Iskola a tűréshatáron címmel vett fel interjúkat az elmúlt hetekben a Szabad Pécs az oktatásban dolgozókkal, pedagógusokkal, oktatásirányításban szereplőkkel a jelenléti és az online oktatásról, az elmúlt bő egy évben tapasztaltakról és az előttünk álló időszakról. Második cikkünkben a digitális oktatás szülte állapotokról kérdeztük Király Pétert, a pécsi Néri Szent Fülöp Általános Iskola és Óvoda igazgatóját. A sorozatot a Szabad Pécsnek Kőhalmi Endre készítette.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Első interjúnk Nagy Erzsébettel, a PDSZ pécsi ügyvivőjével készült: ITT olvashatják.
Sorozatunk harmadik, utolsó előtti részében egy középiskolai tanár beszélt arról, hogy a digitális oktatásban egyes helyeken a diákoknak akár a 10-15 százaléka tűnik el valójában, miközben papíron nem jelentkezett ki a középiskolából. Ezt a cikkett ITT olvashatják el.
A Király Péter által vezetett katolikus intézmény Pécs egyik hátrányos helyzetű térségének, Pécsszabolcsnak és a külterületeknek a gyermekeit gyűjti össze.
Különös és nehéz bő egy év van mögöttünk, különösen az oktatásban. Önök hogyan vették az online tanítás akadályait?
Nálunk inkább az első hullám digitális oktatása okozott problémát. Most, a második szakaszt már rutinosabban és felkészültebben csináltuk végig.
Több helyen panaszkodtak a szakemberek az eszközhiányra. A Nériben ezzel volt gond?
Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy nem volt ebből probléma. A diákok kb. 10 százalékának volt szüksége eszközre, gépre. Mi tavaly a Rotary Klub és a Katolikus Pedagógiai Intézet támogatásával fejlesztettük az eszközállományt. Persze, azért voltak nálunk is olyanok, akik papíron vették át a heti tananyagot és hétfőtől hétfőig oldották meg a feladatokat, de szerencsére egyre többen tudtak élni az online oktatás lehetőségével.
Milyen tapasztalataik vannak, mennyire fogadták el a diákok ezt a helyzetet?
Nagyon-nagyon hiányzik nekik a személyesség. Körülményeikből adódóan számukra problémásabb a tananyag elsajátítása, nehezebb érdemi segítséget kapniuk a szüleiktől. Igényelnék a tantermi oktatást, és nem csak az a hét gyermek, akik számára ebben az időszakban is biztosítottunk kiscsoportos felügyeletet. Nyilván, csak azoknak, ahol a szülők nem maradtak otthon, hanem dolgoztak.
A digitális oktatás sok helyen a tankönyvek és munkafüzetek pdf-be történő bemásolását jelentette. Nem adott semmi pluszt a diákoknak, a Nériben is ez volt a gyakorlat?
Ugyan a tankönyvi, munkafüzeti feladatok megjelentek nálunk is a módszertanban, de emellett része volt számos más eszköz is. Például videó- és hanganyagok, képes segédletek, dolgozatíró programok. Igyekeztünk változatossá, könnyen érthetővé tenni a tananyagot.
A legtöbb olyan iskolában, mint amilyen a pécsszabolcsi is, ahol sok a szegény, hátrányos, vagy halmozottan hátrányos heyzetű, köztük nem kevés cigány származású tanuló, avagy akár ők vannak többségben, komoly problémát jelent az „eltűnés”, a lemorzsolódás. A Nériben volt ezzel gond?
A 113 fős tanulói létszámból „csak” 5-6 gyermek „tűnt el”, tehát ez nem több mint 4,5-5 százalék.
Ez örvendetes, főleg annak fényében, hogy tudunk olyan hasonló iskolákról, ahol ez az arány sajnos jóval magasabb. Milyennek értékelik a pedagógusok a digitális oktatás alapján szerzett tanulói tudást?
Azt kell mondjam, hogy a diákság sikerrel vette az akadályokat, javuló tendenciát látunk, valószínűleg kevesebb lesz a bukás is, a többség felnőtt a feladathoz.
Egy meglehetősen felemás kormányzati döntés született, az óvodások és alsósok április 19-től újból járnak iskolába, a felsősök még nem. Mi erről a véleménye?
Sajnos ennek az éremnek is két oldala van. A tanulás hatékonysága szempontjából az a legjobb, ha a gyermek iskolába jár, ott sajátítja el a tudást. Ez eredményesebb, mint a távoktatás mostani formája. Ugyanakkor a járvány terjedése szempontjából nem jó. De bízunk benne, hogy a növekvő átoltottság, a szabályok szigorú betartása segít úrrá lenni a helyzeten.
