Bármilyen meglepő, de még zenei körökben is csak kevesen tudják, hogy 75 éve, 1945. november 19-én, Pécsről indult világhódító útjára a Kodály-módszer, olvasható a Csorba Győző Könyvtár oldalán megjelent cikkben.

A cikk a hirdetés után folytatódik



A fent hivatkozott cikket Kovács Attila, Amtmann Prosper- és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő, rádiós újságíró írta. A szerző emlékeztet arra, hogy a világszerte ismert és használt Kodály-módszert 2016-tól az ENSZ, az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, azaz az UNESCO a szellemi kulturális örökség részévé nyilvánította.

Zárójeles, de érdekes megjegyzésként említette, hogy Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások című, 1977-es filmjében is a Kodály-módszerre való utalásként használják a földönkívüliekkel való kapcsolatfelvételben a Kodály által is használt kézjeleket, sőt még a világhírű magyar zeneszerző és zenetudós neve is elhangzik a filmben. /Azt mi tesszük hozzá, hogy a filmnek van más magyar vonatkozása is, az éppen 2016-ban elhunyt Zsigmond Vilmos volt az operatőre/.

A Kodály-módszert Pécsett vezették be, és pécsi elindításban maga Kodály Zoltán is aktív szerepet játszott, derül ki a cikkből.

A Kodály-házaspár, vagyis a zeneszerző, Kodály Zoltán és felesége, Emma asszony, Esztergár Lajos akkori pécsi polgármester meghívására érkeztek Pécsre a 2. világháborút követően a fővárosból, s a Magaslati út 46. szám alattt (ez a szakasz ma már Surányi Miklós út), az úgynevezett Kabdebó-villában kaptak szállást.

A házba a szerző leírása szerint Takács Jenő világhírű zongoraművész-zeneszerző és akkori pécsi zenekonzervatóriumi igazgató, valamint Maros Rudolf és Bajcsa András vitte fel Kodályéknak a város által biztosított élelmiszert. Egyik alkalommal, amikor Kodály a városba menet betért a konzervatóriumba, azt kérdezte:

„Miért nem veszik igénybe a segítségem, s kapcsolnak be a város zenei életébe?”

Takács Jenő erre azonnal meghívta Kodályt az általa már 3 éve vezetett intézménybe. Akkor ott tanított többek közt a Kodály-kórusművek bemutatását, a Szeráfi Kórus és a Polgári Fiúiskolai Kórus karnagyaként országosan is az elsők között elkezdő, a Mesterrel, Kodály Zoltánnal személyes kapcsolatban álló, később szolfézspéldatárakat készítő Agócsy László. Mellette zeneszerzés-tanítványa, Maros Rudolf és Weininger Margit zenepedagógus, akik meghallgatták Kodály terveit az új magyar zenei nevelésről és szívesen vállalkoztak módszere kipróbálására.

Kodály már 1911-ben a zenetanítás céljaként jelölte meg, hogy a tanulók megtanuljanak kottát olvasni, abból énekelni, és hallás után dallamot lekottázni. Zenepedagógiával intenzíven 1925-től kezdett foglalkozni, 1935-től pedig, tanítványaival, kiemelten is Ádám Jenővel alkotta meg az új magyar zenei nevelés alapjait: új tanterveket és tanítási módszertant állítottak össze az általános és középiskolai reformokhoz, új dalokat szereztek gyerekek számára.

„A később módszere fő „védjegyévé” lett relatív szolmizáció beemelését koncepciójába Kodály már a 30-as években fontolgatta, s a 19. század közepi angol gyakorlatból, Curwentől átvett kézjelek mellett tanítványaival – Ádám Jenővel, Kerényi Györggyel és Veres Sándorral – a német szolmizációs és „nyílt éneklés” gyakorlatát is tanulmányozta” – írja szó szerint a cikkben Kováts Attila.

Kodály tehát egy, őt akkor már két évtizede foglalkoztató, s folyamatosan bővülő zenei nevelési koncepció bevezetését segítette elő Pécsett. A nyilvánosság előtt Agócsy László szolfézs-csoportjával október 27-én, a mai Leőwey Klára Gimnázium dísztermében tartottak bemutatót.

Még nagyobb nyilvánosság előtt azonban három héttel később, 1945. november 19-én mutatta be Pécsett új módszerét Kodály Zoltűán. Aznap este a Pécsi Nemzeti Színházban rendezett, őt a fővárosba való hazatérése előtt búcsúztató hangverseny keretében tartott nyilvános előadáson beszélt először az új „Magyar zenei nevelés”-ről. Vagyis kijelenthető, hogy a világ szinte minden táján ismert és sok helyütt, így pl. Japánban a mai napig használt új módszer, a Kodály-módszer születésnapja 1945. november 19-e.

Részletesebben a már idézett cikkben olvashatnak Kodályról, módszeréről és pécsi kötődéséről, többek közt idéznek néhány gondolatot Kodály aznap esti, éppen 75 évvel ezelőtti pécsi beszédéből is.

Varga Imre Kodály Zoltánt ábrázoló, 1976-ban felállít egészalakos köztéri szobra Pécsett, a Szent István téren – Fotó: Cseri László

KategóriákJAZZ