A Szabad Pécs heti podcastjának új adásában arról lesz szó, hogy mit és hogyan csinál egy kerékpárosügyi megbízott.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A podcast a legtöbb platformon, alkalmazásban elérhető: Spotify | Apple Podcasts | Google Podcasts | Anchor | RSS | Letöltés
Az elmúlt hetek egyik legtöbb vitát kiváltó ügye a megújult Ferencesek utcája körül robbant ki. A városvezetés kezdeményezésére a biciklisforgalmat immár egyértelműen kitiltották a sétálóutcából, és egy párhuzamos utcába terelik. Sőt Péterffy Attila azt is elmondta, hogy a többi sétálóutca is erre a sorsra juthat, ha jók lesznek a tapasztalatok. Itt a polgármester vélhetően a gyalogosok biztonságérzetének javulására gondolt, és nem a mérges biciklisták számának növekedésére. Akikből már most is van bőven, de nem biztos, hogy a Facebook kommentek vehemenciája alapján célszerű megítélni, mennyire népszerű a változtatás. Mert nekem mégiscsak úgy tűnik, hogy többen vannak, akik támogatják az új helyzetet. A terv és a probléma egyébként nem újkeletű, az előző városvezetés egy, a Ferencesek utcájában történt baleset, és lakossági panaszok sora miatt pont három évvel ezelőtt fontolgatott hasonló intézkedést. Sok minden nem történt.
Viszont szinte biztos, hogy a jelenlegi diskurzus színvonalához nagyban hozzájárult az egyik pécsi fideszes újság címe. Ami egyenesen arról szólt, hogy betiltanák a biciklizést a belvárosban. Ezt csak a címben állították, a cikk már nem erről szólt, hanem konkrétan a belvárosi sétálóutcákról, de a címnél sokan nem is jutnak tovább.
Mindenesetre tény, hogy az elmúlt években sokat javult a biciklis közlekedés helyzete Pécsen, és nem csak a külföldi diákok miatt lett több a kerékpáros a városban. A helyzet messze nem ideális, és az is biztos, hogy a közlekedési kultúrán volna mit javítani – nem csak Pécsen. Sőt, szemléletformálásra, érdekérvényesítésre a sok szempontból fejlettebb nyugaton is szükség van. Németországban sok településen már évtizedek óta létezik a Fahrradbeauftragter intézménye, amit én leginkább kerékpárosügyi megbízottnak fordítanék. Beszélgetőtársam, Ádám Éva Enikő pedig pont ezt a munkát végzi Stuttgartban, a városházán, miközben a szomszédos Fellbachban él, ami Pécs testvérvárosa. Az erdélyi születésű közlekedési szakembert nem csak a testvérvárosi kapcsolat köti a baranyai megyeszékhelyhez, sokat járt erre, Pécset is jól ismeri. De arról, hogy mit is és hogyan csinál, már inkább ő meséljen.
A beszélgetés legérdekesebb részei, tanulságai szerintem:
- Ádám Éva Enikő várostervezési szakemberként végzett, először a privát szektorban szerzett közlekedéstervezési tapasztalatokat, majd a hivatali oldalon,
- két éve már Stuttgartban kamatoztatja a tudását,
- a pozíció korábban inkább szimbolikus volt, ma már apparátus tartozik hozzá,
- egyetemistaként akkor is kerékpárral közlekedett Stuttgartban, amikor még nagyon kevés volt a kerékpárút,
- nem tartja magát aktivistának, de minden nap biciklivel jár a munkahelyére,
- a városban – érthető módon – nagyon erős az autóslobbi, azonban elkötelezettek, hogy az elkövetkező 10 évben a biciklis közlekedés arányát 8-10%-ról 25%-ra tornázzák fel,
- ehhez most már úgy tűnik politikai akarat is társul, és társadalmi támogatottsága is magas az ügynek,
- így is vannak konfliktushelyzetek, ami a kerékpárosok számával növekszik, és amiket kezelni kell,
- sétálóutcákban – például a Königstraßé-ban – tilos a biciklizés, komolyan büntetnek is, de vannak engedmények, amikért küzdenek is az aktivisták,
- a bürokrácia nagyon komoly akadályokat gördít a fejlesztések elé,
- konfliktushelyzetek adódnak a parkolóhelyek felszámolásából, általában így próbálnak a bicikliseknek helyet teremteni,
- korábban szóba sem jöhetett autósávok elvétele, de például a koronavírus alkalmat adott pop-up biciklisávok létrehozására, mint Budapesten,
- vannak gyalogosok és biciklisták által közösen használt járdák, itt egyértelműen elsőbbsége van a gyalogosoknak, és ha nem lehet tekerni, akkor le kell szállni.
