A legjobb témák sokszor tényleg az utcán hevernek, de az biztos, hogy az élet írja őket. Itt is van egy igaz történet.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A fővárosban sétáltam a fiammal, amikor leszólított egy fiatal srác.
? Önök ugye magyarok?
? Igen.
Jól öltözött volt, de azt hittem pénzt akar, Pécsett ehhez már hozzászoktam. El akartam zavarni, de gyorsabb volt, és belevágott.
Kollégista, este kilencre kellett volna beérnie, de egy csajjal volt, nem tudta otthagyni, elkésett, ki akarják rúgni. Az apja Németországban él, akivel aznap találkozott. Ez volt a lényege, de elég nyakatekerten magyarázott. Közbevágtam.
? Oké, de mit akarsz?
? Egy szelfit önnel !
Néztünk egymásra a fiammal, mosolyogtunk, és nem értettük.
? Minek?
? Hasonlít az apámra, és ha megmutatom a tanárnak, talán nem rúgnak ki.
A mosoly röhögésbe ment át, de belementem.
? Már csak egyetlen kis probléma van: úgy kéne kinéznie, mintha este kilenc után lenne. Hat óra volt.
Megoldottuk, beugrottunk egy kapualjba, szelfi, kész.
? Köszönöm!
? Üdvözlöm az apádat! Ha kérdezi, ki ez a fickó, csak annyit mondj neki: ő a Jenő.
Elváltunk, pár percig röhögtünk.
Aztán eszembe jutott, hogy elfelejtettem megkérdezni: a hölggyel, legalább megérte?
19? Lapot!
