Friss, ropogós koncertkritika a Rolling Stones szombati spielbergi fellépéséről. Szilágyi Jenő szubjektívje.

A cikk a hirdetés után folytatódik



Korábban nem voltam nagy Stones-rajongó, de aztán úgy alakult, hogy az lettem. A miértre nem tudok válaszolni.

 

A cikk a hirdetés után folytatódik



Talán azért, mert nekem ők testesítik meg mindazt, amit a 60-as, 70-es és talán még a 80-as évek jelentettek.

 

A cikk a hirdetés után folytatódik



 

Eddig négy koncertjükön voltam, mindig az volt az ösztönző, hogy na, még egyszer, utoljára látnom kell őket. A négy pali ma összesen 293 éves, kisebb csoda, hogy még tudnak mozogni, összesen 20 gyerekük van. Mick Jagger most lett nyolcadszor fater, Ronnie Wood hatnál tart, Keith Richards ötszörös apa, ebből a szempontból Carlie Watts kilóg a sorból: neki csak egy van – egy anyától ?

 

 

 

Spielberg Pécstől öt óra autóút. A helyszín egy osztrák mező, a Forma 1-es autópálya mellett. A tömeg brutális. Lehet, hogy sokan úgy gondolkodnak, mint én. Még egyszer utoljára? 

Már érkezésünkkor látszik, hogy ?a fiúk? megelőztek: a repülőtéren ott áll gépük – az oldalán egy jó nagy kiöltött nyelvvel. Ez a helyszín van legközelebb Kelet-Európához, az osztrákokon kívül ezért sok a szlovák, szlovén, cseh, horvát, szerb, lengyel és persze magyar. 

 

 

Jagger a felét külön köszönti is, a magyarokat nem, pedig voltunk bőven. A kezdés előtt pár órával sok eső esett, a mező sártengerré változott, de a rajongókat ez nem túlságosan zavarta. A tömeget megbecsülni sem lehetett, tán 100 ezer körüli volt.

A Rolling Stones a No Filter 2017 turnéján megoldotta azt, amit a sok embert vonzó koncerteknek eddig soha nem sikerült. A lelátókról szinte semmit nem látni a zenekarból, hangyák mozogtak a messze távolban, viszont a mögöttük lévő négy brutál magas kivetítőről mindent. A koncert legnagyobb erénye, hogy eszméletlen magas színvonalú a technika, a legtávolabbi pontról is mindent tökéletesen látni, ráadásul szuper minőségben.

Összesen 22 20 dalt játszottak (javítottunk: 22-t írtunk először tévesen, de összesen 20 dal hangzott el, két ráadás-dallal), kettőt az új blues-lemezükről, kettőt Richards énekelt, a többi maradt a még mindig meggyőzően vonagló Jaggernek. Újítás, hogy minden helyszínen egy olyan dalt is játszanak, amire az appjukon a legtöbb szavazat érkezik. Négyből lehet választani, Spilebergben egy 1967-es dal lett a befutó, amit nem ismertem, pedig szuper. A She?s A Rainbow szerintem nekik is kihívás, erős vonós kíséret van benne, így félig playback lett belőle, de jól nyomták.

 

 

A többi dal minden állmáson ugyanaz. Kis meglepetés, hogy nem a Satisfaction az utolsó szám, hanem a Jumpin Jack Flash. A Stones sosem volt híres arról, hogy a számok között kevés szünetet tartanak, van, hogy két nóta között egy perc is eltelik, közben Jagger vagy beszél valamit vagy nem. Amikor viszont elkezdenek egy örökzöldet, a közönség azonnal beindul. Ez a dagonyás osztrák mezőn sem volt másként.

 

 

A jó két óra elreppent. Hogy mi volt a benyomásom ?az öregekről?? Jagger még mindig sovány, még mindig jól mozog, talán jót tett neki a friss apaság, festi a haját.

Richards kicsit elhízott, de ha durván-tuúlzón szarkasztikus vagyok, azt is mondhatom, hogy  nála a természet fordítva működött mint egy normál halandónál: olyan, mintha az évtizedek alatt töménytelen mennyiségben elfogyasztott  narkó és pia konzerválta volna kitűnően. A hangja nem túl acélos, de nem is ezért szeretjük. Nem festi a haját.

Ronnie Wood korábbi önmagához képest sokat öregedett, látszik, hogy nemrég súlyos betegséget diagnosztizáltak nála. Ő is festi a haját.

Charlie Wattsról először azt hittem, már a protkója sincs meg, de aztán néha nevetett, és akkor látszottak a fogai. Nem festi a haját.

Nagy kérdés, látom-e őket így együtt, még egyszer utoljára  ?

 

A hatalmas élmény mellett maradt bennünk a végén egy kis rossz szájíz is. A szervezők nem voltak feladatuk magaslatán: a kifelé tartó tömeget nem tudták kezelni. Konkrétan halálközeli élmény volt, amikor a kígyózó sorokat össze-vissza terelték, többen rosszul lettek. Mi azon kevesek közé tartoztunk, akik bokorugrással majd  kerítésmászással egészen jól meg tudták oldani a helyzetet, mi így öltöttük ki a nyelvünket a világra a nap végén.

 

KategóriákMETÁL