Kósa Lajos, valamikori debreceni polgármester, egykori józan, megfontolt, higgadt, visszafogott, értelmes politikus (mínusz Dávid Ibolya-megjegyzés) meredek lejtőre került pár éve. Szerepet játszik most, vagy szerepet játszott korábban, vagy időközben eltört benne valami. Bizonyíték rá legújabb ún. nyilatkozata.
A cikk a hirdetés után folytatódik
„Az a tízmillió turista, aki belép Magyarországra sem kap enni a magyar államtól, ők sincsenek éheztetve” – mondta a minap Kósa Lajos.
A volt debreceni fideszes polgármester mindezt a parlament honvédelmi és rendészeti bizottságának elnökeként mondta. Mivel Szél Bernadett független országgyűlési képviselő törvénymódosítási javaslatot szeretett volna a T. Ház elé vinni. Annak kapcsán, hogy a tranzitzónákban menekülteket éheztetnek a magyar szervek – 27 menekült 17 alkalommal való éheztetését a Magyar Helsinki Bizottság nemzetközi civil jogvédő szervezet szerint bizonyítani is lehet, ennyi eset dokumentálva van.
Nos, igaza van Kósának: a turistákat valóban nem etetjük, itatjuk (mármint ingyen nem). Ahogyan sehol a világon nincs erre példa. Sőt, az is igaz, hogy a menekülteket is fogadják egyes helyeken hasonlóan, vagy még jóval cudarabbul is. Azokra az országokra követendő példaként azonban nem lenne érdemes tekinteni, mármint hivatalosan és országszinten. Kósa Lajos azonban természetesen magányában vagy elvbarátaival bármiért rajonghat, ez ellen senkinek nem lehet ellenvetése.
Ám, hogy a politikus turistás példája amúgy miképpen kapcsolódik a menekültkérdéshez és nemzetközi egyezményekhez, arról fogalmam sincs. Már, ha kiveszem a nagy politikusi nyilatkozat-megfejtő paklimból a mérhetetlen ostobaság, a cinizmus, a rossz vicc és a terelés feliratú lapokat.
Persze, Kósát is lehetne az egyre egyedibb dolgai miatt kiemelni társai közül, és mint védendő értéket mutogatni. Négy fal közé zárva, természetesen, nehogy nyoma vesszen.
Az éheztetést nem javasolnám az esetében, annak ellenére sem, hogy bezzeg ő elvan e téren mások rovására. Közben levetíteném neki párszor annak a magyar tranzitzónában élő menekült férfinak a dokumentumfilmjét, amelyet ő magáról és a kisfiáról készített. Hátha.
Ahogyan azonban az ilyen helyeken és védendő példányokkal dívik, Kósa úr cellája (netán ketrece) ki lenne táblázva, hogy a látogatók ne etessék a látványosságot.
A Kósa etetése tilos! Kérjük, ne etesse a Kósát! A Kósa simogatása tilos! Figyelem, a Kósa időnként veszélyes lehet, haraphat, vigyázzon! Ne menjen közel a ketrechez!
19? Lapot!
