A szexuális nevelést is tegyék a formálódó új Nemzeti alaptanterv részévé, vetette fel sajtótájékoztatón az LMP parlamenti képviselője, Ungár Péter. A felvetés izgalmas közéleti vitát generált, számos reakciót váltott ki politikai szereplőkből, újságírókból, civilekből és különféle szakemberekből. Az egyik legélesebb és legnagyobb nyilvánosságot kapott, Ungárt erősen bíráló reakció Fodor-Horváth Zsófiától érkezett. A viselkedéselemző írását az Origo.hu jelentette meg. Fodor-Horváth Zsófia korábban a 888.hu munkatársa volt, A Szabad Pécsen az alábbiakban Ungár Péter írását olvashatják, aki az Origón olvasható ellenvéleményre reagált.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Disclaimer: Ungár Péter LMP-s politikus az alábbiakban olvasható levelét, Fodor-Horváth Zsófia szavaira adott válaszát elsőként az Origónak küldte el, hiszen F-H Zs. írása is ott jelent meg. Az Origónál azonban – valami miatt – úgy döntöttek, hogy nem hozzák le az írást – avagy egyelőre nem hozzák le azt. Ungár Péter az Origó után lapunkhoz is eljuttatta közleményét. Szerkesztőségünk úgy döntött, mindennemű kétkedés nélkül, hogy Ungár Péter írását lehozza a Szabad Pécs, hiszen a fontos, sokakat érintő közéleti viták egyik helyszíne a sajtó, a szabad nyilvánosság.
(Megj.: Az ismert tény, hogy a zöldpárti politikus és a médiában is érdekelt vállalkozó, Ungár Péter Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatójának a fia. Az ennél kevésbé ismert, hogy Fodor-Horváth Zsófia a Fidesz szellemi hátországához tartozó Századvég Kutatóintézet igazgatójának, és a médiaworks-ös 888.hu főszerkesztőjének, G. Fodor Gábor politikai elemzőnek a felesége, korábban pedig a 888.hu újságírója volt.)
A szexuális nevelés alaptantervbe illesztésével kapcsolatos közéleti vita részeként az alábbiakban közöljük Ungár Péter Fodor-Horváth Zsófiának írt válaszlevelét.
„Fodor-Horváth Zsófia az Origo.hu-n megjelent cikkében egy fontos témára, a felnövekvő gyermekek életminőségének szempontjából alapvető tudnivalókra hívja fel a figyelmet. Az iskolai szexuális nevelésről szóló írásában elismeri, hogy az iskolarendszerből kikerülő diákok tudásanyaga hiányos, és ennek súlyos következményei vannak. A szexuális úton terjedő betegségek, a fogamzásgátlásként használt terhességmegszakítás, valamint a pornóipar negatív szocializációs hatásai is ilyenek, azokon kívül, amit a szerző megfogalmazott. Egyetértünk tehát abban, hogy a Nemzeti Alaptantervnek tartalmaznia kell a szexuális nevelés alapjait. Így, azt hiszem kimondhatjuk, hogy hiába gondoljuk az Origo.hu szerzőjével egyetértve azt, hogy a szexuális nevelés, mint a nevelés is, alapvetően a szülők felelősségi körébe és elsődleges döntési kompetenciái közé tartozik, az államnak – mert a “jó állampolgárok” (ki)nevelése alapvető feladata és jól felfogott érdeke – van szerepe, sőt kell, hogy legyen szerepe az alapvető ismeretek átadásban, legyenek azok pénzügyi, környezetvédelmi, avagy éppen szexuális alapismertek. Ez egy olyan közös alapvetés, amin el tudunk indulni egy érvelő, termékeny vita irányába.
Ezen alapvetés után ugyanakkor (sajnos) Fodor-Horváth Zsófia, a magyar jobboldali értelmiség egy jelentős részéhez hasonlóan (sajnos), mindent elkövet, hogy a kérdésről ne alakulhasson ki egy sajátos, kifejezetten a magyar helyzetre reflektáló vita. Fodor-Horváth Zsófia, bár mondandója legelején megidézi politikai közösségemet és azt a javaslatot, amit amúgy az Országgyűlésben én fogalmaztam meg, vitatkozni vele mégsem szándékozik. Helyette, hogy ott találhassa magát a magyar jobboldal akolmeleg safespacebe(?), felfesti a nyugat-európai trendekből alkotott saját képét, ahol a magukat harcihelikopternek identifikáló nyelvrendőrők nyomnak el minden heteroszexuálist és ez ellen az amúgy hazánkban szerinte akut és időszerű veszély ellen vívja Jeanne D’Arc-bátorságú csatáját.
Az én parlamenti hozzászólásomban a homoszexuális, a transzszexuális és a maszturbáció szó nem hangzott el. Olyan javaslat, amely szerint bármi mást tanítsunk magyar iskolákban, mint, hogy az ember egy ivarosan szaporodó emlős, amely férfi és nő típusban létezik, tőlem egészen biztosan nem hangzott el, és nem is fog. Pontosan arról kéne vitát folytatni, amelyet a szerző is pedzeget, hogy milyen ideológiai alapokon és milyen módszerekkel oktatjuk ezt az iskolákban. De a szerző ezekre nem tesz javaslatot, hiszen van fontosabb dolga: megállítani, hogy Magyarország az Orbán-kormány lassan tizedik évében a Portlandia sorozat Feminista Könyvtárává váljon. Ezt a harcot könnyű megvívni, mert ilyen veszély nem fenyeget. Az alapokra javaslatot tenni nehezebb, mert akkor egy hazai vitát kéne lefolytatni, hazai szereplőkkel.
Beszéljünk arról, hogy hasznos-e egy állami iskolában azt mondani, hogy a szexualitás megélésének helye a házasság? Belefér-e ez a magyar valóságba? Véleményem szerint nem. Ez életidegen, és ezért haszontalan. Egyetértünk-e abban, hogy érdemes elmondani a kamaszoknak, hogy a pornográfia nem a szexualitás valóságát ábrázolja? Remélem, hogy igen. Fontos-e azt elmondani kamasz lányoknak, hogy a személyes értéküket nem a fiú társaik szexuális kielégítése eredményezi? Remélem, igen. Elengedhetetlennek tartjuk-e megtanítani, mi a biztonságos szexualitás és hogyan lehet azt gyakorolni? Úgy tűnik, igen.
Ezekről kéne vitáznunk. A jobboldal ebben a vitában pedig vegyen részt, állítson valamit és ne az ábránd-Nyugat rémképei ellen hadakozzon a saját kielégülésére.
Ungár Péter”
