Siófok nyaranta nemcsak a turistákat, hanem a hajléktalanokat is vonzza, a téli időszakhoz képest ilyenkor megnő a városban tartózkodó és éjszakázó fedél nélküliek száma. A parkokban alvók, netán ott dolgukat végzők a turizmusból élő nyári fővárosnak nem éppen a legvonzóbb arcát mutatják. De hajléktalanszálló híján mi lesz velük, ha bűn lesz a hajléktalanság, a fedél nélküli emberek életvitelszerű közterületi tartózkodása?
A cikk a hirdetés után folytatódik
Siófokon kizárólag november és április között működik és tart nyitva éjszaka a fedél nélküliek menedékhelye. Így a Balaton fővárosában a nyári szezonban az egész évben a városban tartózkodó, illetve a turistaforgalom miatt erre az időszakra, a jbb boldogulás reményében a városba költöző nem kevés ?nem helyi? hajléktalanok is csak azt teheti, hogy ott hajtja álomra a fejét, ahol tudja.
A téma a parlamentben is előkerült a minap. Potocskáné Kőrösi Anita, a Jobbik országgyűlési képviselője, korábbi siófoki alpolgármester arra hívta fel a figyelmet hogy a hajléktalanság büntethetővé tételével a kormány nem oldja meg a problémát, sőt újakat generál. Ilyen az, hogy a turizmus szempontjából kiemelt településnek számító Siófokon 2014 nyarán ugyan százmillió forintos beruházással, uniós támogatásból átadták a felújított hajléktalanszállót, ám éjszakai tartózkodásra csak a leghidegebb hónapokban lehet azt kinyitni.
Tudni kell, hogy Siófoknak állandó lélekszáma folytán nem kötelező, hanem önként vállalt feladata ilyen menhelynek a fenntartása, amihez éppen ezért az állam nem is biztosít külön forrást a városnak.
?Most azonban, hogy a fideszes többség révén üldözni fogják a hajléktalan embereket a közterületen, a kérdés minden korábbinál jogosabb lesz: hová menjenek? – tette fel a kérdést a T. Házban Potocskáné Kőrösi Anita
Az egyik somogyi fideszes országgyűlési képviselő, Móring József Attila parlamenti vitában elhangzott kijelentéséről – miszerint az állam biztosít megfelelő intézményeket a hajléktalanok számára – azt mondta a jobbikos képviselőasszony, hogy Siófokon évi 15 millió forintos többletköltség volna a menhely egész éven át tartó nyitvatartása, ám a pénz biztosítását még bizottsági szakaszban ?elgáncsolta? a helyi fideszes többség, a költségvetés elfogadásakor pedig már szavazásra sem került a javaslat.
Mostanra azonban teljesen új helyzet állt elő szerinte, mert ha a kormány hoz olyan új törvényt, amely ezt a területet érinti, akkor a kormánynak is kellene biztosítania a másik oldalon a szükséges anyagiakat annak érdekében, hogy a törvényt be lehessen tartatni.
Ugyanerre vár Lengyel Róbert is, Siófok független polgármestere a Szabad Pécsnek azt mondta, hogy szerinte is a kormánynak kell majd lépnie, ha tényleg elfogadják a hajléktalanság ?betiltását? tartalmazó törvénymódosítást. Ami persze csak idő kérdése, hiszen az országgyűlés népjóléti bizottsága a napokban végszavazásra alkalmasnak ítélte a jogszabálymódosítást. A Népszava peig azt írta erről, hogy egyetlen módosító indítvány sem érkezett hozzá.
Esélyt kér, nem üldöztetést József, a sorstársai nevében
Vissza-vissza térő probléma nyáron Siófokon a hajléktalanok után való közterületi takarítás. Egy újabb jelenség, hogy a hajléktalanok Balaton-közeli, üres ingatlanokba vették be magukat, ilyen házakban tudják meghúzni magukat. A jelenségre a önkormányzat is lépett: most már éjjeli őrrel vigyázza a területet, már csak azért is, mert nem egy példa volt arra, hogy fedél nélküliek turistákat, és állandó jelleggel Siófokon tartózkodókat is zaklattak.
És ez az állandóan Siófokon élő hajléktalanokra sincs jó hatással. A balatoni főváros téli menedékhelyének egyik törzslakója, József lapunk érdeklődésére úgy fogalmazott, hosszú idő után is nap mint nap meg kell küzdenie az előítéletekkel. Sokan úgy hiszik róla, ha megtudják róla, miképpen él, ahogyan minden más sorstársáról is, hogy magával és környezetével mit sem törődő, emberi mivoltából kivetkőzött, egy tiszta pillanattal nem bíró férfi, pedig a többségükről egyik jelző sem mondható el, sőt.
?Én sem vagyok ilyen, és mások sem, és ha kapnánk esélyt a kitörésre, vegzálás, üldöztetés, folytonos büntetések helyett, igazi esélyt arra, hogy visszailleszkedjünk a társadalomba, akkor a többségünk biztosan azon lenne, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel. És ehhez a kiindulás a lakhatás. ?Lakcím nélküli? – ezzel a bejegyzéssel esélytelenül indulunk bárhol az életben. Az önkormányzattól várnánk segítséget; olcsó bérlakást, apró munkalehetőséget? Ki mástól, ha itt, a térségben már civil segélyszervezetek mozgolódásáról sem igen hallani, sőt, még az egyházakéról sem?
?Felismerjük-e a legnyomorultabb emberben Jézust??
A Hajléktalan Jézus szobra nemrég járta körbe az országot. Kaposvári fogadtatásakor például azt írta a megyei sajtó: ?Engedjük, hogy a szobor megszólítson, provokáljon, és cselekvésre indítson – ezekkel a szavakkal fogadták a Hajléktalan Jézus szobrát Kaposváron… A padon fekvő, pokrócba burkolózó alak lehetne egy hajléktalan is, akinek az arcát nem látjuk, de lábán a keresztre feszítés sebhelyeit igen. A köztéri vándorszobor a nap 24 órájában hirdet igét az alkotója szándéka szerint. A hívőknek azt üzeni, lássuk meg Krisztus arcát a kirekesztett emberekben, és a nem hívőket is arra emlékezteti, hogy forduljanak segítséggel az elesettek felé?.
A szobrot a somogyi megyeszékhelyen ?a Nagyboldogasszony Székesegyházban ökumenikus imádsággal fogadták, majd a templom mellett kialakított helyszínen beszélgetésre, közös étkezésre várták az érdeklődőket, magukat a hajléktalanokat is?.
A megyei sajtó tudósítása szerint Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke azt mondta: ?28 éve látjuk a hajléktalanság problémáját, de nincsenek rá válaszaink. Varga László atya, aki ma kaposvári püspök, még somogysámsoni plébánosként tette fel nekem a kérdést: vajon felismerjük-e a legnyomorultabb emberben Jézust, tudunk-e úgy ránézni, ahogy Jézus nézett rá, amikor itt járt a Földön??
19? Lapot!
