Na, persze nem nekünk, hanem a Portfoliónak, de szemlézzük, mert exkluzív (1) és sokatmondó (2).

A cikk a hirdetés után folytatódik



Tiborcz István Orbán Ráhel férjeként és főleg Orbán Viktor vejeként lett nagyon ismert ember, sőt rögtön: üzletember. Plusz, persze, a közvilágítási botrány miatt, amit az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala is vizsgált, de az Elios Zrt. ügyét sikerült az Orbán Viktor által vezetett magyar kormánynak úgy rendeznie, ahogyan azt csak a legnagyobb stílű politikai szereplők tudják: habár az Elios által végzett projektek az EU által támogatottak voltak, a kormány visszamondta az előzőleg már elnyert és ki is hirdetett (minden erről szóló cikkben ez benne volt) uniós támogatást. Magyarul végül ezeket a fejlesztéseket közvetlen magyar adófizetői pénzből finanszíroztuk, közösen. És, ha nem uniós a fejlesztési program, akkor az EU Csalás Elleni Hivatalának, az OLAF-nak a jelentése sem olyan izgalmas már – gondolhatták.

Majdnem elütöttek, miközben azt vizsgáltuk, miért veszélyesek a pécsi zebrák

Ettől függetlenül elkéstek, mert máskülönben nem is készülhetett volna el a lesújtó jelentés – amiképpen nem készült el a fideszes pécsi önkormányzat által megrendelt közvilágítás-korszerűsítésről sem, mert a pécsi önkormányzat nem pályázati pénzből végeztette el az akkoriban meglehetősen divatosnak tűnő izzócserét a számos közterületi lámpában, illetve végeztette a meglehetősen divatosnak tűnő Elios Zrt.-vel. Amely egyébként már nem Tiborcz István érdekeltsége. Persze Pécsett sem történt bűncselekmény, ahogyan más városokban sem, hiába is tűnt úgy az OLAF-jelentést publikáló 24.hu cikksorozatából. Sőt, azt, hogy valami komoly zűr lehet az Elios körül az OLAF szerint, nem más lap írta meg, mint a Wall Street Journal, illetve utánuk az Átlátszó.

A magyarországi önkormányzatoknak végzett közvilágításkorszerűsítéssel ugyan műszakilag sem lehetett mindenki maradéktalanul elégedett, de ki látott még olyat, ugye? Ráadásul az Elios most már nem is a miniszterelnöki vőé, és hát azóta finoman fogalmazva is hullámzóan teljesítenek a piacon. Persze az már megint más kérdés, hogy a például a pécsihez (és nyilván ugyanígy az összes többi “elioszos” önkormányzathoz képest milyen jó üzletet tudott kötni ugyanarra, csak az Elios kihagyásával a kozármislenyi önkormányzat.

Az Elios ügyből aztán mégsem lett sem komolyabb politikai botrány, sem a nyomozásnak igazán komoly következménye. Persze voltak furcsaságok, például Siófokon. A lényeg, hogy az ügyészség szerint nem volt itt semmi látnivaló – és természetesen Pécsett sem. Pedig aztán Pécs többszörösen is érdekes volt az Elios-ügyben érintett városok közt. De, hát mi másra is számíthattak/számíthattunk, ugye?!

Elszabotálta az ügyészség és a nyomozóhatóság a Tiborcz-féle Elios-ügy felderítését – állítja az Átlátszó

És ő az az ember is, aki nem mindig és nem minden esetben közszereplő.

Na, de most rá is térnénk az új újságcikkre, amelyben az Elios-ügyről (már) nem esik szó. A sajtónak nem túl gyakran nyilatkozó, és az újságírókkal nem mindig túl szívélyes Tiborz Istvánnal készített Portfolio-interjúra.

A Portfólinj az egyik legnagyobb vagyonnal rendelkező magánszemélyként és látványosan felfelé törekvő ingatlanpiaci befektetőként és fejlesztőként is említik.

És megjegyzik, hogy ennek ellenére arról, hogy mibe fektetne be a jövőben, már jóval ritkábban hallhatunk és olvashatunk.

És már az interjú elejént közlik, hogy az alábbiakban egy olyan interjút kap a T. Olvasó, ahol “a fókuszban inkább a BDPST Zrt. folyamatban lévő projektjei; a világturizmus alakulása; a megregulázás előtt álló hazai “airbnb” piac; az Appeninn részesedés eladása; a visegrádi hotelprojekt részletei; az indulás előtt álló nagy befektetési döntések; a külföldi terjeszkedés; a következő évek nagy dobása a “rozsdabiznisz”, valamint Budapest kiaknázatlan fejlődési lehetőségei” szerepelnek.

A cím is sokat mondó, amúgy: “Tiborcz István: A kritikusaimnak köszönhetem a legjobb üzleteket!”.

A teljes interjút ajánlunk olvasásra (a fenti linken elérhető), az alábbiakban csak Tiborcz Istvántól (TBRCZSTVN-tól) idézünk, a szerintünk legjobbakat:

A járvány természetesen igazi dráma, bár az első mindig az emberi, vagyis az egészségügyi szempont.

Én eredetileg sem egy-két évre, hanem inkább tíz-húsz évre terveztem, vagyis tényleg hosszú távú befektetői szemlélettel közelítettem a szektorhoz. Rövid távon a turisztika és vendéglátás hatalmas veszteségeket szenvedett el, de én hiszek abban, hogy két-hároméves időtávon megerősödve fogunk kijönni a krízisből.

Természetesen, ha rólam van szó, akkor fokozottan érdekes, hogy lesznek-e nálunk egyéb rendezvények, de őszintén mondom, hogy nem erre alapozzuk a modellt. Úgy fogalmaznék, hogy mindenképpen piaci szereplőként értelmezzük magunkat. (a BOTANIQ Turai Kastély kapcsán)

Igen, vannak külföldi terveink. Több országban – például Horvátország, Románia, vagy akár Spanyolország, Olaszország – is folyamatosan nézelődünk, és időről időre látunk jó lehetőségeket. Konkrétumok akár már az őszre várhatóak, igaz, a járvány azért lassított a folyamatokon.

Én azonban úgy ítéltem meg, hogy nem szeretnék egy olyan cégben tulajdonos lenni, amely közpénzeket nyer.

Vicces módon az elsőben leginkább a kritikusaim segítettek, hiszen annyiszor írnak rólam a sajtóban, hogy sokan keresnek meg engem a legkülönbözőbb projektekkel kapcsolatban.

És a végére pedig itt az Átlátszónak, illetve az oknyomozó portál korábbi nagyszerű újságírójának, Becker Andrásnak a nagyszerű cikke, amit ajánlunk. Nem kicsit.

Utánajártunk: így szabotálta el a nyomozóhatóság és az ügyészség az Elios-ügy felderítését

Lassan elülnek a botrány hullámai a Tiborcz István cégének többmilliárdos bevételt hozó Elios-ügy körül[1], főhősünk vagyona pedig a polgári jog előírásainak is megfelelni látszó ingatlanbefektetések formájában halad a kifehéredés útján.

Címkék:
KategóriákMETÁL