És akkor azt még nem is mondtuk el a címben, hogy az apuka olyan munkakörben dolgozó állami alkalmazott, akinek nincs lehetősége home office-ra.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Személyesen (videócseten) beszéltünk szombaton egy tanárnővel, aki talán nem példa nélküli helyzetben van, de a hétfői teljes óvodai és részleges iskolanyitás kapcsán nem egy, és nem is két kérdést kellett magában eldöntenie. Illetve, persze, a család közösen hozta meg a döntést.
A napokban a Szabad Pécs közölte egy alsós osztályfőnök levelét, aki a PDSZ-nek írt arról, nem sokkal Orbán Viktor bejelentése után, hogy mit is gondol arról, hogy a jelenlegi járványügyi helyzetben megnyitják hétfőtől újra a bölcsődéket, óvodákat, és az alsósoknak is megkezdődik ismét a jelenléti oktatás.
Azt a levelet eleve anonimizálva kaptuk meg, azaz mi már nem is tudtuk, hogy ki írta, mivel azonban a PDSZ hivatalos sajtóközleménye részeként küldte, nyilván egy olyan levél volt, amely név nélküli közléséről előzetesen kikérték a levélíró engedélyét.
Nem említjük a nevet, de ismerjük
A már fentebb említett, az alábbiakban pedig részletesebben is elmesélt történet főszereplőjével azonban személyesen, videócseten beszéltünk szombaton délután, azaz ismerjük a tanárnőt és a családjának a körülményeit is. Ő azt kérte, hogy csak a feltétlenül szükséges információkat írjuk le róla, de annyira egyedi, vagy legalábbis ritka helyzetben van, hogy közöljük, hogyan döntött.
A tanárnő egy vidéki város iskolájában tanít, osztályfőnök is, sőt alsósokat és felsősöket is tanít. Magyarán azok közé tartozik, akik hétfőtől nem csak jelenléti vagy nem csak online oktatásban vesznek részt pedagógusként. Persze, előbbi nyilván csak papíron létezik, hiszen nem kevesen lesznek, akik nem fogják vinni hétfőn még az alsós gyereküket iskolába. Azért, mert nem gondolják, hogy felelős döntés volt a kormány és a miniszterelnök részéről a jelenléti oktatás elindításáról való döntés, és meg is tudják oldani a gyerek/gyerekek felügyeletét. Vagy éppen van felsős vagy középiskolás gyerek is a családban, azaz eleve van, aki otthon marad, nem is mehet iskolába.
A Szabad Pécsnek nyilatkozó tanárnő ezt a helyzetet is ismeri, ugyanis három gyermeke is van, sőt az egyik felsős, a középső alsós, a legkisebb pedig óvodás. Magyarán az alaphelyzet papíron az, hogy neki kell online és iskolában is oktatnia, az egyik gyereknek elvileg mennie kell iskolába, egy másik nem mehet, az óvodásnak pedig van lehetősége otthon maradni, de alapesetben neki is menni kell hétfőtől.
Bonyolítja a helyzetet, hogy a tanárnő férje olyan állami alkalmazott, aki beosztásából adódóan nem tud home office-ban dolgozni – és eddig sem tudott. Egyáltalán nincs ilyesmire lehetősége, ráadásul mostanában egy-egy rendkívüli nap vagy betegség kivételével még szabadságot sem tud kivenni.
Körülmények
És van még egy fontos körülmény az élethelyzetükben: szerencsések, mert a gyerekek nagyszülei mindannyian élnek, de nem egyazon városban, hanem három különböző településen él a három család.
Ja, és azt még nem is mondtuk el, hogy a tanárnő nem abban az intézményben tanít, ahová a gyerekei járnak, lévén hogy nem abban a városban tanít, ahol élnek, hanem egy másik, közeli település iskolájában.
Szóval a helyzet cseppet sem tűnik egyszerűnek. A kérdésünk az volt, hogy ebben a helyzetben hogyan dönt, és mi alapján.
Talán lesznek, akik a fentiek alapján meg fognak lepődni, de a tanárnő azt mondta, hogy ő maga vállalja a jelenléti oktatást, részt vesz benne, megy tanítani, az alsós gyermeke megy az iskolába, az óvodás pedig óvodába.
A felsős gyermeket azonban nem hagyja otthon egyedül. B (apai nagyszülők) és C (anyai nagyszülők) terve is volt, de végül maradnak az A-tervnél. Egy barátnője vállalta, hogy a legnagyobb gyermekének a felügyeletét biztosítja a hétköznapokon reggel és koradélután közt, ameddig haza nem ér az iskolából. Ő ugyanis abban a társasházban él, ahol a tanárnő és családja, és ő eddig is, és a közeljövőben is tud home office-ban dolgozni.
De, hogy miért is döntött így?
Az egyik fő ok, hogy a gyerekeinek már nagyon hiányzott az óvoda és az iskola, vágytak már a közösségbe, és szerinte nem is jó, ha ilyen hosszú távon ilyen korú gyerekek nem tudnak közösségbe menni. Fontos ok volt az is, hogy pedagógusként is érez felelősséget, hiszen biztosan lesz olyan kollégája, aki nem fog tudni menni, a jelenléti oktatást pedig meg kell oldani, ez nem kérdés, ha ez a döntés született. Az sem mellékes, mint mondta, hogy mindkét iskola nagyobb intézmény, ezért viszonylag jól megoldható a különböző osztályok és tanulócsoportok fizikai elkülönítése, elszeparálása, és most az is megoldhatónak tűnik, hogy a saját fizikai és online óráit is teljesíteni tudja, be tudta így osztani a saját tanrendjét.
Viszont a tanárnő azt is elmondta, hogy még a fentieket tudva és vallva sem vállalta volna ő maga a jelenléti oktatást, és nem vitte volna a gyerekeket óvodába és alsóba, ha a családjuk a közelmúltban nem esik át a koronavírus-fertőzésen, de ez megtörtént, és szerencsésen megúszták, enyhébb tünetekkel. Az öttagú család három tagja volt igazolt koronavírusos, a két felnőtt és az egyik gyermek, a másik kettő viszont csak azért nem, mert őket már nem is tesztelték, noha jellemző tüneteik voltak.
A férje ráadásul mostanra már megkapta a második oltását is, ő pedig túl van az elsőn. Ha a betegségen nem estek volna át tavaly, az utolsó negyedévben, akkor azért persze emiatt is aggódott volna, ő ugyanis csak május első felében fogja megkapni a második oltását, azaz védett csak május végére lesz – addigra azonban majdhogynem vége lesz az iskolának, ennek az újabb rendkívüli tanévnek is.
19? Lapot!
