A Szabad Péntekben, a Szabad Pécs heti podcastjában ezúttal Pálné Kovács Ilonával regionális politikáról, ellenzéki városokról és fejlesztési forrásokról beszélgettünk.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A teljes adást itt lehet meghallgatni:
A podcast a legtöbb platformon, alkalmazásban elérhető: Spotify | Apple Podcasts | Google Podcasts | Anchor | Pocket Casts | Breaker | Radio Public | RSS | Letöltés
Ebben a részben prof. dr. Pálné Kovács Ilonával az MTA rendes tagjával, egyetemi tanárral beszélgetünk, akit a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó Regionális Kutatások Intézetében kerestem fel. Több évtizede foglalkozik a közigazgatás területi problémáival, a helyi politikai viszonyokkal, az önkormányzati rendszerrel, a területfejlesztés összefüggéseivel és az európai regionális politikával. Azért vele beszélgettem, mert az aktuálpolitikától egy kicsit hátrébb lépve is érdemes megvizsgálni azokat a folyamatokat, amik Pécs bajaihoz és konkrétan a 8,5 milliárd forintos problémához vezettek. A beszélgetés legérdekesebb részei szerintem:
– Pécs székhelyfunckiója mindig fejlődési forrást jelentett,
– a rendszerváltás óta sodródott a város, nem volt tudatos váltás, hogy milyen irányba kellene indulni,
– földrajzi pozíciója, érdekérvényesítési képességei sem voltak jók, a balkáni válság sem segített,
– a hosszú ideig tartó stagnálást zsugorodás követte,
– korábban egyfajta tervezés döntötte el, hogy hova jussanak a fejlesztési források viszont a rendszerváltás után felértékelődött a lobbizás,
– valóban van kormányzati nyomás az ellenzéki városokra, de ez biztosan nem lesz célravezető,
– a vita csak szimbolikus lehet például a helyi iparűzési adók felett, mert úgyis kompenzálni kell a városokat,
– lehetetlen jogi eszközökkel garantálni, hogy a központi hatalommal szemben az önkormányzatok megőrizzék autonómiájukat, ugyanis ez inkább demokratikus és etikai kérdés,
– Pálné Kovács Ilona érti az ellenzéki városok szövetségének törekvéseit, de nem tartja valószínűnek, hogy sikeres lesz Brüsszelben a lobbitevékenységük,
– fejlesztésekben a város kényszerpályán mozgott,
– ezzel a legnagyobb gond, hogy sem a bürokraták, sem a városvezetés nem tanulta meg a menedzserszemléletet, a fejlesztéspolitikát,
– nem is biztos, hogy baj, ha a város központi fejlesztési forrásoktól esik el, mert megtanulhat a saját erejéből fejleszteni,
– az integrált városfejlesztési stratégiákkal legtöbbször az a baj, hogy a megvalósításuknak köze nincs az eredeti tervekhez,
– a város a helyi tudást és kreatív erőforrásait elpazarolta, és ezeknek rétegeknek a hitét is eljátszotta.
Az adás végén pedig arról beszélek, hogy a fejekben egészen furcsa, zavaros nézetek vannak a sajtó szerepéről. Nem csak az olvasók, de sokszor a politikusok, sőt néha még a médiában dolgozók sem igazán értik, hogy mi ez az egész.
