Elsősorban helyi politikai-közéleti hírekre koncentráló hírportál a Szabad Pécs. Mert ezek vannak a legközvetlenebb és legnagyobb hatással mindannyiunk életére. Ha azonban csak arról írnánk, amit igazán szeretünk, sok minden más beelőzné például a hardcore politikai híreket. A kulturális, s azon túl a filmekkel kapcsolatos hírek egészen biztosan.

A cikk a hirdetés után folytatódik



Most lélegzetvételnyi szünetet engedve meg magunknak egy cikk erejéig hanyagoljuk a politikát, és egy rövid filmajánlóval jövünk, a kedves, de egyre hidegebb őszi napokra, és a hamarosan kezdődő adventre is tekintettel. Ráadásul sajnos a mozik kényszerűen zárva is tartanak (érdemes is figyelni azokat, ahová szívesen járunk, lehet, hogy segítséget kérnek a túléléshez!!).

Különkiadás ez itt és most tehát nálunk, de sorozat is lehet belőle.

Az első részben (S01E01) arra gondoltunk, hogy miért is ne kezdjünk az egyik legismertebb és legkedveltebb amerikai filmsztár, a már rendezőként is jegyzett George Clooney bemutatásával. Az ő filmjeiből állítottuk össze egy (nyilván) szubjektív tízes listát, a mi kedvenceinket tőle.

Clooney-t a magyar nézők (és kb. az egész világ) egy sikeres 1994-es sorozatnak, a Vészhelyzetnek (ER) köszönhetően ismerte meg, amelyben dr. Douglas Ross gyermekorvost alakította. Ez meghozta az áttörést Clooney-nak, aki igazi A-listás filmsztárrá vált, és rendezőként is bemutatkozhatott.

Mutatjuk is a kedvenceinket!

10. Alkonyattól pirkadatig (1996, Robert Rodriguez)

Ha máskor nem, a Desperado azon jeleneténél, amikor egy szűk lépcsősoron nem találják el Banderast a rosszfiúk, mindenkinek leeshetett, hogy mennyire is kell komolyan venni Rodriguez filmjeit. Az alkonyattól pirkadatig meg végképp bebizonyította, hogy más szempontból nagyon is. Ja és ott volt nem csak Clooney, hanem a rendező extékás rendezőhaverja is, és persze Salma Hayek.

9. Kegyetlen bánásmód (2003, Joel és Ethan Coen)

A Coen-testvérek összes filmjére oda kell figyelni. Ha ezt a darabot helyén kezeljük, jól fogunk szórakozni ezen is. Ha írtak és rendeztek valaha olyan filmet, ami közben nem ciki popcornt enni, ez az. Bónusz a remek Catherine Zeta-Jones-alakítás.

8. Az amerikai (2010, Anton Corbijn)

A világhírű holland portréfotós és rendező első, nem zenei ihletésű nagyjátékfilmje. Corbijn, aki nagyon erős és nagyon különutas videoklipjei, pop- és rocksztárokról készített portréképei miatt lett világhírű Clooneyt kérte fel ennek a nagyon különleges atmoszférájú filmnek a még különösebb és titkozatosabb főszereplője megformálására. Nem vasárnap délutáni tévéfilm.

7. Egy veszedelmes elme vallomása (2002, George Clooney)

Clooney első rendezése egy őrült (?) egykori tévésről, aki amúgy állítólag titkosügynök is volt. A kábé mindenkor és mindenben kitűnő Sam Rockwell zseniális alakításával.

6. Solaris (2002, Steven Soderbergh)

Lem klasszikusa. Soderbergh szerencsére nem akart Tarkovszkij lenni, Clooney pedig hozta azt az összetett és érzékeny szerepet, ami szintén kellett ahhoz, hogy ne egy felejtős sci-fi legyen a 2002-es Solaris. 

5. Szép kis nap (1996, Michael Hoffman)

Michelle Pfeiffer itt éppen a csúcson, bár már majdnem túl azon, Clooney viszont éppen útban volt oda. Nem is lehetett volna ennél szerencsésebb találkozás a filmvásznon akkoriban. A Szép kis nap, persze, romantikus film, sőt dramedy, amiktől alapra is kirázza az emberek többségét a hideg, és joggal, de ez tényleg e filmek közt a kevesek egyike, ami szinte tökéletesnek mondható. A színészek mellett kellett hozzá ennél a filmnél az arányérzékét gyakorlatilag végig megtartó rendező is. Mindezt persze elsősorban a zsáneren belül értelmezve írjuk.

4. Ocean’s eleven – Tripla vagy semmi (2001, Steven Soderbergh)

A Nespresso-reklám lazasága, ötletessége, viccessége és tökéletessége, csak éppen 30 négyzetméteres gyöngyvásznon, 100% pörgéssel és remek zenével. Ráadásul ki ne drukkolna egy csapat vagány, jólöltözött zsiványnak, akik a világ egyik legnagyobb és leghíresebb kaszinóját rabolják ki (és nem azt, amit Sam “The Ace” Rothstein felügyel) egy olyan országban, ahol népi hős lett egy bankrablóból, mert nagyon sokáig nem bántott senkit, miközben kifosztotta a nagy pénzen ülőket, és whiskyt ivott az akciók előtt?  

3. Michael Clayton (2007, Tony Gilroy)

Egyértelmű, hogy ha kizárólag a színészi munkát és Clooney színészi munkáját vennénk figyelembe, ez a film lenne a lista élén. (És például semmiképpen sem az amúgy is durván túlértékelt Egek ura.) Keserű, sötét, cinikus és reális, színészfókuszú, feszes dráma, a lassúsága és szerkesztettsége ellenére is. Okos mozi Az ördög ügyvédje forgatókönyvírójától. 

2. Ó, testvér, merre visz az utad? (2000, Joel és Ethan Coen)

Igazából valószínűleg ez a film lett volna e cikk szerzője szerint a lista élén. De valami megmagyarázhatatlan okból most mégis csak a dobogó második fokát osztotta ki neki. Talán azért, mert a Coen-életmű egy kiváló darabja ez, de mégsem a kedvenc tőlük, annak ellenére, hogy imádnivaló. Modernkori, kifacsart és kifordított Odüsszeia, nimfák bevetésével szerencsére.

1. Jó estét, jó szerencsét!/Good Night, and Good Luck! (2005, George Clooney)

Valós sztorin alapuló fekete-fehér, minimalista  és dokumentarista kamaradráma az amerikai televíziózás egy legendás alakjáról (Edward R. Murrow – a főszereplő David Strathairn csodás alakítása kiemelendő) és az USA újkori történetének egyik legsötétebb időszakáról, George Clooney hibátlan és ezzel együtt is visszafogott rendezésében. Elegáns és kemény,, nagyon határozott NEM a politikai populizmusra, beintés a hazug politikusoknak. 

Nem írtuk a listába (ezzel kicsit meg is könnyítve a dolgunkat) a már említett és akkor újítónak és formabontónak mondható Vészhelyzet című sorozatot. Szintén felfért volna a listára Terrence Malick 1998-as filmje, Az őrület határán (még szép), mivel abban gyakorlatilag mindenki főszereplő és epizodista volt egyszerre. A néhány kiemelkedő film után a világtól elvonuló legendás és misztikus rendező akkori visszatérése volt ez a film évtizedek után, így Hollywood férfi színészeinek kb. 100%-a könyörgött, hogy részt vehessen a háborús drámában.

Na, persze, van azért fekete leves is: akármilyen tehetséges vagy sármos is Clooney, Batman szerepe neki sem állt jól, nem csak Ben Géza Affleck volt ciki a denevérruhában és Bruce Wayne-ként. Ráadásul mindketten bűn rossz Batman-mozikban próbálkoztak.

Mindenesetre ajánljuk a fenti filmeket, és persze George Clooney-t is, érdemes ezek szerint odafigyelni rá. Jó szórakozást! Tudják, a mozi örök!

KategóriákJAZZ