lehetőséget biztosítottak. És azt láttuk ezekben a dokumentumokban, hogy a GVH belső szervezeti egységei, amelyek szakmai és nem politikai szempontokat érvényesítenek a munkájukban, ugyancsak problémásnak találták ezt az összefonódást, és javaslatot tettek a GVH eljárásának a folytatására. Ezzel az egyik versenytanács is egyetértett – ez világosan kiderül ezekből a dokumentumokból. Tartalmi értelemben ez is visszaigazolta, hogy igazunk van. Ami a fejtörést, vagy a szakmai kihívást jelentette, az az volt, hogy eljárási értelemben az a december elején született politikai döntés, amivel a kormány nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette az összefonódást, vajon megakadályozhatta-e a vizsgálat érdemi befejezését. És mi éppen azt mutatjuk be ebben a keresetben, hogy valójában nem lehetett volna ezt az eljárást ilyen gyorsan befejezni, hanem az összefonódást érdemben meg kellett volna vizsgálni.
Annak pontos okát lehet tudni, hogy a kormány valójában miért is minősítette a KESMA megalakulását a médiaholding létrejöttét nemzetstratégiailag kiemelt jelentőségű tranzakciónak?
Igazából csak közvetetten, csak sejteni lehet, mert az erről szóló rendelet nem tér ki erre. A kormány a rendelet megjelenését követően kiadott egy sajtóközleményt, ami arra utalt, hogy a médiaholding nonprofit voltával magyarázzák a döntést, a nemzetstratégiai jelentőséget és a közérdeket. Racionális láncolatot azonban a nonprofit jelleg és a nemzetstratégiai jelentőség között ez a sajtóközlemény sem állítot fel.
Ezt értjük. S habár az olvasók is és mi is a NER Magyarországán élünk, szóval nem kell bemutatni, hogyan működik a rendszer, de amikor egy jogvédő szervezet jogászai utalnak arra, hogy egy hivatalos, a kormánytól elviekben teljesen független a szabad piaci viszonyokat egy bizonyos nézőpontból felügyelő és ellenőrző szervezet gyakorlatilag előbb befejezi/-heti vagy leállítja/-hatja a vizsgálatát azért, mert időközben a kormány lépett egyet abban az ügyben és jelezte, hogy ez most neki egy fontos ügy. És még akkor is, ha önmagában nem csak az összefonódás, hanem a kormány döntése is igencsak kérdésesnek, sőt aggályosnak tűnik. Szóval volt ehhez hasonló példa máskor is korábban?
Sz. M. D.: Ez ennél sokkal egyértelműbb. Nyilvánvaló, hogy ez egy politikailag nagyon érzékeny ügy, és mint ilyen, minden állami szervnek, még a legnagyobb függetlenséggel rendelkező bíróságnak is kényelmetlen egy ilyen ügyben határozni, mert ha szakmailag korrekt döntést hoz, akkor azzal a kormányzat szándékainak tesz keresztbe. Ezért igyekszik elkerülni, hogy érdemi döntést kelljen hoznia.
D. D.: Láttunk arra példákat a múltban, hogy a kormány megtorolhatja a neki nem tetsző döntéseket. Amikor például Ahmed H.-t felmentették, ami nagyon fontos ügy volt a kormánynak, akkor Rogán Antal rögtön arról kezdett el beszélni, hogy a bíróságok Soros György kezében vannak, és el is indult a bírósági szervezetrendszeren egy folyamat, amelyet megtorlásként is lehet értelmezni.
Sz. D. M.: De egy régebbi, 2010-es esetet is felhozhatunk példaként, amikor az Alkotmánybíróság úgy határozott, hogy a 98 százalékos különadó alkotmányellenes, egy nap alatt módosult az Alkotmánybíróság hatásköre (és ez van érvényben ma is), ami szerint nem vizsgálhatja az adószabályokat, csak bizonyos feltételek esetén. Látjuk, hogy azóta, hogy a kormány így reagál a számára nem tetsző döntésekre. Sok hivatal és intézmény azóta elmozdul a döntéseiben a kisebb ellenállás felé, és keresi a lehetőségeit annak, hogy ne kelljen érdemben döntést hoznia.
Mit jelenthet ez a KESMA, a 476 média összefonódása esetében?
Sz. M. D.: Annak a kormányrendeletnek, amely azt mondta, hogy ez az összefonódás stratégiai jelentőségű, egyetlen egy célja volt, és ez nem csak puszta logikus feltételezés, hanem magából a jogszabályból is ez következik: hogy ezt az összefonódást ne kelljen bejelentenie a GVH-nak egy komoly fúzióellenőrző vizsgálatra, és megszabadítsa a versenyhivatalt attól a tehertől, hogy ezzel az ügylettel érdemben kelljen foglalkoznia. És ennek a GVH láthatóan nagyon megörült, mert másnap kiadta a hatósági bizonyítványt arról, hogy nincs hatásköre vizsgálódni, és nincs akadálya az összefonódásnak. Teljesen világos, hogy az eljárás azért ért véget, és azért úgy, ahogyan az véget ért, mert ez a rendelet megszületett.
Röviden és érthetően mi a TASZ keresetének, jogi érvelésének a lényege?
A nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítés a bejelentést teszi feleslegessé, de a már megindult eljárást sem kellett volna ez alapján megszüntetni, hanem azt a továbbiakban is le kellett volna folytatni. Vagyis azt mondjuk, hogy egy hibás döntés született, amikor lezárták az eljárást, és nem vizsgálták érdemben az összefonódást.
A Szabad Pécs újságírói a korábban az Axel-Springerhez, majd a Mediaworkshöz (most pedig a KESMA-hoz) tartozó baranyai napilapnál dolgoztak. Testközelből láttuk azt, hogy egy sokkal kisebb ?médiaszörnyet? sem engedtek annak idején létrejönni, de úgy, hogy a GVH már nem is vizsgálódott, mert a médiatanács nem adott ki egy szükséges előzetes hozzájárulást az eltervezett fúzióhoz. Ehhez képest már a Mediaworks is, a KESMA pedig végképp egy média-Godzilla. Vagyis logikusan nem lehetne erre igent mondani. Örültünk is, hogy ez belekerült az érvelésbe. Miért volt megemlítve?
Amikor láttuk, hogy itt tartalmi értelemben is helytelen döntés született, tehát ezt az összefonódást nem szabadott volna megengedni, akkor nem csak abból indultunk ki, hogy mit ír elő a jogszabály, amit a hatóságnak alkalmaznia kellett volna, hanem azt is, hogy mi volt a korábbi hatósági gyakorlat. Emiatt hivatkozunk a Springer-Ringier első tervezett fúziójával kapcsolatos GVH- és Médiatanács-döntésre is. Ebben az esetben is hasonló döntéseknek kellett volna születnie. A GVH az eljárásában kifejezetten a tisztességes verseny feltételeit vizsgálja, de közben ki kellett volna kérnie a médiahatóság véleményét arról, hogy a médiakoncentráció megvalósuló mértéke vajon veszélyes-e a plurális tájékoztatás feltételeire nézve. És, ha erre a médiahatóság úgy válaszol, hogy igen, akkor a GVH sem engedheti meg a saját eljárásában azt, hogy ez az összefonódás megtörténjen.
D. D.: Ebben az eljárásban a GVH-nak két szempontot is érvényesítenie kell. Az egyik az olvasók, nézők, rádióhallgatók joga a plurális, sokszínű médiapiachoz, amit az Alaptörvény garantál. Ennek biztosítása a médiahatóság feladata. Ugyanebben az eljárásban a GVH-nak pedig azt kell biztosítania, hogy a létrejövő médiacég ne kerülhessen erőfölénybe a hirdetőkkel szemben. A szabad piaci verseny alkotmányos célját hivatott tehát ebben az esetben biztosítani a GVH. Például ne jöhessen létre olyan szituáció, amelyben a hirdetőknek muszáj a KESMA-val szerződni, ha el akarnak érni egy bizonyos közönséget, és ami miatt a KESMA olyan helyzetbe kerülhet, hogy maga diktálhatja a feltételeket például úgynevezett ragadozó árképzéssel. Ezekhez a döntésekhez szükséges lett volna egy előzetes adatgyűjtés, amit a médiahatóságnak és a GVH-nak kellett volna elvégeznie a döntéséhez.
Milyen esélye van a beadványnak?
Sz. D. M.: Magyarországon a bíróságok függetlenek, a függetlenségük csorbítására tett minden kísérlet ellenére hoznak a bíróságok jó döntéseket. Ha biztosak lennénk a sikertelenségben, akkor nem szántunk volna erre ennyi energiát.
ÁLLÁSPONT
A Szabad Pécs független vidéki regionális politikai-közéleti hírportál. A Szabad Pécsnél hiszünk abban, hogy a sajtó- és véleményszabadság, a plurális, sokszínű sajtó megléte az egyik legfontosabb alapjog, mivel a legfőbb csatornája lehet minden más alapvető emberi és szabadságjog kivívásának, az egyéni és közösségi jogokkal kapcsolatos viták lefolytatásának.
A Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány megalakulása, a médiaholding alá tömörülő majdnem félezer különböző magyarországi médium egy központi irányítás alá szervezése álláspontunk szerint súlyosan torzítja a teljes magyar, és különösképpen a vidéki médiapiacot és a nyilvánosság szerkezetét. Különösen aggasztónak és cinikusnak tartjuk, hogy a magyar kormány elmúlt években folytatott, a piaci viszonyokat súlyosan torzító médiafinanszírozási gyakorlatát követően, illetve azzal párhuzamosan ismét súlyosan belavatkozott a már így is roppant törékeny magyar médiapiaci viszonyokba a KESMA nemzetstratégiai jelentőségű szervezetté való nyilvánításával. Aggasztónak találjuk azt is, hogy egy ismert korábbi tervezett, ám végül megtiltott magyarországi médiapiaci fúziónál jóval nagyobb és durvább összefonódással kapcsolatban, a korábbi példától eltérően ezúttal sem a hatóságok, sem a kormány részéről nem hangzott el kritika sem, sőt utóbbi kifejezetten támogatja is a médiaholding létrejöttét.
Azt gondoljuk, hogy az a minimum, hogy egy ilyen, az ország szempontjából kiemelten fontos ügyben a lehető legalaposabb és legszéleskörűbb, független szakmai hatósági vizsgálat történjen. És azt gondoljuk, hogy ez ellen akkor is tiltakoznunk kellett volna, ha nem érintettek vagyunk, ha közvetlenül nem vagyunk érintettjei és érdekeltjei az ügynek, emiatt azonban kötelességünk, hogy szót emeljünk. Sőt ne csak szavakkal, hanem a magyar jogrendszer által egyelőre biztosított lehetőségeket használva is fellépjünk ellene. Mert hisszük, hogy ez nem csak a mi szakmánknak és a Szabad Pécset működtető cégnek a saját közvetlen érdeke, hanem a közös ügyünk, a mi közös érdekünk. Mindannyiunké.
Montázs: Gűth Ervin ? Interjú: Babos Attila
