Országos hír lett végül abból, hogy 42 millió forintot gyűjtött össze a Nevetnikék, egy, beteg gyerekekért létrehozott, pécsi székhelyű alapítvány. Augusztus közepétől október végéig tartott a kampány, aminek révén ingatlant vásároltak a Bajnok utcában, közvetlenül a Gyermekklinika mellett. Ahol a siker nagy, ott általában az árnyak is feltűnnek. A sikeres civil kampány eddig láthatatlan, negatív oldaláról kérdeztük Kőműves Glóriát, a Nevetnikék vezetőjét. A Szabad Pécs külsős szerzője által készített kétrészes interjú második részét szerdán közöljük, az már a kampány pozitív oldaláról fog szólni.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Számítottatok arra, hogy a kampányotoknak lesz árnyoldala is?
Őszintén szólva egyáltalán nem! A Nevetnikéknél ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy mindenki aranyos, kedves, segítjük egymást. Nem is gondoltam volna, hogy minket támadás érhet. Az benne volt a pakliban, hogy lesz, aki nem támogat, mert nem ért egyet velünk, vagy nincs rá módja. De arra, hogy lesznek, akik kifejezetten ártani akarnak, nem voltam felkészülve.
Mi volt az első pofon és kitől kaptátok? Azt tippelném, hogy a banktól, amikor visszautasította a hitelkérelmeteket.
Az első pofont valóban a banktól kaptuk – de nem arra gondolok, hogy visszautasították a hitelkérelmünket. Persze, az is rossz hír volt, főleg, mert mire erről értesítettek, addigra 9 millió forintot már összegyűjtöttünk. Viszont ezek után érkezett egy telefonhívás a banktól, és 25 percen keresztül kiabált velem egy illető. Olyanokat mondott, hogy alkalmatlan vagyok alapítványi vezetőnek, nem fog sikerülni a kampányunk, és az is elhangzott, hogy a hitelkérelemhez küldött anyagaink közül volt, amit el sem olvastak. Az, hogy nem vagyunk megfelelő üzleti partnerek, egy dolog. De megkérdőjelezni, hogy nemes célért küzdünk és azt állítani, hogy az önkéntesek munkája fabatkát sem ér – ez dehonesztáló, lesújtó és rendkívül elszomorító, sőt kiábrándító volt.
Továbbra sem árulod el, melyik bank volt ez?
Nem.
Ha jól értem, akkor volt ennél is fájdalmasabb bántás, micsoda?
Az ingatlanközvetítő fenyegetőzései. Szeptember közepén kötöttünk egy szerződést, ami egyébként a banki hitelkérelemhez is szükséges volt. Ennek ellenére, amikor kiderült, hogy nem kapjuk meg a hitelt, megpróbálták a hátunk mögött eladni a házat. Ezután egyértelművé tették, hogy október 31-ig tudnak várni arra, hogy összegyűljön a pénz – mi is azon voltunk, hogy addigra meglegyen, hiszen a költözésünk is a küszöbön áll. Október 27-én gyűlt össze a ház ára, és ezzel biztossá vált, hogy 100% önerőből meg tudjuk venni az ingatlant. Ettől a pillanattól kedve minden második telefonhívásom az ingatlanos volt, aki – annak tudatában, hogy már rendelkezünk a ház vásárlásához szükséges összeggel – azzal fenyegetőzött, hogy ha nem utaljuk azonnal át a pénzt, eladják másnak a házat. Volt egy élő szerződés, tehát ezt nem tehette volna meg, de folyamatosan és minden platformon ezt sulykolta. Az egész kampány kifejezetten erre a házra épült, hiszen ez volt az egyetlen eladó ingatlan lépésekre a Gyermekklinikától. Emberfeletti munkát végeztek az önkéntesek azért, hogy összegyűljön ennyi pénz, nem is akartuk, és nem is költhettük volna másra ezt az összeget. Azt, hogy a siker kapujában ilyen intenzitással fenyegetőzik az ingatlanos, abszolút zaklatásnak éltem meg.
Kívülről úgy tűnt, hogy – habár régóta vagytok civilek – a pénzgyűjtési kampányra valójában nem voltatok igazán felkészülve. A saját, személyes Facebook-oldalaitokat, sőt, te például a saját mobilszámodat adtad meg mindenhol. Ez persze őszinte, és hitelességet sugall, de kiszolgáltatottá is tehet. Értek személyes támadások?
Ami váratlan volt, hogy egyesek, főként férfiak, de nők is voltak, akik ha meglátnak egy vadidegen nőről egy videót, akkor képesek felhívni és különböző szexuális ajánlatokat tenni. Ahogy szaporodtak a rólunk készült videók, úgy kaptam egyre több és több ilyen megkeresést. Ezek között voltak kevésbé fájó hívások és ajánlatok, de voltak kifejezetten felkavaró zaklatások is. Ami a legmegdöbbentőbb volt számomra, amikor valaki a támogatását képes lett volna attól függővé tenni, hogy köztünk milyen viszony alakul ki hosszú távon. Konkrétan Sugar Daddy-k kerestek, és a legtöbbeket nem is érdekelte, hogy milyen célból gyűjtünk.
Azt, hogy hány péniszről készült fotót küldtek nekem, inkább csak szeretném elfelejteni. Ilyenkor mindig az jutott eszembe, hogy mennyire magányosnak kell lenni ahhoz, hogy valaki egy ilyen lépésre szánja el magát.
Ez valóban elképesztő. Félve kérdezem: ezen túl is volt árnyoldala a kampánynak?
Vadidegenek hívtak fel csak azért, hogy tudassák velem, hogy úgysem fogjuk tudni megcsinálni, miért nem adjuk fel? Ilyen telefonokat akkor is kaptunk, amikor már összegyűlt a pénz a házra. Most mondhatnád, hogy miért vettem fel ezeket a hívásokat, de nagyon sokan kerestek, így az első pár mondat alapján nem lehetett eldönteni, hogy az illető csak értetlenkedni fog, vagy valóban segíteni akar. Tudom, hogy sokan kételkedtek abban, hogy sikerül ennyi pénzt összegyűjtenünk, de még köztük is voltak, akik ennek ellenére is, a saját lehetőségeikhez mérten támogatták az ügyünket és szurkoltak értünk.
Sok egyesület, alapítvány is mellénk állt, és próbáltak támogatni, de közben olyanok is megjelentek, akik simán bejelentették, hogy szívesen átvennék a feladatainkat, ha már mi „úgyis megszűnünk”.
De, hogy tovább menjek, a sajtósok közül is voltak, akik csak akkor vállalták volna, hogy megjelenítik a kampányt, ha cserébe bemehetnek, vagy forgathatnak a kórházban. Mi őket sem hajtottuk el egyből, hanem próbáltuk elmondani, elmagyarázni, hogy a koronavírus-járvány miatt sem lehetséges ez sajnos, de egyébként is, máskor is bonyolult lenne ezt megszervezni úgy, hogy ne zavarjuk a beteg gyerekeket. Nem egy, nem két sajtómegjelenést buktunk el emiatt. Az üzenetük vagy a válaszuk nagyjából az volt, hogy ha nem forgathatnak, akkor nem is érdekli őket, mi van velünk. Ez még inkább emeli azoknak a megjelenéseknek az értékét, azoknak az újságíróknak a segítőkészségét, akik ennek ellenére beszámoltak a kampányunkról.
De volt olyan nap is, amikor megpróbálták feltörni a weboldalunkat és átírni a bankszámlaszámunkat – gondolom, a hacker a sajátjára akarta az utalásokat. Nagyon nagy szerencse, hogy nem jártak sikerrel.
De volt olyan is, aki egy kiskorú gyereket támadott a neten, pusztán azért, mert megosztotta a posztjainkat. A szóban forgó kiskorút a Nevetnikék évek óta támogatja. Nagyon durva leveleket írt neki a zaklató, aki kifejezetten bántó kifejezéseket használt. Az érintettel külön is beszélni kellett, hogy fel tudja ezt dolgozni. Ezek olyan példák és történések voltak, amelyekre mi, bevallom, nem számítottunk, ugyanakkor mindegyik, külön–külön is nem kevés energiát vett el tőlünk, pedig ez egy amúgy is kifejezetten megterhelő időszak és kampány volt.
Végig ez volt a jellemző? Hogyan tudtátok ezt kezelni?
Az első 3 hétben összegyűjtöttünk 9 millió forintot, és addig nem ért minket semmilyen szinten támadás. Azt azonban egy hosszabb időszak, öt lehúzó, negatív hét követte. 100 jó emberre jutott egy gonosz, de azokból elképesztő erővel tört fel a féltékenység és az irigység. Elsősorban humorral próbáltuk feloldani a helyzetet, igyekeztünk azokra koncentrálni, akik nem gátolnak, hanem valóban segíteni szeretnének. Ennyit tehettünk. Plusz azt gondolom, és azt is remélem, hogy az, hogy az önkéntesek a kampányunk árnyoldalát is megtapasztalták, csak megerősítette őket abban, hogy ellenszélben is érdemes küzdeni egy jó célért, és kitartani akkor is, ha csak hangyányi reményünk van a sikerre. Emiatt is őket tartom a legalkalmasabbnak arra, hogy ezt a világlátást a beteg gyerekek számára is közvetítsék.
Disclaimer: A kétrészes Nevetnikék-interjút egy külsős szerzőnk készítette. A megbeszéltek szerint csupán ennyit írunk róla. Köszönjük a munkáját.
Szerda, 10.50 – Megjelent a kétrészes interjú befejező része
