Az EHÖK szerdai tájékoztató fórumán felszólalt többek között Miseta Attila, a PTE rektora is. Szavaiból egyértelművé vált, az a bizonyos vonat (az egyetem vezetőségének kedvelt metaforája a kihagyhatatlan lehetőségre, amit a modellváltás jelent) át fog robogni rajtunk, akkor is, ha azt mondjuk, köszönjük, mi inkább maradnánk itt, a peronon, biztonságban, nézelődni. A vonat jön, a bámészkodókat könnyű a sínekre lökni. Úgy néz ki, erre a megtisztelő feladatra már jelentkező is akadt: a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Hallgatói Önkormányzata. A kérdés, mit tesznek most a hallgatók? Szigorúan szubjektív véleménycikk.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Az elmúlt hetekben nem volt könnyű dolga azoknak az egyetemi hallgatóknak, akik igyekeztek nyomást gyakorolni képviselőikre annak érdekében, hogy a végső szenátusi szavazáson az EHÖK szavazatai valós hallgatói véleményfelmérésen alapuljanak. Az idő egyre fogyott, a tettek elmaradtak, ma, egy nappal a szenátusi döntéshozatal előtt már kijelenthetjük: a PTE EHÖK nem csupán elhalasztotta a hallgatók megszólításának lehetőségét, de mindent megtett annak érdekében, hogy a hallgatói álláspontokat megkerülve, saját szájíze és (politikai?) érdekei mentén szavazhasson a szenátusban.
Az EHÖK nem tekintette legitim fórumoknak a freePTE szervezésében létrejött összegyetemi plénumokat, nem volt hajlandó segítséget nyújtani azok hirdetésében, és – a szervezők meghívása ellenére – résztvevőként sem jelent meg rajtuk. Az első plénumon 890 résztvevő 6 órán keresztül vitázott, majd fogadott el közös – a modellváltást elutasító – nyilatkozatot. A második alkalmon 470 résztvevő vett részt és körülbelül 5 órán keresztül zajlott a vita. A résztvevők tájékozódtak, kérdeztek, érveket és ellenérveket gyűjtöttek, majd elfogadtak egy közös – a modellváltás elutasítását 5 pontban megindokló – nyilatkozatot.
Az EHÖK kijelentette, nem tekinti legitimnek a freePTE szervezői által összeállított kérdőívet és nem hajlandó részt venni annak terjesztésében. A kérdőív azóta hivatalos lett. Rektorhelyettesi engedéllyel minden PTE-s polgárhoz eljuthat a Neptun rendszerén keresztül. A EHÖK eközben továbbra is elzárkózik attól, hogy figyelembe vegye (és képviselje) a kérdőíven keresztül beérkező hallgatói véleményeket.
Az EHÖK végül január 27-én (a szenátusi ülés előtt két nappal) tartott tájékoztató fórumot. Ezen a 3 órás eseményen nagyjából 100 hallgató vett részt.
Szavazásra semmilyen formában nem került sor.
Az EHÖK ezzel elintézettnek tekintette a hallgatók bevonását a döntéshozatal előkészítésébe.
Az EHÖK január 21-én (tehát jóval az általuk szervezett tájékoztató fórum előtt) közzétett állásfoglalása, és az azóta eltelt időben a hallgatói szerveződésekkel szembeni elzárkózásuk nem teszi kétségessé, hogyan fognak szavazni a péntek délutáni szenátusi ülésen.
Nem írom ide, ki az a tíz hallgatói képviselő, akik holnap délután azokat megkerülve, akiket papíron képviselniük kellene, megteszik az első lépést az egyetemi autonómia fogalmának eltörlése felé.
Nem írom le, mert a történelem számos alkalommal bizonyította, semmi jó nem következik a listázás után. Bizonyítja a jelenünk is. Listázzák ma Magyarországon az újságírókat, civil szervezeteket, színházakat, színészeket, művészeket, aktivistákat, tudósokat, mindent és mindenkit, ami és aki nem azt gondolja, érzi, hiszi, amit a gyakorló Hatalom. Ők, akik a közoktatás, az MTA, az Index, az SzFE, és az egész vidék (önkormányzatostul színházastul) bedarálása után, most (többek között) a PTE-t is a zsebükben akarják tudni.
Nem írom ide a nevüket, mert nem az én tisztem megnevezni őket. Aki akarja, persze könnyen kiderítheti, kik ők. Nem titok. De nem is fontos.
Nem fontos, mert az EHÖK tíz képviselője nem a saját nevében vesz majd részt a szenátusi ülésen, hanem annak a rendszernek az arcaként, ami nem működött az elmúlt három hétben, de az elmúlt (legalább) tíz évben sem.
Nem működött 2012-ben, amikor a Hallgatói Hálózat mozgalmának zászlaja alatt több tízezer egyetemi hallgató, középiskolás diák, egyetemi és középiskolai oktató tiltakozott hónapokon keresztül az egyetemi keretszámok csökkentése és a röghözkötés ellen.
Nem működött 2014-ben, amikor a minisztérium az intézmények megkérdezése nélkül nevezett ki kancellárokat az egyetemek élére. Nem működött 2017-ben, amikor a kormány ideológiai alapon kiüldözte az országból a CEU-t, és vele minden álomképünket arról, hogy a jelenlegi kormány még tisztelheti a tudomány- és oktatás szabadságát. Nem tiszteli, sőt, az utóbbi 1-2 év egyre feszítettebb tempójú egyetemi modellváltási folyamatai bizonyítják, fél tőle. Fél az értelmiségtől, az akadémiától, a kritikusan gondolkodó oktatóktól és a kritikusan gondolkodó fiatalokat képző egyetemektől. Fél, ezért most arra tesz kísérletet, hogy nem 5, de legalább 20 év távlatában meghatározhassa (választási eredményektől függetlenül), ki, mit és kinek taníthat egyetemi szinten Magyarországon.
Az EHÖK nem működik most sem, amikor képviseleti szervként kéne hallgatniuk azoknak a szavára, akik nevében szavazati jogukat gyakorolják. Nem működik, mert nem tájékoztat, nem tájékozódik, nem kérdez és nem válaszol. Egy dolgot csinál: döntést hoz. Hogy milyen alapon, arról csak sejtéseink lehetnek.
Amikor világossá vált, hogy az EHÖK nem tervezi felmérni a hallgatók álláspontjait mielőtt eldöntenék, támogatják-e vagy nem az egyetem alapítványi fenntartásba kerülését, valahogy senki nem lepődött meg.
Senki. Én sem.
2012-ben, 16 éves középiskolás diákként, egyetemi hallgatókkal és oktatókkal együtt, azért aludtam a BTK aulájának hideg kövén, mert több hónapnyi tiltakozást, plénumokat, (országos és pécsi) tüntetéseket, követeléslistákat és petíciókat figyelmen kívül hagyva az EHÖK nem volt hajlandó képviselni az egyetemi polgárok (és a velük szövetkező középiskolai diákok és tanárok) akaratát a minisztériumi egyeztetéseken. Akkor nem maradt más eszközünk a tiltakozásra. Akkor azért foglaltuk el az egyetem (akkor még hatalmasnak és idegennek ható, mára régi ismerőssé vált) épületét, mert hittünk benne, számít a szavunk, és ha sokan, sokáig kérjük, hogy a képviseletünkben eljáró szervek képviseljenek minket, előbb vagy utóbb, így tesznek majd. Nem tettek így.
Majd’ 10 év telt el, mesterszakos hallgatóként, kisgyermekes anyukaként írom ezeket a sorokat. Töretlenül hiszek azokban az elvekben, amikre a 2012-es tiltakozás megtanított.
Hiszek a bázisdemokratikus döntéshozatalban. Hiszek a plénumban. Hiszek a szólás- és véleményszabadságban, és hiszek abban is, hogy állampolgárként nem csak jogom, kötelességem is részt venni a társadalmi párbeszédekben. Hiszek abban is, hogy ezek az értékek taníthatóak, tanulhatóak, gyakorolhatóak – akár egy egyetemi kurzuson, akár egy mozgalmi gyűlésen, akár egy szenátusi döntés előkészítése során.
Abban azonban egyre kevésbé hiszek, hogy az EHÖK – jelenlegi formájában – ennek a párbeszédnek része lehet, vagy egyáltalán: része akar lenni.
Jelenlegi formájában, írom, mert jelenlegi formájában az EHÖK – úgy tűnik – nem arra rendezkedett be, hogy a hallgatói érdekeket képviselje.
Ha valóban ennyire nem lepődünk meg azon, hogy az EHÖK nem képvisel minket, hallgatókat, miért hatalmazzuk fel őket mégis évről évre arra, hogy elfoglalják helyüket az egyetem legfőbb döntéshozó szervében? Miért próbáljuk őket újra és újra bevonni a hallgatói szerveződésekbe? Miért tekintünk rájuk megkérdőjelezhetetlen, megreformálhatatlan szervezetként?
Nem azok, ahogy a mi mozgásterünk sem annyi, hogy bízunk bennük. A demokrácia szerencsére ennél jobban ki lett találva. Használjuk, a miénk is.
Akiket mi felhatalmazunk a képviseletünkre, felelősséggel tartoznak nekünk. Amennyiben nem képviselnek minket, számonkérhetjük őket. Amennyiben elvesztik a bizalmunkat, leválthatjuk őket.
Ennyi tanulsága legyen számunkra az elmúlt heteknek – szenátusi döntéstől függetlenül.
A peronon állva még mindig maradt egy kis időnk beszélgetni. Beszélgethetünk mondjuk erről is.
Disclaimer (1) – A Szabad Pécs külsős munkatársa, Aradi Hanga véleményét tiszteletben tartom, okosan és logikusan érvelt amellett, hogy miért nem írja ide azoknak a nevét, akik vélhetően holnap igennel fognak szavazni az EHÖK részéről, de nem feltétlenül a diákok véleményét képviselve – hiszen azt nem is ismerik. Egyébként tűrhetetlennek tartom, hogy van merszük ezek után szavazni. A Szabad Pécs, azzal együtt is, hogy tiszteljük, tisztelem Aradi Hanga véleményét, le fogja hozni a PTE Szenátusa tagjainak névsorát, és azt is, természetesen, hogy hogyan szavaztak. Azért, mert úgy gondolom a lap felelős szerkesztőjeként, hogy ez nem valamely elvetemült ideológia vagy párt politikai célú, aljas listázása, hanem éppen ellenkezőleg: közfeladatot, fontos tisztséget ellátó választott tisztviselők névsora, egy kiemelten fontos közügyben való döntésük bizonyítéka. Átláthatóság és nyilvánosság! Éppen ezért, ha hasonlít valamihez az egyetemi emberek neveinek és szavazatuknak a közlése , akkor a leginkább egy önkormányzati közgyűlési szavazáshoz hasonlít, amikor is, adott esetben az újságok közlik azt, hogy egy-egy kiemelt ügyben a politikusok hogyan szavaztak. /Babos Attila, felelős szerkesztő/
Disclaimer (2) – A PTE BTK Kari Tanácsának ülése után írtunk arról, hogy a BTK HÖK tagjai szavaztak csak a modellváltás mellett. Azt is megírtuk, hogy megkerestük a PTE EHÖK-öt, hogy megtudjuk többek közt azt, hogy milyen módon mérték fel a hallgatói igényeket, és hogy ilyen esetben, ha a hallgatók vissza akarnák őket hívni, arra lenne-e valamilyen mód. Tegnapi cikkünk megjelenése előtt feltett kérdéseinkre mostanáig nem kaptunk választ. /B. A./
