A hét több napján is útba ejtettük a pécsi Kossuth teret. Hátha. Hátha éppen elkapjuk, amikor visszaállítják a csupán néhány órát megért köztéri PÉCS feliratot, amit szelfipontnak szántak, és még fel is avattak. Nagy fotónkon láthatják, hogy erre nem volt módunk. De az alábbiak is érdekesek. Sőt.

A cikk a hirdetés után folytatódik



Nem is akárki avatta fel a PÉCS feliratot, hanem a tíz év egybefüggő vezetés után pár nap múlva leköszönő pécsi polgármester, Páva Zsolt. Kis ünnepi műsort is kerekítettek a múlt heti avatásnak. Ami a Pécsi Napok keretében zajlott.

Megjegyezés: a Pécsi Napok a korábbi években megszokotthoz képest jóval rövidebb volt, a tavalyi, első ilyen esethez hasonlóan volt újra négynapos, de még a múlt évinél is jóval szerényebb saját programsorral zajlott le az rendezvénysorozat.

Pécs felirat a Kossuth téren az avatás napján, szeptember 26-án, csütörtökön. A feliratot még aznap este elszállították, mert állítólag balesetveszélyes volt. MTI/Sóki Tamás

Aztán, amint azt a Szabad Pécs megírta, a felirat eltűnt a térről. Másnap reggelre hűlt helyét találtuk. Aztán kiderült, hogy a feliratot “javításra” vitték, mert elkezdték olyasmire használni, amire nagyjából szánták, erre azonban Pécsett az ötletadók és döntéshozók nem lehettek teljesen felkészülve. Lapunk is azt az információt kapta, amit után a megyei napilap online oldala is megírt, hogy ezen a héten majd felállítják újra, de már megerősítve, állványra téve, vagy a térkövekre szerelve a feliratot, hogy akár még nekitámaszkodva, urambocsá’ felmászva rá is lehessen szelfizni (igen, az akkor is balesetveszélyes, ha a felirat rendesen lesz rögzítve).

Reggelre eltűnt a Pécs felirat a Kossuth térről, amit tegnap avatott fel Páva Zsolt

Az RTL Híradónak aztán már csak annyit mondtak, hogy a város úgy döntött, hogy “megelőzve az esetleges baleseteket” végleges rögzítési pontokat alakítanak ki a feliraton. Így, majd a burkolatba rögzítve kerül vissza a Pécs felirat a végleges helyére.

Ez az a felirat, amit a múlt héren felavatott Páva Zsolt, ami aztán másnap reggelre eltűnt a térről – Fotó: MTI/Sóki Tamáspolgármestere beszédet mond a Pécs felirat avatásán a város Kossuth terén 2019. szeptember 26-án. MTI/Sóki Tamás

Mint azt a nagy fotónkon láthatják (amit ma, szombaton délután készítettünk a Kossuth téren), a szelfipont még mindig nem került vissza, a feladat tehát még nincs megoldva. S mivel holnap már vasárnap, ezen a héten mégsem sikerült ezt a leckét teljesíteni.

Vélemény

E sorok szerzője megvallja, hogyan is áll a pécsi szelfipont-üggyel. Mert a cím azt sugallja, hogy szomorkodik, hogy immáron pont egy het, hogy nincs szelfipontja, nagy belvárosi Pécs felirata a városnak. A szomorúság annak szól, hogy egy hét sem volt ennek rendezésére elég egy ilyen blama után. Persze, talán azt gondolták, hogy jobb, ha nem is emlékeztetnek erre senkit.

Na, de a lényeg. Pécs megítélésének nem tesz jót, hogy itt még egy négy betűből álló (négy darab betűből) feliratot sem tudnak elsőre úgy elkészíteni és felállítani, hogy ne kelljen vesztesen elkullogni utána. Nyilván megértem azokat, akik magáról a projektről úgy vélekednek, hogy ez egy jópofa dolog, és kár, hogy így elrontották. Plusz azokat is megértem, akik tudják, hogy ettől még nem fog a világ megállni, pár nap vagy pár hét nem számít.

Viszont ami biztos, hogy a szelfipont nem túl eredeti ötlet. De még azon túl sincs benne semmi egyedi, egyéni, szeretni való stb., sőt még a leges legminimálisabb kreativitás sem. A néhány órára megismert formájában és kinézetében arra lehet jó (lett volna) a megvalósítók oldaláról kb., hogy az ötletadót hátbeveregetik, egy projekt letudva, kipipálva, kifizetve, túl sok munkaórába sem fájt senkinek, mert nem bonyolítottak túl semmit, a nép meg örül, hogy itt ilyen is van. Amit láttunk ugyanis, az semmit nem tesz hozzá valójában Pécshez és a belvároshoz, sőt, inkább csak elvesz belőle.

Ez a fajta igénytelenség Pécs, a kultúra és a művészetek városában, ahol a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években is virágzott az underground. Pécs az avantgárd, a progresszió városa volt. Virágzott a balett, a képző- és a fotóművészet, a színház, a zene – a keretek ellenére is. Pezsgő kulturális élet volt, ami ma is él és tovább él, még ha úgy tűnik, inkább akadályozzák, mint hagyják élni. Korábban Zsolnay, Angster, Vasarely, Molnár Farkas, Forbát  Alfréd, Breuer Marcell, Martyn Ferenc városa, majd Eck Imre, a Pécsi Műhely/Iparművészeti Stúdió, a Focus Csoport, az animáció, a Bázis városa.  És még nagyon sokaké, akiket említeni kellett volna. Egyetemi város, ma is műszaki és művészeti karral bíró egyetemi város.

Ha egy ilyen városban nem igényesen akarják az egyik leghíresebb térre kiírni, hogy ez itt Pécs, és még azt is elrontják, miközben a művészeket meg nem keresi senki, hogy mit szólnak ehhez. Segítenek-e, vannak-e ötleteik. Persze az nem ment volna egyik napról a másikra, egy kósza ötlettel, majd egy azonnali csettintéssel is akár. De Pécsett az ország egyik szintén nem egy helyen igénytelenül dolgozó (és nem csak pécsi mércével mérve) kurzusszobrászát kérték fel a város egyik ikonikus alakja, Weöres Sándor szobrának elkészítésére. Meg is gyalázta szegényt az “alkotással”. Egy igazi szobrász aztán meg is mutatta, mit gondol erről, a “szoborban” csak pillanatnyi változást okozva, de a lisztezésért őt marasztalták el és mondták ki garázdának, ahelyett, hogy felfigyeltek volna erre. Pécsnek nem holmi büszkeség és kivagyiság miatt kellett volna az igénytelen szoborra és szelfipontra nemet mondania, hanem a saját magunkkal szembeni igényesség és a jövőben való gondolkodás miatt.

Ehhez képest a napokban Pécs legújabb díszpolgárának, Rétfalvi Sándor szobrászművésznek az egyik pécsi köztéri szobráról leszedték a patinát, hogy szebb és fényesebb legyen. Az alkotót nem kérdezve, azzal meg nem törődve, hogy a patina a szobor része, és biztos, hogy nem 25 év után jön el egy öntött bronz szobornál az, hogy a patinához való “hozzányúlás” egyáltalán felmerüljön. De még csak nem is azt mondom, hogy a Rétfalvi-alkotás szétbarmolása sokkal nagyobb botrány, mint a szelfipont eltűnése. Hanem azt, hogy az a botrány.

Újabb hajmeresztő dilettantizmus: Pécs új díszpolgárának szobrát barmolták szét önkormányzatilag

A lisztezés nem botrány volt, hanem kiállás értékek mellett. A Weöres-szobor felállítása és az egész megrendelése és intézése volt botrány. A szelfipontnak a felállítása nem volt botrány (bár rezeg a léc), egy ilyesvalami “ünnepélyes” felavatása azonban már az volt, botrány. A későbbi kényszerű elbontása viszont csak simán szégyen volt.

Vagy, ahogyan a Színház téri szobor (díszkút) napokban lesuvickolt részlete, az ülő bronz alak neve mutatja: Tragédia.

Címkék:
KategóriákJAZZ METÁL PUNK