Egy kicsit a papucsokról, de leginkább zenéről beszélgettünk Ian O’Sullivannel a Szabad Péntek legújabb adásában.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A podcast a legtöbb platformon, alkalmazásban elérhető: Spotify | Apple Podcasts | Google Podcasts | Anchor | RSS | Letöltés
Semmi meglepő nincs abban az állításban, hogy Pécs zenei élete különleges. Szóval az axiómát tudjuk, de azért bizonyításként itt most mindenki képzelje ide kedvenc pécsi zenekarát, amelyiknek a hatása túlmutat a városon. Vagy több kedvenc pécsi zenekarát. De abból is látszik Pécs könnyűzenei életének különlegessége, és hatása, hogy gyűlölői is vannak, akik például a “Köszönjük, de nem kell több pécsi zenekar” címen működő Facebook-oldalon adnak hangot fővárosi frusztrációjuknak. Semmi gond, ilyen ez a popszakma, tudják ezt azok is, akik benne vannak.
És Ian O’Sullivan vitathatatlanul benne van, és bármerre járjon a jövőben, benne is marad Pécs könnyűzenei életben. Pedig az ír zenész nem ilyen karriert tervezett amikor több mint 10 évvel ezelőtt tanulni jött az orvosi karra. Mondjuk tovább is maradt mint azt eredetileg gondolta volna. Közben útjára indította és szervezte az Open Mic esteket, amikor bárki felmehet zenélni a színpadra. Zenésztársaival pedig megalakította a Mongoose and the Magnet-et, amivel már országos, sőt némi nemzetközi hírnévre is szert tettek. De Ian O’Sullivan most szólóban is kijött egy dallal, és egy videóval, de persze nem csak erről kérdeztem
