A Bóbita Bábszínház épülete minden nap letekint a Zsolnay Negyedre, sorra veszi a látogatókat és mindenkit jobb kedvre derít hatalmas, színes bábórájával. A gyerekek jönnek és mennek, nincs megállás. De most más a helyzet, minden elcsendesedett, közben az intézmény több fronton is azért dolgozik, hogy fennmaradhasson. Sramó Gáborral, a színház igazgatójával beszélgettünk.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Mi a helyzet jelenleg a színházban?
Most ugyan szünetelnek az előadások, de az élet nem állt meg. A tavaszi időszakban nagyjából 83 produkció maradt el. Ez sajnos most folytatódott. Egy ideig hétvégente tartottunk előadásokat, de a második hullám miatt ezekről is le kellett mondanunk. A színház közönségét főleg a bérletesek adják, az óvodák és az iskolák már ősszel eldöntötték, hogy nem vesznek bérletet, emellett nem is jöhettek. Mi sem mehettünk az intézményekbe. Ebből fakadón szeptembertől kezdve nem tudtunk játszani, tehát maradtak a hétvégi előadások. Ezekre egyre kevesebben látogattak el, ezt viszont meg tudjuk érteni. Egyrészről a félelem és a gyermekek védelme áll emögött, ami fontos, másrészről a maszkhasználat is kellemetlen egy 6-7 éves gyermek számára. Pillanatnyilag 100 fölött jár az elmaradt előadások száma. Nem látjuk, mikor térhetünk vissza a megszokott munkarendhez. Feltehetőleg csak a 2021/22-es évadban fog rendeződni a helyzet.
Ennek természetesen anyagi hozadéka is van, a bevételkiesésünket jelen pillanatban 20-25 millió forintra becsüljük. Ez az összköltségvetésünkhöz képest is jelentős. De nem állunk le, szerencsére az első bemutatót meg tudtuk tartani és pár előadást játszottunk is. Most is kihasználunk minden percet, folyamatosan próbálunk. Online formában tervezzük a téli bemutatónkat, ezen a módon november végén – december elején a Holle anyót is meg tudjuk mutatni a közönségnek. Felújító próbákat is tartunk más előadásokból, így tudjuk elővenni január elején az Ember tragédiáját. A következő bemutatónk várhatóan május 1-én lesz, mégpedig a Madarak nyelve című népmese kel életre a színpadon Szenteczki Zita rendezésében. A társulatban nem volt megbetegedés, tehát minden részleg dolgozik.
A jelenlegi helyzetben milyen tervük van arra, hogy hogyan folytassák a munkát?
A téli időszakban nem tudunk kinti rendezvényeket tartani és nincsenek olyan események sem, amikhez tudnánk kapcsolódni. Volt már példa, hogy a betlehemes játékunkat télvíz idején szabadtéren is játszottuk, de adventi műsor és egy sor rendezvény nélkül nem látok erre lehetőséget. Ahogy tavasszal, most is jelen leszünk az online térben. Hetente újabb és újabb előadásokat tettünk fel. Nyáron volt lehetőségünk jó minőségben felvenni a tavalyi év két új előadását, a Hollókirályt és a Lilahajú tündért. Ezeket a Holle anyóval együtt tervezzük bemutatni. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy az emberek is egy kicsit telítve vannak az online előadásoktól. Optimisták vagyunk és abban bízunk, hogy tavasszal vagy amikor már feloldották a korlátozásokat, a közönség kéri majd az elmaradt előadásokat és szívesen jönnek a bábszínházba.
Korábban sokat utazunk, több helyen is felléptünk, Budapesten rendszeresen. Ezeket az előadásokat áttették őszre, most pedig tovább toljuk tavaszra. Nagyon nehéz, de megértjük, hogy a gyerekelőadásnál az emberek jobban féltik a csemetéiket. Ezzel egy főleg felnőtteknek játszó színház kevésbé szembesül, ott a néző már el tudja dönteni, hogy a megszabott feltételek mellett részt vesz-e az eseményen.
Számítanak vagy kérnek esetleg valahonnan segítséget?
Jelenleg úgy tűnik, a működésünk az idei évre biztosított. A legnagyobb kérdés, ami a jövő évre vonatkozik, hogy mi lesz a Bóbitával. Szeretnénk visszakerülni városi tulajdonba. Úgy látjuk, az önkormányzat részéről is van egy ilyen szándék. Nagyon szerencsétlen helyzetbe kerültünk az év elején a színházi törvény miatt, ugyanis ránk nem vonatkoznak a benne foglaltak. A Bóbita három évvel ezelőtt került át a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. tulajdonába. Ez esetben a problémát az jelentette, hogy így kikerültünk a normatív támogatásban részesülő színházak köréből. Kiemelt státusszal rendelkező magánszínházként pályáztunk és meg is nyertük a kiírást. Ez viszont nem biztosítja hosszú távra a működésünket. A jelenlegi helyzet miatt a saját ügyességünkre sem tudunk támaszkodni. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, minden oldalról megvan a segítőkészség.
Hogyan alakulnak a tervezett új bemutatók?
Felmerülhet, hogy minek mutatjuk be ezeket az előadásokat, hiszen lehetne spórolni. Az évek során úgy tudtunk kevesebbet költeni, hogy csökkentettük a bemutatószámot, kevesebb előadást tartottunk. Ellenben egy érdekes helyzetbe kerültünk, mivel ezekre az előadásokra pályázati pénzt nyertünk. Tehát, ha ezeket nem mutatnánk be, akkor se tudnánk félrerakni, hiszen az elnyert pályázati pénzt vissza kellene adni. Ezekkel az új darabokkal lesz egy hátterünk, ezért a következő évadban csak két bemutatót tervezünk. Úgy készülünk, hogy a 2021-es évad ünnepi év lesz. A 60. évét tölti majd a bábegyüttes. 40 éve lettünk hivatásosak az országban az első vidéki bábszínházként és szeretnénk egy ünnepi évet felépíteni. November 26-án a Pannon Filharmonikusokkal közösen lenne a Kodály Központban egy Háry János bemutatónk. Az lenne az év csúcspontja.
A tavaszi helyzet tapasztalataira építve mit csinálnak másképp ebben a jelenlegi helyzetben?
Próbáltunk mindenfélét kitalálni, de kényszerhelyzetekbe kerültünk. Igyekeztünk a bábszínházban olyan munkálatokat elvégezni, amikre kevesebb az időnk van vagy mindig halogatjuk őket. Folyamatosan tervezünk. Az év végén lenne a kétnapos Szárnyasmalac-nap, aminek megvan a programja, de nagyon úgy tűnik, nem lesz belőle semmi. Főleg szellemi munkával próbálunk előre dolgozni. Egész más az online térben értekezletet tartani, mint egy asztal mellett. Nem olyan inspiráló egy képernyővel beszélgetni. Szerencsére mindenkinek van munkája.
Hosszabb távra előretekintve milyen hatása van az idén előállt különleges helyzetnek?
Az én félelmem, hogy a gyerekekkel kapcsolatban nagyobb lesz a bizonytalanság, tehát nem tudjuk, hogy mikor jönnek újra iskolás és óvodás csoportok a bábszínházba. Továbbra is tartjuk a kapcsolatot a szervezőkkel, a pedagógusokkal. Örülünk, amikor olyan visszajelzést kapunk, hogy „majd jövünk, csak nyissatok már ki”. Számomra fontos kérdés, hogy a gyermekeknek játszó színházaknál mikor lesz meg újra a bizalom. Ennek ellenére optimista vagyok. Szeretik az emberek, főleg Pécsen, de bárhova megyünk az országban, mindenhol beigazolódik, hogy jó a Bóbita renoméja.
Valahányszor kinyitsz egy könyvet és elolvasod, egy fa elmosolyodik, mert látja, van élet a halál után.
