A Szabad Péntek új részében a gonosz banalitásáról, a pécsi gettóról és emlékezetpolitikáról lesz szó.
A Szabad Péntek új részében a gonosz banalitásáról, a pécsi gettóról és emlékezetpolitikáról lesz szó.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A teljes adás itt hallgatható meg:
A podcast a legtöbb platformon, alkalmazásban elérhető: Spotify | Apple Podcasts | Google Podcasts | Anchor | Pocket Casts | Breaker | Radio Public | RSS | Letöltés
Az idei első pécsi közgyűlésen egy szokatlan felszólalást és gesztust láthattunk, hallhattunk. Bognár Szilvia, alpolgármester egy olyan témát és olyan módon vetett fel, ami a helyi politikában ritkaságnak számít.
Esztergár Lajos a második világháború alatt Pécs polgármestere volt, és történészek, civilek véleménye szerint az akkori cselekedetei alapján nem szabadott volna sem utcát, sem városi intézményt elnevezni róla. Sőt, 2014-ben a városi szociális díjat is róla nevezték el. Ezeket szakmai tevékenysége – vagyis szociálpolitikusként végzett munkája alapján érdemelte ki – ugyanakkor polgármesterként több morálisan kifogásolható, elítélhető intézkedése volt.
A kiosztott könyvet Hábel János szerkesztette, Pécsi levelek 1944-ből. Dokumentumok a „zsidókérdés” pécsi megoldásáról címmel. Az írásokat tematikus fejezetekre osztották, és ezek a polgármesteri hivatal működésébe is betekintést adnak. Ez pedig jól mutatja, hogy a zsidóellenes törvényeket hogyan hajtották végre Esztergár Lajos vezetésével Pécsett. Néha túl is teljesítve a kötelezőt.
A dokumentumokat összegyűjtő kötethez Vörös István Károly pécsi történész írt bevezető tanulmányt, amelyben összefoglalja a pécsi “zsidótalanítás” folyamatát és annak következményeit. (Legutóbbi írása a témában pedig itt olvasható.)
A történész szerint viszont éppen a „zsidótalanítás” miatt nem jó szóválasztás a civilek, politikusok által használt „esztergártalanítás” kifejezés, és a „náci-samesz” kifejezést is problematikusnak tartja. Vörös szerint Esztergár nem volt náci, egyébként pedig a népbíróság az ellene felhozott vádak alól felmentette. „De példaértékűnek sem nevezhető a tevékenysége, politikai és morális felelőssége is volt” – mondja a történész. Tény, hogy a polgármester közreműködésével valósulhatott meg a pécsi zsidóság gettóba zárása, valamint vagyontárgyaik elrablása is. A történész szerint a hivatalokat már a zsidótörvények előtt is áthatotta a szalon-antiszemitizmus. „Esztergár általam ismert története arról szól, hogy egy rendkívül precíz hivatalnok volt, aki végrehajtotta az utasításokat, sőt, innovatív módszerekhez is folyamodott” – mondja Vörös István Károly. Pedig lehetett volna más választása. Más városok vezetői például nem hoztak létre gettót. De példaként szolgálhatott volna Nikolits Mihály, Baranya vármegye és Pécs főispánja is, aki megtagadta a deportálást előkészítő értekezlet összehívását Pécsre, és többször kérte megbízása alóli felmentését. Ráadásul a történész szerint Esztergár különösebb következmények nélkül megtehette volna, hogy nem tesz eleget például a gettó kialakításának.
„Nem kell Esztergárt meghurcolni, de szociális tevékenységért járó pécsi díjat és szociális segítő intézményt sem kellene róla elnevezni” – összegezte véleményét a történész.
A Pécsi Zsidó Hitközség elnöke Goldmann Tamás ők ebben az ügyben sem tudnak politikai szerepet vállalni. Ugyanakkor üdvözölnék, ha valóban megtörténnének az átnevezések. „A hitközség Hábel János és Vörös István munkásságán keresztül tudta meg, hogy Esztergár Lajosnak milyen szerepe volt” – mondja az elnök, hozzátéve, hogy februárban szabadegyetemi előadást is szerveztek a volt polgármesterről. A hitközségi vezető szerint Hannah Arendtnek a gonosz banalitásáról szóló elmélete tűnik fel leginkább itt is. „Eichmann izraeli perében is az volt az egyik tanulság, hogy nem egy szörny hanem egy bürokrata ült a vádlottak padján. Aki semmi mást nem akart, mint megfelelni az elvárásoknak, törvényeknek – és baromira nem érdekelte, hogy az aminek a szolgálatába állította szervezői tehetségét embermilliók halálához vezet” – mondja Goldmann Tamás. Szerinte a legnagyobb civil elismerésnek számít, hogy valakiről utcát, intézményt, díjat neveznek el. „A kérdés az, hogy mit üzenünk ezzel a múltnak és a jövőnek. Hogy legyintünk-e annak a három-négyezer pécsi polgárnak a halálára, hiszen Esztergárnak amúgy voltak bőven voltak szociálpolitikai érdemei? És lehet-e példakép, aki részt vállal holokausztban? Akkor ez tulajdonképpen megismételhető? Ezek az érdekes kérdések, amit át kell beszélni. És örülnénk, ha az volna a válasz, hogy nem” – teszi hozzá a hitközség elnöke.
A diskurzusra most komoly esély van. Bognár Szilvia, Pécs alpolgármestere szerint az ügyben érzékenyítésre van szükség mert ez egy érzékeny ügy. „Lépésről-lépésre szeretném elérni, hogy Esztergár Lajos ne lehessen sem a családsegítő intézmény, sem a városi szociális díj és az uránvárosi utca névadója sem. Ez egy több éves folyamat lehet, aminek a végén arra kérem majd a képviselőket, hogy téma szakértőinek véleményére alapozott objektív döntést hozzanak. Ennek az első lépése volt a Pécsi levelek 1944-ből című könyv kiosztása” – mondta az alpolgármester.
