Nem lesz szivárványszínű a müncheni futballstadion ma este. És bár ezt bánom, igazából jól van ez így. Magyar nemzeti trikolórba öltözik ma este a pécsi tévétorony, amilyennek egyébként ma este lennie kellene (vagy amilyen lehetne is akár), de igazából nincs ez jól így.

A cikk a hirdetés után folytatódik



A pécsi tévétorony, Pécs egyik jelképe ma este a magyar nemzeti trikolór színeivel lesz kivilágítva. Az ok: ma este sorsdöntő futballmérkőzést játszik Münchenben a német válogatott ellen a magyar nemzeti tizenegy az épp zajló Európa-bajnokságon.

A pécsi tévétorony alapesetben az év számos napján nem véletlenszerű színekkel van megvilágítva, mert egyes eseményekhez vagy világnapokhoz alkalmazkodva tematikus, konkrét, előre beállított színfestést kap – egy vagy többszínűt is akár, az adott eseménytől/világnaptól függően.

A legkülönfélébb világnapokról van szó, a legtöbb abszolút politikamentes, inkább fontos társadalmi ügyekre hívja fel Pécs ezzel a figyelmet. Volt olyan, talán két alkalommal is, amikor nem nemzeti színű lett a tévétorony, pedig valamelyik nemzeti ünnep volt. Ami hiba, sőt amatőr hiba – attól azért nem tartok, hogy szándékosan “felejtődött el” – sőt, mint láthattuk is.

A kivilágítást tehát ilyesmire is lehet használni, egy plusz lehetőség, mert igazából elsősorban Pécs egyik jelképének és látványosságának az esti megjelenítése volt a cél a díszkivilágítással. Lehetett volna akár egyetlen, előre eldöntött fix világítás is, de végül egy variálható rendszert építettek ki, amivel szinte bármilyen színű és színösszetételű kivilágítás produkálható. Meg lehetett volna úgy is hagyni, ahogy volt – mert fényszennyezés, erdei állatok, költségek, giccs stb.

Most azonban már adott a jelenlegi, sokszínű, variálható esti tévétorony, amit szokás használni, és a színekkel üzenni.

A ma esti piros-fehér-zöld tornyot követelték fideszes vagy más orbánista helyi potentátok. Ez után mondott igent a nemzeti színű kivilágításra a városvezetés. Illetve mondták azt, hogy amúgy is nemzeti színű lett volna – állítólag. 

Amúgy valóban volt már rá példa, hogy fontosabb meccseknél piros-fehér zöldbe öltözött a tévétorony. Sőt, a legutóbb Valter Attila sikere előtt tisztelgett egy hétvégén a rózsaszínbe öltözött pécsi tévétorony, amikor a magyar kerékpáros vezetett a Giro d’Italia-n és emiatt rózsaszín trikóban tekerhetett.

A 2019 őszén megválasztott új pécsi városvezetés azonban nem csak azért kapott bizalmat, és olyan nagy felhatalmazást a választóktól, mert azt kívánták, hogy a Fidesz kottájából játszanak. Világos ugyanis, hogy a Fidesz a jelenlegi sportsikert is politikai célokra használja. Ha a válogatott sikert ér el, az az orbánista politikai kommunikációban mintegy relativizálja (magyarán próbálja relativizálni) a felelőtlen és pazarló stadionépítéseket, az elsősorban a foci miatt bevezetett taót, az azzal kapcsolatos gazdaságpolitikát (Kik és hányan és mennyit utaltak például Felcsútra és mit reméltek és remélhettek joggal ettől?), azt, hogy a futball milyen döntő helyet és szerepet foglal el a magyar politikában éppen akkor, amikor a futball megszállottja a magyar miniszterelnök. Egy-két félbolond orbánista propagandista már odáig jutott, hogy személyesen Orbán sikere a válogatott játéka, sőt kis túlzással Orbán rúgta a gólt a franciáknak.

De nem is csak erről van szó. Ha a futballról beszélünk, akkor nem beszélünk arról, hogy kamatot emelt az MNB, nem beszélünk a kínai Fudan Egyetemről, nem beszélünk a 30 ezer covid-áldozatról, nem beszélünk a méregdrágán beszerzett lélegeztetőgépekről, nem beszélünk arról, hogy a kínai vakcina akkor most hatásos-e. Nem beszélünk annyit a gonosz és gátlástalan homofób törvényról, amely bizonyos pontokon összemossa a homoszexualitást a pedofíliával, megadja erre a lehetőséget.

Ahogyan a köztévében egészen addig ameddig az UEFA nem döntött arról, hogy nem lehet szivárványszínű a müncheni stadion, ez sem volt téma, onnantól azonban vezető hír lett, kifelejtve a híradásból, hogy más német városok stadionjait szolidaritásból szivárványszínűre világítják ki. Ennyit arról, hogy a német felvetés a szivárványos müncheni stadionról mennyire is szólt a magyar válogatott megzavarásáról. 

Azzal önmagában egyet lehet érteni, hogy ez egy nagyon fontos ügy, ami nem csak ránk tartozik, hanem az EU más államaira is, hiszen értékközösségről van szó és ezt a nemtetszést kifejezzék, ettől függetlenül sajnos erre precedensként lehetne hivatkozni, ami a jövő szempontjából lenne problémás, követhetetlen lenne és igazságtalan, hogy a későbbiekben mit lehet és mit nem.

És igen, Szijjártónak most igaza volt, tényleg rossz összekeverni a sportot és a politikát, csak éppen azt nem tudom, hogy-hogy nem röhögött fel eközben, amikor ezt mondta, vagy hogy-hogy nem szakadt rá a mennyezet?

Azt azonban semmi sem akadályozza meg, hogy a pécsi önkormányzat vezetése ne dönthetne úgy, hogy ma szivárványszínű lesz a pécsi tévétorony!

Nem, ez nem lenne melegsimogatás.

Nem, ez nem arról szólna, hogy bárki kötelezővé akarja tenni a másságot és stb., stb. még a többi baromság, ami elő szokott jönni.

És végképp nem arról szól vagy szólna, hogy bárki, aki erről döntene, ne drukkolna a magyar válogatottnak, ne örülne az esetleges sikernek, ne akarná/szeretné azt, és pláne nem a magyar válogatott vagy a futball ellenében lenne.

Aminek az ellenében lenne, azok az olyan, vállalhatatlan, gyűlöletkeltésre alkalmas, gonosz és kirekesztő jogszabályok, amit a parlament elfogadott a múlt héten.

Annak ellenében lenne, hogy nem lehet összemosni egy bűncselekményt és (el ne feledjük, mert ez eddig azért nagyjából kimaradt a törvénymódosítás szabad sajtóban folyó vitájából is) betegséget, a  pedofíliát szexuális irányultsággal. Azzal, hogy két ember szereti egymást, akkor is, ha azonos a nemük, akkor is, ha másnak születtek. Ha összemossa mindezt azzal, hogy megházasodhatnak-e vagy sem, hogy gyereket is örökbefogadhatnak vagy sem. Hogy mikor illeti meg a saját maga szexualitását felfedező tinédzsert egy felvilágosító, s jó esetben szakmai, emberséges és érzékeny előadás joga. Hogy az LMBTQI embereknek ne kelljen titkolózniuk, bujkálniuk, ne kelljen álházasságban élniük, megillessék őket is azok a jogok, ami két másik, heteroszexuális embert megillet.

És azért, hogy ne moshassák őket össze bűnözőkkel, törvényi keretek között, büntetlenül.

Azért, hogy ne lehessen Orbánék éppen aktuális, kreált, tetszőleges ellenségét megpróbálni kirekeszteni a nemzetből. Mert a magyar nemzeti trikolór nem takarja ki a szivárványszínű zászlót, benne van abban a sokszínűség, az elfogadás, ahogyan azért is kiállnak, hogy a magyar LMBTQI közösség tagjai is részei a nemzetnek, és közülük a futballért rajongók is büszkén szeretnék lobogtatni a válogatott meccsein a magyar zászlót.

A szivárványszínű pécsi tévétorony az elleni kiállás is lenne (lehetne), hogy Orbán és a Fidesz ne használjanak ki egymás után sorban újabb és újabb társadalmi vagy politikai csoportokat, kisebbségeket, bárki mást kényük-kedvük szerint. Ne lehessen belőlük ellenséget kreálni, ha Orbán és tanácsadói úgy gondolják, hogy ezzel nyernek megint valamit politikailag.

Sőt, ez valójában a saját érdekük is, a pécsi városvezetésé, hiszen az ellenzékre úgy mutogatnak majd az éles kampányban, hogy ők a pedofilok barátai és védelmezői, mert nem szavazták meg a tövénymódosítást. (Persze, az ellenzéknek is nagyon kínos és kényes, hogy a Jobbik viszont bent volt a parlamentben és megszavazta, akik Pécsett is tagjai a városvezetésnek.) Más kérdés, hogy csak emiatt óriási hiba lennen a tévétornyot szivárványszínűbe öltöztetni, mert nem arra van, hogy az aktuális vezetés politikai céljait szolgálja ki, azonban az lehetséges, sőt üdvös, ha az általános emberi jogok és demokratikus alapelvek miatt megmozdított dolgok, kiállások, a fontos társadalmi ügyek felkarolása teljes összhangban vannak egy helyi és politikai közösség értékrendjével.

De a fentiek miatt az sem lenne baj, ha a tévétorony szivárványos kivilágításával azt is üzennék Pécsről, amit a választási kampányban ígértek, hogy ők Orbánékkal szemben az európai és demokratikus értékeket fogják képviselni. Ezt jó lenne látni, és nem csak Pécsett. És hiszem, hogy ez nem egyetlen vagy szűk politikai érték és érdek kiszolgálása lenne.

Persze, kevés kockázatosabb politikai lépés van itthon, mint kiállni az emberi jogok mellett. Mert itt erről van szó valójában, emberi jogokról. Ezért szólt megint akkorát az újabb magyar, újabb Orbán-i botrány Európában. 

Ezek ellen és ezekért is kellene kivilágítani ma este a pécsi tévétornyot szivárványszínűre. Vagy a meccs előtt még, de sokkal inkább a teljes meccs alatt. Már, ha akkor nem tették meg, azon az estén, amikor elfogadták a sokat emlegetett vállalhatatlan törvényt. És attól tartok, akkor nem azért nem tették, mert elfelejtették. Hanem, mert nem merték.

És igen, ez egy klasszikus csapdahelyzet, pont olyan, amilyeneket Orbánék nagyon szeretnek felállítani. Ráadásul úgy, ahogy most is van, hogy rátolják ezt az egész ügyet másvalakire, most például a futballválogatottra. És ők szinte csak nyerhetnek.

Ha most nem világítod ki piros-fehér-zöldre a tévétornyot, utolsó szemét libsi vagy, sorosista, gyurcsányista, a futballválogatott bukását akarod, és persze nem vagy a nemzet része. Ha pedig még olyat teszel, amit (úgy tűnik) senki sem mer Magyarországon, hogy bevállalod ma a szivárványszínű kivilágítást, akkor maga vagy az ördög, jövő tavaszig mást sem fogsz majd hallani, mint ezt. Van rá elég pénz és propagandista helyben is, akik erre hajlandók, sőt vannak köztük, akik ezt még élveznék is láthatóan.

Csakhogy a politikától, egy újfajta, a korábbival leszámoló tiszta politikától (amit kb. ígértek nekünk és ígérnek most is) azt várjuk, azt várom el, hogy ne törődjön ezekkel a vádakkal.

Vállalja fel a küzdelmet. Bizonyos ügyekben ne taktikázzon. Mert van, amikor nem lehet matekozni, számolgatni. Azt kalkulálni egy kockás papíron, hogy mi éri meg nekem és mi nem. Erre ott van a Fidesz, ez az ő politikájuk.

Azt várják, azt várjuk sokan az ellenzéktől, hogy álljon a sarkára. Mondja ki azt, hogy mi az, ami igen és mi az, ami nem. Mi az, amikor már el kell menni a falig. Mi az, amiből nem engednek. Az emberi jogoknak ilyennek kellene lennie.

Persze, tudom és értem. Lehet azt is mondani, hogy előbb nyerni kell 2022 tavaszán, aztán majd minden más lesz. Akkor majd mindent megjavítunk. Csakhogy az út sem mindegy, ahogyan és amelyen eljutnak odáig.

És igen. tudom, úgy lennének ebben az esetben, mint ma este a magyar válogatott. Nem ők lennének az esélyesek, de sansz azért lenne arra, hogy nyerjenek. Ha az írott szabályokat betartják, mellette az erkölcsi szabályokat is, őszintén és keményen küzdenek, jó embereket vonnak be és jó a vezetőjük, és egy kis szerencséjük is van, akkor győzhetnek.

És akkor, ahogyan ma este is, a meccs után, azonnal nemzeti színbe lehet majd öltöztetni a tévétornyot. Akkor is, ha nem nyer, csak tisztesen helyt áll a válogatott.

16.08 Hasonló gondolatok

„Nem magyar VAGY szivárványos. Hanem magyar ÉS szivárványos. Nem kell választani – mert a szivárványcsaládok is Magyarország részei. Mi is elsősorban elsősorban magyarok vagyunk és utána szivárvány- vagy más családformában élők” – írja mai friss Facebook-bejegyzésében a Szivárványcsaládokért Alapítvány.

KategóriákPUNK