Január 25-én tartották meg a Pécsi Tudományegyetem oktatóinak és hallgatóinak szervezésében a második összegyetemi plénumot, melyen az autonómia, munkajog, önkormányzatiság, hozzáférés, valamint város és egyetem témakörök mentén tárgyalták az egyetemi alapítványi fenntartásba kerülésének lehetséges hatásait, következményeit. A plénum résztvevői által elfogadott nyilatkozatot a cikk végén változtatás nélkül közöljük.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A hétfő esti pécsi egyetemi online plénumot megelőző eseményekről, valamint az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat (EHÖK) és a vezetőség eddigi kommunikációjáról és döntéseiről ebben a cikkben írtunk bővebben.
A délután hat órakor kezdődő, ez elsőhöz hasonlóan Zoomon rendezett plénumon nagyjából 470-en vettek részt. A szervezők nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az értintett témákról minden résztvevő átfogó képet kapjon. Minden tematikus blokkot a moderátor által kommentált diasor közzétételével indítottak, ami többek között a tárgyalt kérdések jogi és társadalmi hátterét tisztázta, valamint vitaindítóként fogalmazta meg a korábban már felmerült – és többek között az első plénum résztvevői által is szóba hozott – aggályokat és kérdéseket. A meghívott vendégek és a plénum résztvevői ezek mentén vitatták meg a témákat. Az egyes szekciókat szavazással zárták, az így elfogadott megállapításokból született meg a cikk végén is olvasható nyilatkozat.
Az autonómia minden esetben sérül
A plénum első tematikus blokkjában a résztvevők az egyetemi autonómia kérdését járták körül. A bevezetőben az Innovációs- és Technológiai Minisztérium (ITM) ígéreteit vetették össze a Nemzeti Felsőoktatási Törvény (NFTV) kitételeivel. Elmondták, míg az NFTV szerint a Szenátust illetik meg a felsőoktatási intézmény Alaptörvényben rögzített jogosultságai, az ITM tájékoztatása szerint a modellváltást követően például a rektorjelöltet nem a szenátus választja, a rektori megbízatás határozatlan idejű lesz, valamint a professzori, docensi kinevezésekről és az oktatók foglalkoztatásáról is kizárólag a kuratórium döntene majd. A Szenátus jogkörei tehát jelentősen szűkülnének az eddigiekhez képest.
Meghívott felszólalóként vett részt a vitában Máté András az Oktatói Hálózat képviseletében, Csernai Mihály az SzFE volt HÖK-elnöke, valamint Halmai Gábor alkotmányjogász. Mindegyik vendég jelezte, a (gazdasági és akadémiai értelemben vett) autonómia semmilyen formában nem biztosított az alapítványi keretek között. Csernai Mihály hangsúlyozta, az SzFE esete (ahol minden jogot megvontak a Szenátustól) szélsőséges példa, ugyanakkor jól mutatja, meddig mehet el a kormányzás modellváltás címszó alatt. Csernai és Máté András is Upor Lászlót (az SzFE lemondott rektorhelyettesét) idézte: „az autonómia a kuratóriumot illeti meg, nem az egyetemet.” Máté András emellett kiemelte, hogy a kuratórium és az egyetem viszonya „nem mellé-, hanem alárendelt.”
Halmai Gábor elmondta, a kormány egy illiberálisnak gondolt alkotmányt alkotott meg, ami ugyanakkor mégis biztosítja a tudományos és művészeti szabadságot. Ez három dolgot jelent: ki, mit és kit tanít egy felsőoktatási intézményben. Halmai szerint, ha bármely kérdésben nem az egyetem felhatalmazott testülete dönt (hanem például a fenntartó), akkor csorbul az autonómia. A piaci tényezőknek való kitettségről Halmai azt mondta, „ha a tudomány érdeke megfelel a piac elvárásainak, az rendben van, de ha ellentétesek, akkor a tudomány és a tanulás szabadságának kell győztesen kijönnie a konfliktusból.”
A PTE majd’ 4000 dolgozója semmilyen ígéretet és garanciát nem kapott
A második szekcióban a munkajog körébe tartozó elemeket vették sorra a résztvevők. Mint ismert, egy esetleges modellváltást követően az egyetem oktatói és dolgozói elvesztenék közalkalmazotti státuszukat. Az ITM legfontosabb érve a gazdasági munkaviszony mellett a versenyképesség, valamint a bérmegállapítás rugalmassága. A minisztérium továbbá 2×15%-os béremeléssel is kecsegteti a modellváltás előtt álló egyetemek dolgozóit, ezzel kapcsolatban ugyanakkor sok a bizonytalanság és az ellentmondás. Horváth Csaba meghívott felszólaló, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnöke elmondta, a múlt hét szerdai rektori egyeztetésen Miseta Attila a PTE rektora közölte a megjelent érdekképviseleti szervekkel (egyetemi szakszervezetek, közalkalkalmazotti tanács – Horváth elmondása szerint az összes megjelent szervezet elutasította a modellváltást), a beígért béremelés csak az egyetem oktatóira vonatkozik, a nem-oktató, de az egyetemen közalkalmazotti státuszban dolgozókra nem. A Közalkalmazotti Tanács elnökhelyettese hozzáteszi, ők (a PTE több mint 7000 dolgozójának harmada) semmilyen ígéretet és garanciát nem kaptak sem a minisztériumtól, sem a rektortól. Amennyiben a modellváltást követően egy esetleges leépítés (mint ahogy a modellváltó Miskolci Tudományegyetemen is történt – a csökkenő adminisztrációs terhek ígérete sok alkalmazott munkaviszonyának megszűnését jelentheti) során visszaszorulnak a munkaerőpiacra, ebben a régióban nem fognak tudni elhelyezkedni.
Minden felszólaló hangsúlyozta, garanciák nem, csak rossz példák vannak eddig arra vonatkozóan, mennyiben fogják ideológiai nézetek befolyásolni, kit bocsátanak el, vagy vesznek fel az alapítványi fenntartásba kerülő egyetemekre.
Az önkormányzatiság csorbul – már az előkészítés során is
Az „önkormányzatiság az egyetemen” szekcióban az egyetem önkormányzatiságának sérülékenységével kapcsolatos dilemmákat tárgyalhatták meg a résztvevők. Sajnos – a szervezők meghívása ellenére – az EHÖK részéről nem vett részt felszólaló a vitában.
A szenátusi döntés előkészítéseként az intézetek és tanszékek munkatársai (oktatói és dolgozói) a múlt hét folyamán a Kari Tanácsokon (KT), képviselőik útján, nyílt vitát követően szavazással nyilváníthatták ki véleményüket. Mivel a múlt heti szenátusi ülésen a modellváltás kérdése végül lekerült a napirendről, a héten – az új információkra és fejleményekre való tekintettel – újabb kari tanácsokra kerülhet sor, az ismételt szavazások eredményeit az adott kar szenátorai fogják képviselni a végső döntést meghozó szenátusi ülésen (ennek pontos időpontja egyelőre nem ismert).
A hallgatókat az EHÖK képviseli. Ideális esetben a HÖK-ös képviselők feladata lenne, hogy felkeressék választókerületük egyetemi polgárait és transzparens módon gyűjtsék össze lehetőleg minden hallgató, de a hallgatók legalább 70%-ának véleményét a kérdésről, hogy a szenátusi ülésen hitelesen tudják képviselni a hallgatók álláspontjait.
Ez eddig semmilyen formában nem történt meg, a freePTE szervező csoportja ezért készített egy alternatív kérdőívet, melyben igyekeznek felmérni az egyetem polgárainak álláspontját. A kérdőívet továbbra is kitölthetik az alábbi linken a PTE hallgatói, oktató és dolgozói.
Az EHÖK múlt héten közzétett nyilatkozata szerint mind a 11 szenátusi képviselőjük a modellváltásra fog szavazni, amennyiben megvalósulnak az általuk megfogalmazott feltételek.
Mi lesz a hátrányos helyzetű diákokkal?
A plénum negyedik blokkja az egyetemhez, felsőoktatáshoz való hozzáférés alakulásának ügyét járta körül. Elsősorban az államilag finanszírozott/önköltséges képzési formák, valamint a szociális ösztöndíjrendszerek átalakulását vizsgálta a plénum. E tekintetben kevés adat áll rendelkezésre, ezért elsősorban a már modellváltott egyetemek tapasztalataiból kiindulva tárgyalták a kérdést a résztvevők. Az SzFE-s ösztöndíjak megvonásával kapcsolatban Csernai Mihály elmondta, ez egy szélsőséges megtorlási forma volt a kuratórium részéről a hallgatói ellenállás megfékezésére. A fenntartó ebben az esetben arra hivatkozott, az egyetemen nem folyt oktatás az őszi félév során – ezt a (bizonyíthatóan téves) állítást a hallgatók bíróságon támadták meg.
A szekcióban felszólalt Cserti Csapó Tibor, a PTE BTK Romológia és Nevelésszociológia Tanszékének egyetemi adjunktusa is, aki elmondta, amennyiben az egyetem gazdasági alapú működésre áll át, az nem csak a szakok megszűnésének veszélyét hordozhatja magában, de az állami ösztöndíjas férőhelyek számának csökkenését is. Ez esetben – különösen a dél-dunántúli régióban – jelentős számú hátrányos helyzetű diák szorulhat ki a felsőoktatásból, ami végső soron a régió további leszakadásához vezethet. Cserti Csapó hangsúlyozta, kiemeleten fontos, hogy a hátrányos helyzetű diákokat támogatóprogramokkal segítsék az egyetemre való bekerülésben és benntmaradásban. A PTE-n az elmúlt években létrejöttek támogató szervezetek (Befogadó egyetem, Wlislocki Henrik Szakkollégium, Mentorklub), nem tudni, ezekre hogyan hathat egy esetleges modellváltás.
Szegény régió, szegény város, szegény egyetem – mennyi a mozgástér?
Az utolsó tematikus blokkban a PTE esetleges modellváltásának Pécs városára és régiójára gyakorolt hatásairól beszélgettek a résztvevők. A meghívott felszólalok névsora impozáns: Schepp Zoltán (a Közgazdaságtudományi Kar dékánja, a Szenátus tagja), Pálné Kovács Ilona (a BTK Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszékének oktatója, az MTA rendes tagja), Gál Zoltán (a KTK Pénzügy és Számvitel Intézetének oktatója) és Fleck Zoltán (az ELTE Jog- és Társadalomelméleti Tanszékének oktatója).
Az előadók mind megerősítették, a Pécsi Tudományegyetem nem csak a város, de a régió gazdaságában is rendkívül fontos szerepet tölt be. Jelenleg a város és az egyetem is szegény –az egyetem súlyát felértékeli, hogy a város legnagyobb foglalkoztatója, és bevételei alapján a legnagyobb vállalat is, piaci szereplőként tehát nagyban függ tőle a város gazdasági helyzete is. Ugyanakkor az egyetem jelenlegi piaci partnerei elsősorban kis- és középvállalatok, a nagyvállalatok évek óta hiányoznak a befektetői körből. Ezen egy esetleges alapítványi átállás sem tudna segíteni, hiszen a régióban továbbra sem állnak rendelkezésre források a növekedéshez. Schepp Zoltán is hangsúlyozta, az egyetem pénzügyi helyzete messze nem kielégítő, mostani állapotában nem lehet a régió húzóereje. Gál Zoltán szintén amellett érvelt, hogy az egyetem – bár periférián levő, és nem tipikusan kutatóegyetem – a régió életében fontos intézmény, és feladata lenne (lehetne) a régió fejlesztésének érdekében térségi animátorként funkcionálni. Annak ellenére, hogy a PTE milyen fontos gazdasági- és kulturális tényező a város életében – fogalmazott Kovács Ilona – az egyetem és önkormányzat kapcsolata nem jó, egyelőre a város próbál igazodni az egyetem igényeihez, partneri viszony azonban nem igazán alakult ki közöttük az utóbbi években.
Fleck Zoltán az ELTE oktatója hangsúlyozta, az egyetem nem csak piaci szereplő, hanem kultúra- és értelmiségi képző erő, értékmentő intézmény. A jövőjét érintő kérdésekben ezért szerinte nem lehet pusztán gazdasági szempontok mentén gondolkodni. „Az egyetem csak akkor tud bármilyen önkormányzattal vagy gazdasági szereplőkkel való együttműködésben partnerként részt venni, ha megőrzi az autonómiáját.” – fogalmazott Fleck. Ezért szerinte mindennél fontosabb azért küzdeni, hogy az egyetemi autonómia sértetlen maradjon.
Nyomásgyakorlás, nyomásgyakorlás, nyomásgyakorlás
Este kilenckor végül nagyjából 300 fővel vette kezdetét a plénum, amely egészen fél tizenegyig tartott. Résztvevői elfogadták a tematikus blokkokat záró szavazások eredményeként megszülető nyilatkozatot, melyet az alábbiakban teljes terjedelmében, változtatások nélkül közlünk:
„A PTE hallgatóinak és alkalmazottainak 2021. január 25-én tartott plénuma – a keretfeltételektől függetlenül – elutasítja a modellváltást.
A plénum résztvevői nem látnak esélyt arra, hogy a PTE autonómiája megmaradjon alapítványi keretek között, ugyanis
a) a modellváltást követően a kuratórium és az egyetem képviseleti szervei közt alárendelt viszony jönne létre, nem pedig egyenrangú;
b) az alapítványi egyetemeken minden választott testületnek annyi joga maradna, amennyit a kuratórium és az alapító okirat hagyna nekik;
c) az akadémiai autonómia egyértelműen sérülne, ha külső szerv, nem pedig a szenátus, vagyis az egyetem választott testülete döntene abban, hogy ki milyen anyagot és kit taníthat;
d) az ígért gazdasági autonómia pusztán látszólagos, hiszen az egyetem kitett lenne a piaci feltételeknek, ami egy független tudományos műhelymunkát és kutatást folytató intézmény esetében megengedhetetlen: profilszűküléshez, kis létszámú, de értékes és jelentős tudományos (nem piaci) eredményeket elérő képzések megszüntetéséhez vezetne.
2. A plénum résztvevői szerint a minőségi felsőoktatást az szolgálná a legjobban, ha a jelenlegi közalkalmazotti státusz megmaradna, ezen felül pedig az egyetemi alkalmazottak (oktatók, és más dolgozók egyaránt) béremelést kapnának. A jelenleg beígért béremelés csupán az oktatókra vonatkozik, az egyetemi dolgozókat nem érinti. A közalkalmazotti státusz elvesztése a nem-oktató közalkalmazottaknak jelentené a legnagyobb hátrányt és veszélyt; ők piaci alapon nem fognak tudni elhelyezkedni ebben a régióban.
3. A plénum résztvevői úgy ítélik, hogy a modellváltás következtében az önkormányzatiság csorbulni fog. Felszólítjuk a Hallgatói Önkormányzatok képviselőit, hogy haladéktalanul keressék fel választókerületük egyetemi polgárait, és megbízható, transzparens felmérések útján kérjék ki a hallgatóság véleményét! A hallgatói képviselet a szenátus negyedét adja, így a hallgatók akaratának közvetítése kiemelten fontos. A plénumon résztvevők azt javasolják, hogy az intézetek, tanszékek munkatársai (nem csak az oktatók!) saját autonóm önkormányzati módjukon, nyílt vita és szavazás után a Kari Tanácsokban képviselőik útján nyilvánítsanak véleményt, amelyet az adott KT szavazati határozatban megerősít, és amelyet az adott kar szenátorai képviselnek a szenátusi ülésen!
4. A plénum úgy látja, hogy a modellváltás veszélyeztetheti a hátrányos helyzetű hallgatók oktatásba való bekerülését, fokozhatja lemorzsolódásukat. Nincsenek hivatalos információk az államilag finanszírozott helyek, illetve az ösztöndíjak változásáról. A dél-dunántúli régióban kiemelten fontos, hogy a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű diákokat támogatóprogramokkal segítsük az egyetemre való bekerülésben és bennmaradásban is, márpedig az ösztöndíjak megállapítása és folyósítása áttekinthetetlen a modellváltott egyetemeken.
5. Szegény régióban ténykedő, annak sorsát alapjaiban meghatározó, nagy történelmű és sokkarú, színes egyetemként proaktív magatartásra van szükség. Az egyetem egy nagy autonóm szervezet, amely csak akkor tud partner lenni, ha autonóm módon tud dönteni. Ideológiai-politikai kiszolgáltatottság esetén ez nem lehetséges. Az egyetem nemcsak piaci szereplő, hanem kultúra- és értelmiségképző erő. Ugyan az egyetemet is gazdasági egységként kell működtetni, de gazdasági érdekek nem helyettesíthetik a kulturális értéket. Küzdeni kell az egyetem autonómiájáért!
Pécs, 2021. január 25.„
Az online demokrácia rögös útján egyelőre kitartóan halad előre a volt és jelenlegi egyetemi hallgatókat, oktatókat, dolgozókat és pécsieket tömörítő szerveződés. A freePTE immár másodjára fogalmazta meg álláspontját, a szó a Szenátusé.
