Alig egy éve, hogy Fekete Vali átvette a ZSÖK galériáinak művészeti vezetését. Írásban és szóban többször megfogalmazott célja a kiállítóterek programstruktúrájának, egyedi arculatának és az azokkal összefüggő több éves programjának tervezése volt. Eltelt 11 hónap, amelynek főszereplője a galériák esetében sem a kiállítások, sem a vizuális program, hanem a vírus lett. Majdnem évértékelő interjú Fekete Valival.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Tavaly ilyenkor talán csak Nostradamus tudhatta, hogy ez az év mennyire bővelkedik majd extrém helyzetekben. Milyen mérleget tudsz vonni erről az elmúlt időszakról?
Valóban sajátos kihívássá alakult az elmúlt egy év, amelybe nagy tervekkel fogtam bele. A tervek lényegét már sokszor elmondtam, így most csak röviden összefoglalva: a kortárs művészet szerepét újra kell pozícionálni a városban, annak az érdekében, hogy a galériák szakmailag és akár turisztikailag ismét (ahogy ez a ’80-as években, Pinczehelyi Sándor vezetése alatt) a város emblematikus brandje legyenek. Csak éppen figyelembe kell venni, hogy az elmúlt több évtized alatt – a világban mindenhol – újradefiniálják a kiállításokat, a közönség egyre szélesebb rétegeit próbálják elérni – tehát a kor kihívásainak megfelelően kell programot alkotni.
Mit jelent ez Pécsett, ismerve az utóbbi években a sajtóban is megjelent cikkeket a kiállítóhelyek – hogy finoman fogalmazzak – anomáliájáról?
A legfontosabb, hogy mind a négy kiállítótér esetében egyszerre kell egységes koncepcióban és ugyanakkor önálló arculatokban gondolkodni. Ennek elérésére elég messziről indultunk, de azt hiszem elképesztő sokat fejlődtünk az elmúlt időszakban: vannak strukturális, infrastrukturális, és szakmai eredményeink.
Strukturális eredmény, hogy létrejött a Galéria Divízió, ami korábban az üzemeltetés alá tartozott (!), hiszen Gamus Árpád nyugdíjba vonulásával az a központi vezetés alá tartozó önállóság is megszűnt, amellyel a Pécsi Galéria belerendeződött 2012-ben a ZSÖK rendszerébe. Ennek szimbolikus eleme az önálló iroda, a Művészetek és Irodalom Házában – bár én nem hiszem, hogy a mi esetünkben a jó működés alapja épp ez lenne. Viszont nélkülözhetetlen a munkaerő, amelyet két fővel sikerült bővítenünk és a jelenlegi ügyvezetéssel újabb lépések lehetőségét vizsgáljuk ebben az irányban is.
Kiemelkedően fontosnak tartom a kiállítóhelyek pozicionálását, arculatépítését, amelyekhez jelentős mértékben hozzájárul az m21 Galéria két művészeti tanácsadója, akiket én személy szerint kértem fel – Petrányi Zsolt és Kozma Zsolt. Ők az m21 Galéria országos és nemzetközi kiállításprogramjának kialakításában segítenek. Erre a kiállítótérre koncentráljuk a nagyköltségvetésű hazai és nemzetközi egyéni és csoportos kiállításokat, évenkénti 4-5 ilyenben gondolkodunk.
Ugyancsak pozicionáltuk a kisebb kiállítótereket: a Kemence Galéria mindenképpen a gyerekeké és a fiataloké – tekintettel a Művészeti Kar fizikai közelségére és már az idén is tervezett közös projektjeinkre is (pl. Diplomaünnep). A Művészetek Házában a Játékteret pedig havonta 1-1 szobrász installációja értelmezheti újra. A Martyn Galéria kiváló helyszíne a kamarakiállításoknak, fotó és papíralapú munkáknak. Hogy valóban méltó színvonalú tér lehessen infrastrukturális változásokra is szükség van – és nemcsak itt. Tervezzük a jelenlegi elavult paravánrendszer cseréjét korszerűbb tartóelemekre, de a világítás rekonstrukciója is nélkülözhetetlen lesz. És itt kell megemlítenünk infrastrukturális szempontból a legnagyobb beruházást, amely a legközelebb van: a Pécsi Galéria felújítását!
A Pécsi Galéria ikonikus helyszín. Mit jelent a felújítás?
Ikonikus, épp ezért megengedhetetlenek azok az állapotok, amelyek uralkodnak benne. A szigetelés nélküli bejárat, a víz vételi lehetőség és látogatómosdó hiánya, a totálisan elavult lámpapark – és akkor még nem beszéltünk a pincerendszer folyamatos nedvesedéséről, a térelválasztó mozgatható elemekről – ezek mind-mind alapkövetelményei egy korszerűen működő 21. századi galériának. A felújítási terv két lépésben elkészült. Az első szakasz a jelenlegi tervek szerint az év elején kezdődne, amikor is új bejárati ajtó kerül beszerelésre hőfüggönnyel, kialakításra kerül a látogatómosdó és vizes blokk, és a Galéria Shop funkciónak megfelelően átalakul az előtér. A második ütem az egész kiállítótér felújítására vonatkozik, amely egy hosszabb távú terv. Ennek a megvalósításához jelentős egyeztetésekre van szükség a tulajdonos ciszterci renddel.
A Covid miatt a szakmai munka különösen nehéz helyzetbe került. Mit sikerült elvégezned a tervezettből az elmúlt évben?
Négyszer kellett átterveznem az ez évi programot. Örülök, hogy olyan óriási, hiánypótló tárlat, mint az év eleji Állapotfelmérés még és Fusz György Odú című önálló kiállítása pedig már megvalósulhatott, valamint, hogy sikerült a B oldal és A test ördögét is megrendezni. 2-3 kiállítás azonban a jövő évre kerül, de volt olyan is, ami a helyzetnek köszönhette megvalósulását Egy biztos: ez a szituáció nem enged ellustulni. Folyamatos változtatást, újabb és újabb kreatív megoldásokat igényel. A tavaszi bezárásban rengeteg olyan feladatot végeztünk el, amelyek – túlzás nélkül – évek óta megoldatlanok voltak. Az m21 és Pécsi Galéria raktárkészletét mértük fel, selejteztünk és leltárba vettünk mindent, ami itt megtalálható.
Ugyancsak katalogizáltuk a Pécsi Galéria történetéhez kapcsolódó dokumentumokat, amelyeket ebben a formában kutathatóvá is teszünk. Helyileg az m21 galéria bejáratánál alakítjuk ki a kutatóhelyet – ez a mostani, második bezárás például erre ad lehetőséget. Közben pedig elkezdtük Nyitott Műterem videosorozatunkat, amely a pécsi képzőművészeket mutatja be. A videók nemcsak a facebook oldalunkon, hanem a pecsigaleriak.hu önálló, összefoglaló honlapunkon is elérhetők.
De ugyancsak a karanténhelyzetből fakadó kényszer szülte az Üres tér c. kiállításunkat, amelyben a Galéria terében születtek installációk. Ez nemcsak a Covid helyzetre, de a költségvetési nehézségekre is reagált – hiszen minden szinte talált, vagy hozott anyagból készült.
A mostani bezárás fájón érint, hiszen Lucien és Rodolf Hervé kiállítása, már szinte nyitásra készen állt – az Esélyt és A város és a gyümölcsös című fotókiállítást négy napig, ha láthatta a közönség – pedig a novembert kifejezetten a fotóhónap jegyében szerveztük, amelyhez így először – a város kiemelt támogatásának is köszönhetően –- méltó módon csatlakoztunk. (Szerencsére az Esélyhez kacsolódó árverés decemberben on-line sikeresen megvalósult az Élménytár Tanoda javára, Bátori Zsolt tárlatát pedig a feloldások után még megnyitjuk mielőtt tovább utazna Spanyolországban.)
De most is igyekeztünk gyorsan reagálni a Vidd haza a művészetet c kampányunkkal – amelynek keretében elkezdtük felépíteni a galéria shopját. Itt a megszokott kiállításokhoz kapcsolódó ajándéktárgyak, kiadványok és művészeti könyvek mellett a Galériának új, kereskedelmi funkciót is adtunk a műtárgyak értékesítésével. És erről hosszútávon is így gondolkodunk: a pécsi művészek menedzserei is szeretnénk lenni, nemcsak úgy, hogy eladásra is kínáljuk munkáikat vagy úgy, hogy kiállítanak nálunk, hanem azáltal, hogy folyamatos kapcsolatépítéssel lehetővé tesszük más városokban esetleg országokban is a bemutatkozásukat.
Hagyomány teremtő céllal tervezzük 2021-ben először megrendezni a pécsi képzőművészek fesztiválját, kültéri kiállításokkal a Jókai tér, Ferencesek utca, Hild udvar területén.
Az idei évből kiemelkedő jelentőségű a meglehetősen formabontó A test ördöge című kiállítás, amely akár Pesten, akár Párizsban is lehetett volna egy kisebb galériában.
Nem hiszem, hogy nagyon formabontó lett volna. De kétségtelen, hogy az a szcenírozás, amelyben mintegy összefoglalóan a három alkotó – Győrffy László, Kis Róka Csaba és Szöllősi Géza – munkái megjelentek szokatlannak mondható. Pedig ez a forma – az élmény alapú kiállítás – egyre inkább jelen van itthon is, külföldön pedig különösen, a kiállítások nem egyszerűen fehér falak között jönnek létre, hanem komplex látványt és erősebb hatást szeretnének nyújtani a nézőknek. Mindenesetre a kiállítást nemcsak megnövekedett látogatói érdeklődés, de a szakma kitüntető figyelme is követte. Így hosszú évek óta először, egyetlen kiállításról öt írás is megjelent a kulturális szaksajtóban.
Hogy alakul a jövő évi program?
Az első változata elkészült, és remélem nem lesz sokkal több! De azért óvatos vagyok – vagy inkább babonás(?) – mindenről csak feltételes módban beszélek. A jövő évi programunk – januárban lesz elérhető a honlapunkon – amelyet szükség szerint aktualizálunk. Így a programnak csak néhány főbb elemére hívnám fel a figyelmet. Az m21 Galériában – optimista forgatókönyvvel január végén nyitunk. Akkor Nemes Csaba egyéni kiállításával – amely már szintén évek óta húzódik. Március végétől szeretnénk megrendezni a novemberben elmaradt Lucien Hervé kiállítást, májustól pedig az ugyancsak idénre tervezett Magyar az űrben című kiállításunkat, amelynek kurátorai Százados László a Magyar Nemzeti Galéria kurátora és Orosz Márton, a budapesti Vasarely Múzeum igazgatója. Készülünk francia és magyar poszt op-art művészek közös kiállítására Aix-en Provence és Pécs 10 éves testvérvárosi kapcsolata alkalmából– az időpontja elsősorban a vírushelyzettől függ.
A Pécsi Galériában a felújítás úgy tűnik elviszi az első negyedévet. De örömmel fogadjuk március vége felé azt a vándorkiállítást, amely keresztmetszet a Duna-menti országok képzőművészetéből, kurátora pedig Somody Péter festőművész, az MK doktori iskolájának elnöke. Májusban visszatér a Pécsi Galériába az országos Kerámia Biennálé, a nyárra tervezett képzőművészeti fesztivál beltéri helyszíne is itt lesz.
A MIH Martyn Galériába pályázatot is kiírtunk, amelynek eredményhirdetése január elején lesz – amikor viszont megjelenik a Játéktér szobrászoknak szóló installációs pályázata.
A Kemence Galériában is pályázat útján mutatkoznak majd be a fiatal képzőművészek – és nem csak Pécsről!
Az m21 esetében már a 2022-es évi programmal is elkészültünk, amelynek két kiemelkedő pillére a 2022 nyarára tervezett nemzetközi fényművészeti kiállítás, illetve Breuer Marcell születésének 120. évfordulója alkalmából rendezett ugyancsak nemzetközi kiállításunk.
Igyekszünk egyensúlyt találni a kisebb és nagyobb, akár többhelyszínes események és azok finanszírozása között, amelyben a ZSÖK új vezetése konstruktív partnerünk, és ennek köszönhetően pozitív fordulatot vett anyagi értelemben is a tervezés.
Mennyire befolyásolja a munkátokat a Művészeti Tanács felállása?
Ezt egyelőre még nem tudom, hiszen hivatalosan semmiféle tájékoztatást nem kaptam a feladatairól vagy a jogköréről. De mivel Pinczehelyi Sándor, a tanács tagja, ő pedig a kezdetektől ismeri a céljainkat, gondolom, hogy ezek is jól beépíthetőek a városi művészeti stratégia-alkotásba – amely feltételezem a testület működésének a célja.
