A német és az osztrák nagykövet, Pécs polgármestere, főjegyzője és az új megyei jegyző mellett Németh Szilárd államtitkár, a Fidesz alelnöke is Pécsett emlékezett vasárnap délelőtt az éppen 100 éve véget ért Nagy Háború hősi halottaira. A város főterén pedig Őri László alpolgármester beszélt még pénteken, a centenárium előtt két nappal az első világégésről.

Támogasd a Szabad Pécs működését!

Pécsi katonatemetőben, az I. világháborús emlékműnél, a Pécsi Köztemető W parcellájánál megtartott megemlékezésen és koszorúzáson Volkmar Wenzel, a Németországi Szövetségi Köztársaság nagykövete, Ellison-Kramer Elisabeth, az Osztrák Köztársaság nagykövete, Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, és Páva Zsolt, Pécs polgármestere is emlékezett. 

Ellison-Kramer Elisabeth, az Osztrák Köztársaság nagykövete

Németh Szilárd arra emlékeztetett, hogy soha annak előtte nem volt még a történelemben olyan háború, amilyen a 100 éve véget ért I. Világháború volt. Úgy fogalmazott, a XX. század őskatasztrófája volt a Nagy Háború, amelyről máig nem tudjuk, hogy pontosan hány áldozata volt. Nem beszélve arról, hogy a jövő generációira is, így a jövő magyarságára is hatással volt a háború, a harctéren elesettek következtében. Annyi aktuálpolitikai utalást tett a mai időkre vonatkozóan, hogy most is szükség van arra, hogy megvédjük hazánkat, ezért is van szükség a hadsereg fejlesztésére.

Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára

Elisabeth Ellison-Kramer, Ausztria Magyarországra kinevezett nagykövete beszéde egy korrekt történelmi megemlékezés volt az első világháborúra. Ő is a XX. század őskatasztrófájaként emlegette a világégést.  Aktuálpolitikai utalás itt is elhangzott, arról hogy mennyire fontos Európa 500 millió lakosának a béke, amire időnként emlékeztetnünk kell magunkat. A megemlékezést vigasz- és reményt keltőnek nevezte, amely érzéseket is tovább kell adnunk a következő generációknak.

Volkmar Wenzel német nagykövet és Páva Zsolt, Pécs polgármestere már a koszorúzást követő fogadáson, a Baranya Megyei Közgyűlés dísztermében köszöntötte a megjelenteket. Páva Zsolt Pécs városa szerepéről beszélt, amely hazánkban kiemeltnek volt mondható, minekután két gyalogezred mellett  egy huszárezred is működött a városban. Ők mindannyian részt vettek a Nagy Háborúban. Pécs mindezekután az utánpótlásból is kivette a részét, hiszen a mai orvostudományi kar épülete helyén működött a hadapródiskola.

Volkmar Wenzel, Németország, és Pascale Andreani, Franciaország nagykövete az emléknapon közzétett közös videóüzenetében úgy fogalmazott, hogy ?az 1918 utáni új rend nem bizonyult stabilnak. A jelenben – egy újabb világháború és a hidegháború vége után – az Európai Unióban egyesültünk, hogy közös jövőnket partnerként és barátként építsük fe”l.

Volkmar Wenzel német nagykövet is lerótta tiszteletét

 

Páva Zsolt, Pécs polgármestere és Lovász István, Pécs főjegyzője

Koszorúzás és katonai tiszteletadás 

Az első világégést lezáró utolsó, 1918. november 11-i fegyverszünet – ami több korábbit követett, például a november 3-i, Ausztria-Magyarország által kötöttet is – centenáriumára Pécs főterén, a Széchenyi téren is megmelékeztek, még pénteken. Őri László, Pécs alpolgármestere szerint a történtek arra figyelmeztetnek, hogy hazánk függetlenségét meg kell védeni, akár diplomáciai eszlözökkel, akár határzárral, de ha kell, katonákkal. Őri szerint 500 évvel Mohács, 100 évvel az I. világháború után, 62 évvel ?56, 30 évvel a rendszerváltás után épp eljött az ideje annak, hogy kimondjuk, a magyrok ?nem lúzer nemzet?, Magyarország pedig ?nem lesz csatlós ország?.

 

Dr. Vitári Zsolt történész

Egy igazán jó beszéd

Beszédet mondott még vasárnap a pécsi katonatemetőben dr. Vitári Zsolt, a PTE BTK  Történettudományi Intézetének tanszékvezető egyetemi docense, akinek beszédét, úgy döntöttünk, elejétől a végéig, szó szerint idézzük.

?Az I. Világháború – amit már a kortársak Nagy Háborúként érzékeltek – a 15 millió áldozatával, a harcok hosszával, a gazdasági és műszaki tehertételeivel, propagandájával és a polgári lakosság széles köreinek szenvedéseivel viszonyítási ponttá vált. Annak előtte csak a 30 éves háború volt hozzá mérhető, és csak a II. világháború múlta felül.

Nem csak a hadi cselekményekkel vált viszonyítási ponttá, hanem az azt lezáró békerenddel is, amely új Európár, különösen új Közép-Európát teremtett, számtalan új állammal, a balti térségtől a Balkánig.

Nagy birodalmak kisebbé válásával, vagy felbomlásával. Új, soknemzetiségű országok keletkeztek, akik magukat nemzetállamoknak nyilvánítva, a létező kisebbségvédelmi rendszer ellenére az etnikai homogenitás elérését célozták meg, szomszédaiktól állandóan féltek, mert azok ultranacionális lakosságukat gondozták, vagy revízióra törekedtek, vagy akár területi és háború konfliktusba keveredtek egymással. Komor hangulat uralkodott tehát, amely a kapcsolatokat mind Keleten, mind Nyugaton megterhelte, és végtéreis alig tette lehetővé a normalitáshoz való visszatérést. Nem csoda, hogy ez a béke nem lehetett olyan maradandó, mint az 1815-20-ban teremtett bécsi rendezés. Az ekkor keletkezett sebek részben máig nem gyógyultak be.

Az I. világháború ezen túlmenően, más területeken is cezúra volt. Ezt követően a modernitás, bár különböző mértékben, de mégiscsak betört sok országba. Az oktatási rendszerek széles rétegek számára nyitották meg az utat az érettségiig, a nők más megítélés alá kerültek, az ifjakat különbözőségükben egyre inkább tekintetbe vették, a gazdaságok és társadalmak modernizálódtak, a munkaidők rövidültek, a munkakörülmények javultak, és így lehetővé vált a modern szabadidő kialakítás. Mindez viszont a város és a vidék közötti különbség elmélyülését eredményezte.

Nem utolsó sorban az egyik legnagyobb demokratizálódási hullám következett be, még ha az új demokráciák hamarosan el is buktak.

Az áldozatokon kívül az árnyoldalhoz tartoztak a sebesültek, a rokkantak, a megcsonkított családok, a számtalan árva, a gazdasági és társadalmi szükséghelyzet az európai társadalom széles részei számára. Egyúttal a militarizáltság, az erőszakkultúra. Mindez pedig táptalajt nyújtott a társadalmi és politikai radikalizálódásra, a gyűlöletre és kirekesztésre a fasizmus és a nemzetiszocializmus számára.

Az áldozatoknak, kiknek egy része itt nyugszik, kiknek mind volt nevük, kiket mind családok és rokonok sírattak, valamint a háború következményei mély vágást, sebet jelentettek az erurópai történelemben.

Alapjában véve egy első európai polgárháborúról volt szó, amelyet hamarosan egy második követett, amelynek örökségén még ma sem tettük túl magunkat maradéktalanul. De hogyan is, ha még ma is semlegesen szinte csak hadi cselekményekről beszélünk, iskolában leginkább ezt tanítjuk, és az embert és szenvedését elhanyagoljuk. Jóllehet a XX. század őskatasztrófája mindenki számára világossá kellene, hogy tegye, hogy mit eredményezett az egymás elleniség Európában, és hogy az együtt gondolkodásnak és cselekvésnek az európai integráció keretében nincs alternatívája.?

KategóriákMETÁL