Soha ennyi pénzt nem fizettek még festményért magyar árverésen, igaz, ilyen magas kikiáltási árról sem indult még mű, és az is igaz, hogy az eddigi rekordot is egy Csontváry Kosztka Tivadar-alkotás tartotta.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Csontváry festményeinek értékét nem csak az növeli, hogy az egyik legnagyobb, és kétségtelenül az egyik legkülönlegesebb és legtitokzatosabb magyar festőről beszélünk, de az is, hogy – éppen a viszonylagosan kevés Csontváry-műalkotás miatt – nagyon ritkán lehet ma már Csontváry-festményhez jutni aukción, írtuk nemrég annak a hírnek a kapcsán, hogy A Titokzatos sziget című Csontváry-festményt december 19-én, a budapesti Virág Judit Galéria karácsonyi árverésén bocsátják áruba.
És mint sejteni is lehetett, rekordáron került kalapács alá, 460 millió forintot fizet érte az, aki a legtöbbet kínálta az ugyancsak rekordnak számító, 160 milliós kikiáltási árról indult alkotásért.
A Titokzatos szigetet Csontváry 1903-ban festette, s azt a művész egyik legrejtélyesebb műveként tartják számon, sőt olyannyira, hogy a pontos jelentését máig nem tudták megfejteni.
Az eddigi rekorder a Traui tájkép naplemente idején című Csontváry-festmény volt, azt is a Virág Judit Galéria adta el, egy 2012-es aukción, 240 millió forintért.
A Csontváry-művek nagyon nagy része közgyűjteményekben található, a pécsiek szerencsés helyzetben vannak, hiszen Pécsett található a Janus Pannonius Múzeum állandó Csontváry kiállítása, olyan művekkel mint a Mária kútja Názáretben, a Magányos cédrus, vagy éppen az egészen lenyűgöző, majdnem három négyzetméteres Baalbek.
Csontváry relatíve későn kezdett festeni, már felnőtt fejjel, gyógyszerész szakmáját cserélte fel a festésre. Ez is egyik oka, hogy nincs sok műve, nagyjából százat tartanak nyilván, ezért is ritka, hogy a piacról, műgyűjtők egyáltalán hozzájuthatnak egy-egy Csontváry festette alkotáshoz. Szomorú részlet, főleg a fentiek fényben, hogy Csontváry életében nem adott el egy művet sem, igaz, azokat eleve közgyűjteményekbe szánta. Igaz, Pablo Picasso, az 1949-es párizsi kiállítása után, méltatva őt, sajátos modorában, egyebek mellett azt is mondta, hogy „Nem is tudtam, hogy rajtam kívül más nagy festője is van századunknak”.
