Páva Zsolt elköszönt. A 2014-ben megalakult közgyűlés csütörtöki, utolsó ülésén, miután végighallgatta a jegyző őt méltató szavait, néhány percben szólt a képviselőkhöz és – mivel az ülést élőben közvetítették – a város lakóihoz. Érdekes beszéd volt, finoman szólva sem szokványos.

A cikk a hirdetés után folytatódik



A visszafogott, komor, szinte melankolikus Páva azt mondta például, hogy sem ellenzéki, sem kormánypárti oldalon nem volt könnyű az elmúlt öt év, és hogy soha nem érezte egyik oldalon sem, hogy ne a városért dolgoznának a képviselők. De a vége volt a legfurcsább: azt kérte azoktól, akik később majd megítélik ezt a ciklust, hogy méltányossággal tegyék azt. Kontextusában szinte bocsánatkérésként hatott mindez.

Óriási volt a kontraszt Páva és a megyei közgyűlésbe távozó Őri László alpolgármester búcsúja között. Utóbbi pontosan akkora kampánybeszédet tolt, amekkora egy fiatal, kissé talán csalódott (oh shit, megyei fucking közgyűlés!), de talán éppen ezért továbbra is rendkívül ambíciózus, bizonyításkényszerben lévő fideszes politikushoz illik. Páván viszont nem volt ott a pedálozás terhe (ugyan kinek és miért), így lehetett nyugodtan, rá nézve hátrányos következmények nélkül emberi.

A cikk a hirdetés után folytatódik



Páva Zsolt évtizedeken keresztül nagyon jól alakította az emberarcú fideszes politikus szerepét, nem lett volna meglepő, ha a POSZT-on egyszer kiosztanak neki ezért valami díjat. Valószínűleg azért hozta jól ezt a figurát, mert nem esett nehezére. Egyszerűen soha nem volt a rogánantali értelemben eléggé törtető, cinikus, vakon lojális, pénzéhes, gátlástalan és becstelen ahhoz, hogy bekerüljön pártja első vonalába, az “elitbe”. 2010 után sem, pedig akkor a felsorolt tulajdonságok már szerepeltek a feudalizálódó uradalmi rend valódi haszonélvezőinek munkaköri leírásában. Nagyon úgy tűnik, hogy nem járt élen a lopásban sem, nem voltak strómanjai, mint elvtársai közül a nagyobb formátumú közpénzgömböcöknek. Biztosan vannak olyanok, akik ezt két fröccs között röhögve úgy magyarázzák, hogy még erre is alkalmatlan volt.

Páva Zsolt tizennégy évig volt a város polgármestere, de az elmúlt majd’ harminc évben működött alpolgármesterként és sima képviselőként is. A Toller-érában kissé háttérbe vonult, nem indult a néhai szocialista polgármester ellen egyszer sem, emiatt párton belül sokan, állítólag maga Orbán is neheztelnek rá azóta is. 

Egy ideális világban Páva Zsolt jó polgármestere lehetett volna Pécsnek, volt hozzá műveltsége, emberi kvalitása, karizmája. A valódiban, amit nálunk most éppen NER-nek hívnak, és nem a létező világok legjobbika, csak egy ide-oda rángatott báb lett, statiszta, akinek engedték, hogy néha úgy tegyen, mintha főszereplő lenne. Pedig már régen rá kellett jönnie arra, hogy nem az. Az emberarcúsághoz a végsőkig, utolsó beszédéig ragaszkodott, úgy téve, mintha lehetne emberarcúnak lenni egy olyan rendszeren belül, ahol azt kifejezetten büntetik. Pokorni, Navracsics, Prőhle tudnának erről mesélni. Emiatt terheli őt is felelősség azért, amivé ma Pécs és Magyarország lett. Egy erkölcsileg lenullázott, egyetlen szűk politikai-gazdasági érdekkör által uralt és lerabolt, keresztapastílusban kormányzott országban és városban tett úgy, mintha lehetne kultúráltnak, polgárinak, emberinek maradni a NER-ben. Végső soron ugyanazt csinálta, mint a Fidesz propagandagépezete: normálisnak mutatta, ami már rég nem az. Így csak más volt, mint a többi, de sokkal nem jobb.

A cikk a hirdetés után folytatódik



Az általa elvárt méltányosság persze járhat neki. Még akkor is, ha sokszor rest volt a jóra egy olyan rezsim idején, ami a méltányosságot ott irtotta, ahol tudta.

KategóriákPUNK