Állami tulajdonban van jelenleg a hollóházi porcelángyár, de már keresik a befektetőt, a tulajdonosi jogokat gyakorló MNV Zrt. ugyanis privatizálná a patinás gyárat. A Szabad Pécs nem hivatalosan értesült arról, hogy egy egészen ismert személy lehet végül a “megmentő”.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Az MNV Zrt. eladja a több mint 240 éves múltra visszatekintő hollóházi porcelángyárat, az erről szóló hirdetmény karácsony előtt jelent meg a vagyonkezelő e-árverési felületén – írta hétfői cikkében a Napi.hu
Hozzátették: az elmúlt csaknem tíz évben több száz millió forintot költöttek a gyártó cég talpraállítására, de nem sikerült tartós növekedési pályára állítani. A befektetőnek fenn kell tartania a háztartási kerámia gyártását.
A hirdetmény december 19-én jelent meg. A cikk szerint a 30 millió forint jegyzett tőkéjű Hollóházi Porcelángyár Kft. 100 százalékos üzletrészeinek kikiáltási ára 175 millió forint. A licitálóknak 2020. január 10-ig 43,75 milliós árverési biztosítékot kell utalniuk az MNV-nek, ezt követően tehetnek ajánlatot, amit 400 ezer forintonként lehet emelni. A licitálni január 14-16. között lehet majd. Az értékesítés nem a fizikai értelemben vett gyárra, hanem az állam által alapított gyártó cégre vonatkozik.
A Szabad Pécs információi szerint Mészáros Lőrinc üzletember, Magyarország, sőt Európa egyik leggazdagabb embere érdekeltségébe kerülhet a patinás gyár, és már folytak is ezügyben tárgyalások. És ez egyáltalán nem lenne meglepő, egyik sem, sem a leendő befektető személye, sem az, hogy előzetes háttértárgyalás után hirdették meg az üzletrészt.
Az egészen biztos ugyanis, amint azt a Napi is írja, hogy Hollóháza megmentésére egy valóban tőkeerős befektetőre lesz szükség, hiszen az elmúlt években jelentős állami dotáció mellett tudták csak a gyárat működtetni.
És éppen Pécsett emlékezhetnek sokan arra – habár a Zsolnay-gyár körüli fejlemények rendre bekerültek az országos híradásokba is –, hogy még egy nagy múltú, ismert porcelán manufaktúra működtetése is nagyon komoly üzleti kihívást jelent a jelenlegi gazdasági és piaci környezetben. És, hogy finoman szólva sem kapkodnak a befektetők azért, hogy Európában porcelánt és/vagy kerámiát gyárthassanak.
A pécsi Zsolnay-gyárról írt, illetve az “ellen-Zsolnaynak” szánt Ledina Kerámiával kapcsolatos cikkeink gyűjteményét ITT olvashatják.
19? Lapot!
