VÉLEMÉNY – Mozgalmas két nap van Pécs mögött, szimbolikus, messzire mutató és most még talán alulértékelt cselekedetektől és gesztusoktól telített két nap. Páva Zsolt, Pécs polgármestere mítoszt döntött és pályafutása alatt talán először ment szembe ennyire nyíltan és ennyire elemi szinten pártja kommunikációs direktívájával: gyakorlatilag elismerte, hogy baj van, közvetve beismerte, hogy hibázott.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Kérdés persze, mire lesz ez elég. Balatonöszöd után jó tíz évvel a közbeszéd, a politikusi gesztusok és megnyilvánulásuk oly mértékben szélsőségesek, hogy nem is kapjuk fel a fejünket egy ilyen nyilatkozatra. A világ másik végén a jelenleg leginkább működő demokráciában az éppen az üzleti dinasztiájából monarchiát építő amerikai elnök fia egyszerűen kitvittelte, hogy tényleg kokettált az oroszokkal a kampányhajrában.
Más szint, de a mi polgármesterünk is tvittelt egyet tegnap a Szabad Pécs újságírójának, hogy tudniillik tényleg nagy baj van. Jött az ilyenkor szokásos kozmetikázás, meg szépítés és terelés, de akkor is hatalmas dolog, hogy a helyi Fidesz első számú embere gyakorlatilag elismerje azt, amit a Szabad Pécs elsőként májusban, s azóta több ízben is megírt. Mert eddig az önkormányzat az újságírók feltett kérdéseire nem válaszolt, cinikus hangú, megrendelt ellencikkeken túl érdemben nem reagált.
Most megtört a jég, és Páva Zsolt elismerte, hogy hibázott. Hogy hibáztak. Hogy baj van. Nem kicsit. Nagyon. Álljunk meg itt, és olvassuk ezt el még egyszer, aztán számoljuk meg, hogy a Fidesz regnálása óta hány darab, egész magas szinten történt beismerése volt valamely gebasznak. Nem sok. Még a lúzer konzultációt is meg kellett menteni. Mert csak.
Mondhatnánk, mit számít, ki mit mond, nem ez a lényeg. De ez nem így van. Ez a párt az elmúlt nyolc évben semmi másra nem építette politikáját, kommunikációját és a magyarokhoz való fordulását, mint a lapításra, a sunyulásra, az ordas nagy kamuzásokra, a színtiszta pofákba hazudásokra, selmecigabriellákra, némethszilárdokra, habonyokra. Arra, hogy úgy általában minden baj, hiba, botlás, baki, ciki helyzet letagadni való, el kell kendőzni, vissza kell támadni, uszítani, és ha mindez nem működik: agyonhallgatni. Ebbe ordított most bele egy nagyot Páva Zsolt, és akármilyen erőtlen is volt ez a sóhajtás, úgy hatott, mint a tegnapi hűsítő szélvihar és jégeső a kiszikkadt és befülledt pécsi éjszakában.
Csak találgatni lehet, hogy Pávát mi késztette most arra, hogy egy az egyben szembeköpje a főnit és embereit. Ráadásul nem is egy piti ügyben, nem azt ismerte el, hogy rókák nyúlják a pécsi állatkert lakói elől az eledelt és odaszarnak a főbejárat elé, hanem egy sokkal nagyobban: hogy a városvezetés az elmúlt években olyan pénzügyi helyzetbe vezette a várost, amiből nagyon könnyen csőd lehet.
De jelen helyzetben motivációja másodlagos is. Majdnem tökmindegy, hogy az árnyékkormány titkos stratégiájának a része, esetleg egy sokkal nagyobb gáz elkendőzése a cél, vagy a politikusi lelkiismeret szólalt meg ha megkésve is, hogy ezt már így nem lehet, kérem, teljesen mindegy, hogy csak a saját bőrét menti-e. Lehet, hogy egy elhamarkodott reakció volt ez, lehet, hogy a meleg miatt lett türelmetlen. Az is lehet, hogy az egyik legegyszerűbb, emberibb dolog történt, őszinte volt, elmondta, amit szíve szerint gondol erről a helyzetről. És a tett számít.
Becsüljük meg érte, mert a maga nemében hősiesség volt ez. Tudnia kellett, hogy erre elfordul majd tőle az országos és szűkebb környezete. Kósza közlemény, tiltakozás, helyreigazítás, fenyegetőzés sem jött a pártirodából, még csak egy örömhírt zengő ellencikk sem született az öt közpénzből élő helyi médium felületén.
Hogy a felelős politikusi nyilatkozat még számít valamit ebben az országban, hogy az egyik legnagyobb magyar város első embere mond valamit, az azt jelzi, hogy a szimbolikus bejelentés rég nem látott aktivitásra, reakcióra ösztönözte a pártok pécsi szervezeteit. Sorban szépen ki-ki a maga stílusában és vérmérsékletének megfelelően reagált, és plakátot ragasztott, Páva fejére olvasta a felelősségét, kioktatta, lemondásra szólította fel, vagy éppen teljesen alkalmatlannak nevezte.
Van még a héten két hétköznap, hogy kiderüljön, mi lesz a kifutása, addigra talán a szerdán még a Seuso-kincsek hamis csillogásától elvakított pártvezetés is összedob egy nyilatkozatot Soros legújabb agymosásra alkalmas csodafegyveréről.
De addig is hosszú idő óta ez volt Páva Zsolt első tisztán és egyszerre tisztességes, előremutató és becsületre méltó cselekedete. Még akkor is, ha tudta, sejtette, ez megbocsájtással nem jár, könnyen légüres térbe kerülhet. Hiszen sajátjai kilökhetik az akolból, de nem lesz hová mennie. Talán a lelkiismerete könnyebb lesz, de ez nem menti fel, a politikai és jogi felelősséget fel kell vállalni.
Persze még mindig lehet visszatáncolni, bezárkózni a Széchenyi tér egybe, lehúzni a redőnyt, elmenni vitorlázni, vagy ellentámadást indítani. De a dugó már kint van a palackból. Visszatenni nem lehet. Az eddig ki nem mondott végül kimondatott. Je suis Páva Zsolt!
19? Lapot!
