Az inflációról faggattuk a pécsi áruházakba tartó vagy onnan kilépő vásárlókat. A kérdezettek lényegesen magasabbnak érzik az idei drágulást, mint amit a kormány a KSH mérései alapján kommunikál. A jelenséget a többség globális folyamatokkal magyarázza, de azért sokan felvetik a kormány felelősségét a forint gyengülésében. Elégedetlen, vagy a végletekig elkeseredett emberrel nem találkoztunk. Igaz, reménykedővel se.
A cikk a hirdetés után folytatódik
– Lehetetlen! Biztos, hogy nem annyi, hanem sokkal több – így reagált Sebestyén Tamás, amikor a negyvenéves barcsi férfit és munkatársát arról kérdem, hogy a 2021-es infláció valóban megáll-e 6-7 százalék táján, amiképp azt a statisztikai hivatal állítja.
Sebestyén és kollégája gépek hidraulikus egységének javításával foglalkozik, s a két szerelőt reggel háromnegyed nyolckor az egyik pécsi szupermarket előtt szólítottam meg. A duó – ahogy máskor, úgy ezúttal is – pékárut, felvágottat, valami zöldet és üdítőt vásárolt magának reggelire. Szerintük idén legalább 20 százalékkal több pénzt hagynak reggelente az áruházban, pedig ugyanazt veszik, mint tavaly.
Tíz méterrel odébb beállt egy duplafülkés pickup, amiből öt férfi szállt ki. A kubikusmunkából élő, huszonéves csapat tagjai szentdénesiek, ők reggelente annyi élelmiszert vesznek, ami ki kell tartson a délután ötkor esedékes hazaérkezésig. A kérdésre, hogy mennyivel érzik drágábbnak a mostani vásárlást, mint az egy évvel ezelőttit, valamennyien azt felelték, hogy 25-30 százalékkal.
Pécsett mintegy negyven, az üzletekbe igyekvő vagy onnan kilépő vásárlót kérdeztem meg az inflációról, és szinte valamennyien úgy vélték: az elmúlt év drágulása lényegesen meghaladja a kormány által kommunikált 6-7 százalékot. Ugyanakkor sokan hozzátették, hogy ők nem szakemberek, sosem számolták ki az infláció mértékét, nem értenek ennek módszeréhez, nem is mindig emlékeznek arra, hogy egy-egy árucikk pontosan mennyibe került egy évvel korábban, ezért tévedhetnek, ám ezt megjegyezve valamennyi válaszadó jóval tíz százalék fölé tette az általa érzett drágulást. Azt kivétel nélkül, mindenki elmondta, hogy az üzemanyag áremelkedése a legsúlyosabb, hisz hozzávetőleg 50 százalékkal kell többet fizetni egy liter benzinért és dízelért, mint egy esztendővel korábban.
– A benzint emelhetik akármeddig, az autóról a legtöbben nem mondunk le, inkább megspóroljuk a pénzt valami máson – vélekedett a 37 éves hegesztő, Halasi Ferenc, aki Pécsről Németországba jár dolgozni. – Németben még drágább a benzin, igaz, az élelmiszer lassan ott olcsóbb lesz, mint itt. Már semmi értelme innen kivinni sajtot, meg felvágottat, nem nyerek rajta, öt éve még megérte, most már nem.
A targoncásként dolgozó 42 éves Abelovszki Zsolt és társa, Ujházi Krisztina pedagógus egyaránt a pékáruk és a gyümölcsök drágulását látta a legdrasztikusabbnak, s az egy gyermeket nevelő pécsi pár az őket sújtó infláció mértékét összességében 10-15 százalékra saccolta.
Az óvodából öt éve nyugdíjazott, Nóraként bemutatkozó asszony is a gyümölcsök drágulását ítélte a legkeményebbnek.
– Hogy egy kiló dióbelet 4 ezer forintért adnak, arra már tényleg nem tudok mit mondani – osztotta meg velem csodálkozását a volt dadus.
Több pécsi megemlítette, hogy ezen a nyáron láttak epret és meggyet 2 ezerért, cseresznyét 1800-ért, almát 8-900 százért, körtét ezerért, őszibarackot 1200-ért, s ha mégis vettek a gyerekeknek vagy az unokáknak, akkor volt, hogy beérték 15-20 deka eperrel, s az almából, körtéből, barackból sem kilónyit, hanem 1-2 vagy legfeljebb 3-4 darabot raktak a nejlonzacskóba. És eszükbe se jutott, hogy kompótot vagy lekvárt főzzenek az üzletekben kínált gyümölcsökből.
– Néhány dolognak brutálisan felment az ára – morogta Tamás, akinek 16 éve autóbalesetben eltört a gerince, így azóta rokkantellátás a biztos jövedelme. A 46 esztendős, elvált, egyedül élő, kissé elhízott férfi havi 30 ezer forintot kap leszázalékolása okán, de nem titkolta, hogy más módon is pénzhez jut, mivel autószerelőként főképp a járművek számítógépes irányításában mélyült el, s ilyen területen vállal munkákat „okosba”. Aztán elsorolta, hogy meglátása szerint miért kell sokkal többet fizetni, mint egy éve:
– Az étolaj 400-ról 700 lett, a legolcsóbb papír zsebkendő 100-ról 160, az összes édesség 10-15 százalékkal ment feljebb. Édesszájú vagyok, így engem nem lehet átverni azzal, hogy némelyik tíz dekás táblacsokiból 85, meg 90 grammos tábla lett, és az ára ugyanaz maradt.
Ádám jövőre építőmérnök lesz, a pécsi egyetemre járó magas fiatalember elvesztette szüleit, ezért az ösztöndíj mellett az árvajáradék biztosítja megélhetését. Az egyik pécsi hipermarketben faggattam őt, ahol barátnőjével, Anettel épp a vacsorához vásároltak:
– Két éve egy vacsi alapanyaga kijött 1500 forintból, most ugyanazért kétszer annyit fizetünk. De nincs olyan cikk vagy szolgáltatás, ami ne lenne drágább. A barátaim arra panaszkodnak, hogy drágább lett a konditerem, ezért inkább vettek súlyzókat, és otthon edzenek.
Anett, aki a bölcsészkart abbahagyva kézművesként igyekszik megélni, és főképp bizsukat készít, hozzátette:
– A macskatáp is megdrágult, nekem kilenc macskám van, ezért nagyon megérzem.
Tréfálkozom a széparcú lánnyal, hogy kilenc macska az már egyfajta luxus, mire ő mosolyog, hogy neki nem az, és egyről se tudna lemondani.
A rendszerváltáskor földrajz-orosz tanári diplomát szerző Kőrősi Tímea már rég odahagyta tanult szakmáját, sokáig szociális munkásként majd irodában adminisztrátorként dolgozott, jelenleg bébiszitter. A szőke, kékszemű asszonynak két felnőtt és 11 éves gyermeke van, a legkisebbel él együtt. Tímea alapvetően vegetáriánus, azért számára a zöldségek és gyümölcsök drágulása nagy érvágás, amiképp az is, ha bemegy egy gyógynövényüzletbe:
– Két éve tízezret fizettem egy-egy vásárláskor, most húszat, pedig nem veszek mást vagy többet – mondta a közvetlen modorú, kedélyes asszony, miközben egy háromhónapos fiúcskát tolt a kertvárosi lakótelepen. – Nekem fontosak az egészséges ételek, a vitaminok, az ételkiegészítők, aztán a naturkozmetikumok, és ezek ára nagyon felment. Emellett jógázom, és a jógabérlet is drágább lett idén, ráadásul már közölték, hogy januárban megint emelik majd. Az a hír, hogy az infláció 7 százalék, egyszerűen nevetséges, minimum 15 százalék.
Amúgy a zöldségesek maguk is elismerték, hogy az üzemanyag mellett az általuk kínált portékák ára ment leginkább az égbe.
– Nem tehetünk róla – szabadkozott az egyik kertvárosi üzlet gazdája, Vígh Beáta. – A krumplinak tavaly 200 forint volt az ára, idén 300-350, de nem adhatom olcsóbban, hisz magam is 160-200-ért kapom. A karfiol pár éve 300-600 forint volt, most 800-1000 forint. Ott is a beszerzési ár miatt van ez, nem az én hasznom lett nagyobb. Az alma tavaly nálam 350 volt, most 500, a szilvát pár hete ezerért kellett adnom. Ezeket az árakat már sokan nem engedhetik meg maguknak, de akkor sem adhatom olcsóbban.
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy tavasszal, a gyümölcsfák virágzásakor hűvös volt az idő, s a bogarak nem repültek ki porzáskor, ezért volt az idei gyümölcstermés rendkívül gyenge. A zöldségesek abban bíznak, hogy ha jövőre kedvezőbb lesz az időjárás, akkor a gyümölcsök szezonális ára akár jelentősen is csökkenhet.
A ruhaneműk drágulását csak néhányan említették. A 64 éves Évának kilenc unokája van, az asszony és férje az egyik energiacég pécsi központjában dolgozott, nyugdíjuk lényegesen az átlag felett van, így szívesen besegítenek az unokák öltözködésébe. Éva a minőségi gyermekcipők árát vélte eltúlzottnak:
– Csak olyan cipőt veszünk, ami jól tartja a gyerekek lábát, és ezek ára felment 15-20 ezer forintra. Korábban 8-12 ezerért vettük őket, most meg várjuk, hogy mikor lesz leárazás, mert ez már nagyon durva.
Éva – bár nem volt profi sportoló – évtizedek óta teniszezni jár, s mint elmondta a pályabérletek ugyancsak alaposan felkúsztak, de a kozmetikusok is lényegesen többet kérnek egy-egy „arcrestaurálásra”: Éva emlékei szerint tavaly-tavalyelőtt egy kezelés kijött 4500-5000 forintból, most 8000.
Az éttermek, pizzériák, sörözők, bárok törzsközönsége szerint 15-20 százalékkal drágultak az árak, amikor a pandémia miatt elrendelt zárlat után újranyitottak a vendéglátóhelyek.
– Ahol egy sör 600 volt, ott 700-800 lett, ahol egy frissensültet kétezerért hoztak ki, ott most kétezerötszázért teszik eléd – állította ismeretlenül is tegeződve egy magát „gyógyíthatatlan társasági embernek” tartó, 45 éves férfi, aki csak becenevén, Sanyóként mutatkozott be. – De érdemes megnézned a menüárakat, a belvárosi éttermekben idén mindenki emelt 10-20 százalékkal – mondta.
A pécsi önkormányzatnál dolgozó Horváth Andrea is úgy látta, hogy minden drágult, de leginkább talán az építkezés.
– Belefogtunk egy házfelújításba – kezdte a férjével két gyermeket nevelő 43 éves asszony –, négymilliót terveztünk elkölteni, de már hatnál tartunk, és még nem vagyunk teljesen készen.
Az ő szavai nyomán elmentem az egyik pécsi építőanyagáruházba, s megkérdeztem az ott vásárlókat. A bólyi Tok Attila csak azért nézett be az üzletbe, mert két éve felújította egyik háza tetőszerkezetét, és kíváncsi volt, most mennyivel kerülne több pénzbe a már beépített faanyag:
– Tavalyelőtt a tetőlécek kijöttek 175 ezer forintból, jelenleg 330 ezret kellene fizetnem – kalkulált az 59 esztendős férfi, akit sokan onnan ismernek, hogy basszusgitáros egy zenekarban. – Járólapot is raktam fel, s aminek négyzetmétere akkor 3500 volt, most 4500.
Amúgy a férfi azért fogott gyakran ilyen munkákba, mert felmenőitől az elmúlt évtizedekben örökölt négy házat Bólyban, s ezeket sosem adta el, hanem felújította és kiadta őket. Most van is rájuk bérlő, mivel épül az M6-M60-as sztráda Horvátország felé futó, utolsó szakasza, s az ott dolgozók kivették mind a négy portáját. Most ebből él Tok Attila és családja, hisz zenekarának a pandémia óta szinte nem volt fellépése.
– Igyekszem ebből a helyzetből is jól kijönni – mondta később. – Mivel nagyon lement a jövedelmem, igénybe vehetem a napelemes házkorszerűsítésre adott tízmilliós állami támogatást. Korábban annyi volt a bevételem, hogy nem lettem volna erre jogosult.
Márfi Zoltán hidegburkoló, s szerinte az építőanyagok ára az elmúlt másfél évben 25-30 százalékkal emelkedett. A 46 éves férfi tart attól, hogy a kerámiaburkolatok tovább drágulnak a gáz magas ára miatt, és azért is, mert 2021-ben leégett két német nagyüzem, ahol a kerámiatermékekhez szükséges vegyianyagokat gyártották, s most ezekből hiány van. Márfi végül így elmélkedett:
– Az építőanyag drágulása miatt a burkolók bérét a megrendelők megpróbálják lekönyörögni. Én négyzetméterenként általában 6 ezret kérek, s ezt gyakran sokallják. Pedig ezért négyszer-ötször oda kell menni. Először az ember leveri a korábbi burkolatot, elszállítja, vakol, kiegyenlít. Másnap szigetelek, de ha igazán jól akarom megcsinálni, akkor harmadnap újra szigetelek. Negyedik nap felrakom a csempét meg a járólapot, ötödik napon fugázok. Egy panelban a fürdő 12-14 négyzetméter, vagyis az egész munkáért nem jár több 80-90 ezer forintnál. Ezért ötször odamegyek a segédemmel, igaz, néha csak pár órára, sittet fuvarozok, mászom az emeleteket, koptatom a szerszámaimat, fizetem az adót, a tébét, a nyugdíjat. Két embernek nem pénz. Miközben nekem is minden drágul a boltokban.
A fentebb megszólalókat arról is kérdeztem, hogy szerintük mi lehet az oka a felgyorsult inflációnak. Sokan elhárították a válaszadás lehetőségét, mondván: ők nem közgazdászok, és nem látják át a gazdaság működését. A válaszadók harmada globális gazdasági folyamatokkal (főképp az energiaárak világpiaci emelkedésével) magyarázta a drágulást.
Egy válaszadó szerint mindenről a Bige László tehet, az ő drága műtrágyája miatt ment feljebb az élelmiszerek ára, és az már vitt magával mindent. Tőle megkérdeztem, hogy ha Bige indokolatlanul drágított, akkor a termelők miért nem hoztak olcsóbb műtrágyát külföldről. Erre az illető elismerte, hogy ő tulajdonképpen nem ért ehhez az egészhez, de valahol ezt olvasta, akkor pedig biztosan így van. Sorost senki sem okolta az inflációért. A válaszadók harmada a kormányt bírálta, merthogy nem tesz eleget a forint értékének megőrzéséért. Ketten úgy látták, hogy a kormány maga is gerjeszti az inflációt, mert ezáltal az államadósság tartható-csökkenthető. Akik kizárólag a globális hatásokat okolták, azok inkább a Fideszhez húztak, akik a kormányt hibáztatták, azok az ellenzékhez.
Amúgy az üzletek előtt leszólított riportalanyok egyike se volt különösebben elégedetlen vagy elkeseredett. Igaz, abban se reménykedtek, hogy az infláció megáll. Abban viszont mindenki biztos volt, hogy az infláció a bérből és nyugdíjból élők sorsát nehezíti meg, mert azok jövedelmét soha nem emelik annyival, mint amennyivel drágulnak az áruk és a szolgáltatások.
Voltak, akik a globális folyamatokat és a kormányt egyformán felelősnek gondolták a hazai inflációért. Horváth Andrea az utóbbiak közé tartozott, ő azonban még egy okot hangsúlyozott:
– Mert birkák vagyunk, velünk bármit meg lehet tenni.
Ez a cikk a Helyközi Járat együttműködési program keretében valósult meg, ami a Partizán támogatásával jött létre, hat magyar szerkesztőség közös projektjeként. Tarts velünk, szállj fel a Helyközi Járatra! Ha van egy jó sztorid, írd meg nekünk a helykozijarat@gmail.com címre.
A Szabad Pécs eddigi cikkei, amelyek a Helyközi Járat média-együttműködési program keretében jelentek meg ITT OLVASHATÓK.
