Tüke fenomén, Lámpagyújtogatók filmcímekről eszünkbe juthat az épp 50 éves dr. Százados Miklós, a pécsi származású filmrendező, aki ez alkalommal Nagy Norbert főszereplésével egy monodrámát vitt filmre. A kilépő című moziban Péterfy Bori és Kovácsovics Fruzsina is közreműködött, a hangulatot a Tankcsapda és Krubi zenéje biztosította.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Nagyon más, mondhatni rendes szakmával rendelkezel, orvosként dolgoztál, aztán gyógyszercégeknél marketingesként. De hogy lesz egy mikrobiológusból filmrendező, operatőr, vágó… Mert pár évente feltűnik egynéhány klip, a filmekről nem is beszélve. Honnan ez a kreativitás?
Kicsit korábbról indulnék: hogy lesz valakiből orvos, mikrobiológus, vagy éppen marketinges? Relatíve hosszabb ideig, extra energiákat fordítottam olyan dolgok megismerésére, melyek másokat – a megismerhető világunk szédítően széles és egyre szélesedő szegmentáltsága miatt – nem érdekelnek annyira. Azt gondolom, ez egy általános, és szinte mindenkire érvényes helyzet. Ez állhat talán a hátterében a képekkel történő történetmesélés iránti vágyam kialakulásának is. Próbálni kicsit mást, másképp csinálni, mint addig. Az akarat pedig irányokat talál magának, dudorít ki ezt és azt egy képzeletbeli, nem túl keményre fújt lufin. Az elején nagyon sokoldalúak, pluripotensek vagyunk, mint az a néhány sejt, ami az egyedfejlődésünk elején felépít bennünket. Szinte bármilyen képességre szert tehetünk, ebből a varázserőnkből azután lassan veszítünk, de nem kellene teljesen elkoptatni ezt az adottságunkat.
Az első filmed még pécsi orvostanhallgató korodban készült a ’90-es évek elején, Terminátor 3 cím alatt futott (akkoriban még csak két hivatalos Terminátor-film létezett – a szerk.) – a fénymásolt plakátja sokáig ott virított a belváros szélén. Képes lennél ma végignézni ezt a filmet? Beavatnál, hogy készült egyetemistaként egy ilyen mű? Hogyan komolyodott meg ez a hobbitevékenység annyira – mint ahogyan te nyilatkoztad többször –, hogy filmszemlékre is eljutnak a munkáid?
1992-ben az anatómia szigorlat után 4-5 cimborával együtt felszabadultságunkban az akkori Terminátor 2 sikere után kézenfekvőnek tűnt, hogy csináljuk meg a harmadik részt, amíg ez nem jut eszébe másnak. Nosza, egy kölcsönkamera, nosza néhány tubus kecsap, műkézgyártás fémépítőből, egy kis hintőpor a füstnek, és már forgott is a film, majd irány a POTE stúdiója, akik hagyták nekünk, hogy az egész szobát betöltő szalagos Umatic rendszerükön filmmé vágjuk a forgatott nyersanyagot. Ha elkészült, hát mutassuk is be! Az egyetemi nagyelőadóban 300 medikus emelt pajzsra azon a délutánon bennünket és a filmünket, ami nekem életreszóló lendületet adott ezirányba. Egyszer-egyszer azóta is megnéztem az alkotást, Ábel unokaöcsémet nagyon behúzta, kamaszodó fiaim a megfelelő helyiértéken kezelik, de a mai napig sok vidám perc és poén forrása. Megkomolyodni nem komolyodott, de talán szép lassan az évtizedek során eldurvult ez az alkotói szándék, egyre hosszabb ideig gyúrom a pixeleket, a csiszolásban pedig a munkadarab és a melós egyaránt forrósodnak és kopnak.
Mennyire halsz bele egy filmkészítésbe? A Tüke fenomén c. filmedhez iszonyat stáb, forgatási idő kellett?
Főleg a hosszabb filmeknél, de akár klipeknél is az elkészülést megelőző időszakban többször futhatsz holtpontra, amire akár rímelhet a belehalás gondolata is, odáig azonban nem érdemes eljutni, annyit szerintem nem ér a dolog. Azonban, amíg le nem zárom az adott projektet, addig valóban számos formában kopogtat egy kényelmetlen, nyomasztó érzés, azt éreztetve, hogy nem úszom meg olyan könnyen, ezzel még számos dolgom van. Soha egy forint külső támogatást nem kaptunk a saját magam, illetve magunk által iniciált produkciókhoz. A Tüke fenomén alapjául szolgáló 24 interjúját jellemzően Csáky Zsadánnyal másodmagammal, 1 kamerával rögzítettük, a köztes jeleneteket 2 nap alatt a szereplőkkel együtt heten vettük fel. A film fél éven belül összeállt. Az egészet a szülővárosom iránti 30 évig épülő szeretet és törlesztési vágy fűtötte: Hajrá Pécs!
Több olyan mondatodra emlékszem, hogy én több filmet már nem forgatok. Aztán tessék! Ott volt a Lámpagyújtogatók. Az moziban is látható volt, és DVD-én is megjelent. Én pár filmbe besegítettem sokadik háttéremberként, kíváncsi voltam, hogy működik egy nagy stáb. Hát, sokkal nagyobb őrület, mint a színház! Te hogy bírod ezt?
Jól emlékszel, illetve most is mondogatok hasonlókat. Az aktuális filmek kihordása utáni sebnyalogatások időszakaiban nálam ez természetes. A Lámpagyújtogatók alapvetése a Tüke Fenomén “minden pécsi különleges” gondolatának általánosítási szándéka volt: “minden ember különleges”. Bognár Tamás barátom hathatós operatőri segítségével 24 helyett, immár 42 országosan ismert és elismert, példaértékű élettörténettel bíró interjúalannyal, az Androméda-galaxisba való üzenési szándékkal, 3-4 kamerával rögzítve egy-egy interjúalanyt, elkészült a világ első kulturális sci-fi-je. Az első, hisz mi találtuk ki a műfajt. Hosszabb is lett, minden paramétere nagyobb, 10 hónapig vágtam. A kritika értette, szerette. Szerencsés véletlenek sorának köszönhetően országos moziforgalmazásba is került. Halálos iramban próbált versenyre kelni mások mellett a Halálos iramban 7-tel, ez persze nem mehetett neki. Aki értette szerette, aki félreértette és sci-fi-re váltott jegyet, érthetően nem szerette. Az a projekt rendesen igénybe vett bennünket, de addiktív is volt; nagyon sokat lehetett tanulni a benne szereplő értékes emberektől a forgatás során. Többeket a barátomnak tartok ma is közülük.
Készítettél már klipet Kozma Orsinak, a Tankcsapdának, Ákosnak, Dopeman-nak, a Kiscsillagnak… Ennyire vonz a zene? Mi érdekel ebben a műfajban?
Az előbb citált nagy, dudorodó és minden irányba türemkedő alkotási vágy lufi hasonlatánál maradva a zene is az önkifejezés egyik eszköze. Bár érteni vélem és számos fajtáját szeretem is, hangszeres tudás híján sajnos nem művelem. (De ki tudja, mit hoz a jövő…) Mozgóképekkel azonban bizonyos esetekben még hozzá is lehet adni a zenéhez, extra vetületeket és aspektusokat hozhatnak. Kozma Orsi egy koncertjének általam készített fotóit látva kért meg a zeneszerző producer, hogy csináljak ezekből klipet. Ákos 2007-es remixpályázatán Domi fiam születéséről készített videoremixem különdíjat kapott, ami közel egy éves közös munkát hozott Ákossal, melynek eredménye számos kisfilm, egy 41 perces dokumentumfilm és videóklip lett. És egy csomó erős élmény, tanulás. A Tankcsapda forgatókönyvírói pályázatán való győzelmem – a most készülőt is beleszámítva – eddig három hivatalos videóklipet eredményezett, de ami ennél is fontosabb: tapasztalást és barátságokat. Az adott előadó művészetének tisztelete és értése az esetek döntő részében közös megelégedésünkre ihletett pillanatokat és meghatározó élményeket hozhattak. Mindegyiknek a lenyomata egy-egy számomra örök emlékű videóklip lett.
Az utolsó filmed sok szempontból zavarba ejtő, mert gyakorlatilag null költségvetésből készült – ha a te és a barátaid idejét, energiáját nem számoljuk bele-, aztán mégis úgy néz ki, mintha beletettek volna párszáz milliót. A stáblistát végignézve az elmúlt pár évben nem sok más dologgal foglalkozhattál.
A Lámpagyújtogatókat követően úgy gondoltam, hogy ezek után aztán soha, vagy legalábbis már csak egy alaposan megírt forgatókönyv alapján kezdenék valaha is bele hasonló horderejű munkába. Bármibe, ami az egyszerűség kedvéért legyen egyhelyszínes és alapvetően egyszereplős. Így nem lehet sok gond az utómunkával, pikk-pakk összeállhat a film. A forgatókönybe beleszaladt 2 évünk. Írtunk, kidobtuk, írtunk, kidobtuk. Találtunk egy nagyon tehetséges színészt, akivel 10 nap alatt leforgott a film. Hogy a keretes szerkezet iránti igényünk, vagy az Univerzum diktálta-e mindezt, azt nem tudom, de az utómunka újabb 2 évig tartott. A speciális effektek egy részén kívül szinte minden gyártási feladatot saját magam végeztem a rendezéstől az operatőri munka nagy részén és vágáson át a snittek fényelésén, a léptek ropogásán és a zenei zörejek, atmoszférák megalkotását is beleértve. Barátaim és családom mellett a legváratlanabb helyekről érkezett figyelem és segítség. Ha kreatív szemlélettel és kellő energia ráfordítással állunk a dolgokhoz, így tud képletesen beleszaladni egy ilyen produkcióba néhány százmillió forint, amiből azután az alkotók semmit sem látnak viszont, a kritika pedig a többszázmilliós alkotásokkal való összehasonlítás mentén hozza meg szigorú ítéleteit.
Bár vannak hasonló szerkezetű filmek mint a Kilépő– talán a közelmúltból egy dán film, a Bűnös (Gustav Möller rendezte) vagy annak remakje, Antione Foqua: A Bűnös című thrillere-je hasonlít rá leginkább – , de nem hiszem, hogy koppintás lett volna. Honnan ered az ötlet?
Már javában dolgoztunk A kilépő című filmünkön, amikor kijött A bűnös, amit nagyon szerettem, de az egy sokkal sterilebb, skandinávosabb kiszerelést hoz, mint a mi szürreális, fókusztévesztő, túlégetett, szubjektív, de sokakat magába húzó képi világunk. Ezt megelőzően a 2013-as Locke – Nincs visszaút is erős inspirációt adott a monodráma zsánerre vonatkozóan. Az ötlet a kertem végében 4 éve sajátkezűleg felújított sufnitól jött. Kikupáltam, kitettem egy fotót a Facebook-ra, majd egy volt osztálytársam megjegyezte, hogy mostantól van már saját vasútállomásom is. Innen indult az állomás, mint helyszín gondolata, hogy, ha itt forgatnánk, talán ki sem kellene mozdulni otthonról. Aztán, ahogy nőtt a történet, persze ki kellett lépni a kertből egy valódi vasútállomásra. A Lámpagyújtogatók sok elismert létező interjúalanya után kézenfekvő volt, hogy a kilépés vizsgálata egy ismeretlen átlagemberen kerüljön modellezésre. Olyasvalakin, aki – kis túlzással – bármelyikünk lehetne, akinek problémái a mi problemáink is lehetnek.
Meglepődtem a film erősen pszichedelikus vonalán. Ez eddig nem tűnt fel nekem benned?
Édesapámmal beszélgettünk sokat gyerekkoromban az emberi agy természetéről. Egy speciális biológiai neurokompjúterről van szó, aminél ezideig még nem hozott ki jobbat egyetlen gyártó sem. Mégis, ha buggol ez a kompjúter, akkor annak a beszámolók szerint hasonló jelei, tünetei vannak minden felhasználónál. A leálló agy egy ideig búgócsigaként tovább pörög és erről a pörgésről a klinikai halálból visszatérteknek jellemzően hasonló szubjektív élményeik vannak. A pszichedelikus élmények is elcsavarják az élettani működést, az érzékelést. Az emberi életbe egyedül érkezünk és egyedül távozunk abból. A kilépésről bár lesz sztorink, de nem biztos, hogy lesz hozzá érdeklődő közönségünk is. Gondoltam, hogy az életnek ezt a szeletét is érdemes lenne megvizsgálni addig, amíg tudunk róla utána közösen beszélgetni. Ezért készült és ezért lett ilyen A kilépő.
Talán A kilépő az eddigi legkomolyabb filmed, lehet rokonítani David Lynch filmjeinek egyes jeleneteihez, néhol kafkai iróniával operálsz, de a komor hangulatokon és az erőteljes krízishelyzeten meglepődtem. A jelentős fordulatok és transzcendentális vonal mennyire a sajátod? Miért választottad ezt a nehéz történetet? A történetmesélésnek miért ezt a módját választottad?
Híve vagyok a sarkos, erős képeknek, a karakteres, a mű egészére jellemző részleteknek. Hiteles történettel bíró, nézhető nagyjátékfilmet sokkal költségesebb és nehezebb általában készíteni, mint például áldokumentumfilmet, sokkal nagyobb stábot igényelne, ha nincs hozzá egy ígéretes koncepciód, és nem tudod pontosan, hogy mi az, ami bele fog férni neked ebbe az ügyedbe. Ehhez kaptam segítséget Baraczka Gergő forgatókönyvíró és Bárdos Péter alkotótársaimtól. Szathmári Tamás társoperatőri segítsége nagyon klasszul támogatta Nagy Norbert színészi kisemberábrázolását. Hogy a transzcendentális világ minél autentikusabban lehessen bemutatva, abban Kádas Péter és Bárány Gábor barátaim VFX animációs munkája megkerülhetetlen volt. A transzcendentalitás pontos megfogalmazásához hit is kell. Hinni azt, hogy ami itt körülöttünk zajlik, az egy nagyobb értelmezési keret végtelenül fontos részlete.
Független filmes vagy – az más kérdés, hogy mitől független –, milyen sorsa lehet egy ekkora filmnek? A fesztiválszereplések, győzelmek mit hoznak a publicitáson túl? Sikerül bejutni mozikba? Vagy elég online streamelhető filmként eladni?
Minden nagyfilmemnek úgy futottam eddig neki, hogy bízzuk rá milyen utat váj ki magának a közönségéhez. A Tüke fenomén 2010 Legjobb Kreatív Dokumentumfilmje lehetett. A Lámpagyújtogatók 2015-ben, a Cinema City Westend moziból 9 moziba sztrímelve és 26 moziban bemutatva országos élő mozibemutató eseményt kapott, 0 forintos marketingbüdzsével. A kilépő a mostani beszélgetésünkig 3 földrészen 4 fesztiváldíjat nyert, és a Tankcsapda legújabb Nincsenek szavak című, szintén saját magunk által készített videóklipje támogatja, hogy minél több nézőhöz eljuthasson. A Covid-19 helyzet miatt ez most javarészt digitális felületeken történik: nemrég felkerült a Telekom online videótékájába a Lámpagyújtogatók és A kilépő is, illetve január-februárban várhatóan a Netflix kínálatában is megjelenik a film, ami pedig kábé így, a mostani moziügyileg nehéz és a vírus hullámok által tovább bonyolított helyzetben szerintem a legjobb dolog, ami történhetett.
Disclaimer: Az interjú alanya és az interjú készítője gimnázumi osztálytársak voltak.
