Pécsi döntéshozóknak, vállalkozóknak mutatkozott be az elemzéseket, szakpolitikai javaslatokat készítő Egyensúly Intézet.
Helyi döntéshozóknak, vállalkozóknak mutatkozott be egy országos programsorozat keretében az Egyensúly Intézet. A szakpolitikai elemzések és javaslatok készítésével foglalkozó, független agytröszt vezetőjével, Boros Tamással a zárt körű rendezvény után beszélgettünk.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Miről és kiknek készülnek az Egyensúly Intézet anyagai?
Az ország jövője szempontjából valóban fontos témákról írunk szakpolitikai anyagokat. Az elemzéseinkhez, javaslatainkhoz bárki hozzáférhet, és célunk meggyőzni a gazdasági és politikai döntéshozókat ezek fontosságáról. Még csak azt sem kérjük, hogy hivatkozzanak ránk, csak lopják el a munkánkat és hasznosítsák. Tavaly márciusban az egyik első szakpolitikánk a „Hogyan legyünk gazdagabbak?” címet kapta. Ez egy gazdaságpolitikai javaslatcsomag, és azért írtuk, mert a közéletben nagyon kevés szó esik arról a fontos kérdésről, hogy Magyarország az elmúlt évek gazdasági növekedése ellenére alapvetően továbbra is egy szegény ország. Most az Európai Unió második-harmadik legszegényebb országa vagyunk, a helyezés attól is függ, hogy hogyan mérjük. Szóval, miközben beszélünk megosztó kérdésről – a melegjogoktól kezdve, az orosz befolyáson át, az egyenlőtlenségekig –, az ország jövője szempontjából a legfontosabbról szinte alig: az adatok alapján az ország problémáinak jelentős része abból adódik, hogy szegények vagyunk, hogy nincsen pénzünk.
Viszont a közbeszédben az mégiscsak benne van, hogy van pénz, csak rosszul van felhasználva. Ezek szerint összességében is kevés a pénz?
Igen, és nagyon fontos kimondani, hogy a fő probléma, hogy kevés a pénz. A közbeszéd arról szól, hogy itt van pénz, csak ellopják, rosszul költik. Nem hatékonyan. Ez mind igaz. De az is gond, hogyha egyébként ugyanennyi pénzünk lenne és ez igazságosabban lenne elosztva, ha nem lopnák el, akkor is egy szegény ország lennénk. Lehet, hogy egy csomó területen egyébként jobban működne az ország, vagy jobb lenne a közhangulat, vagy épp termelékenyebb lenne a gazdaság. De az alapvető gond az, hogy keveset és nem hatékonyan termelünk. Éppen ezért ez volt a gazdasági növekedésről szóló egyik első anyagunk, és ezért tartottuk fontosnak, hogy ezeket a javaslatokat elvigyük különböző vidéki városokba, és bemutassuk, hogy mi mit ajánlunk Magyarországnak. Másrészt, közben begyűjtjük a helyi gazdasági és politikai szereplőktől az ő mindennapi tapasztalataikat. Megkérdezzük, hogy ők mit látnak helyben problémaként, és ezek alapján fejlesztjük a javaslatcsomagjainkat. Ez most egy 10 városból álló sorozat, amelyből a kilencedik állomás Pécs.
És, mik a tapasztalatok? Mik a legnagyobb problémák?
Eddig körülbelül 200-250 gazdasági és politikai döntéshozóval találkoztunk, és megdöbbentően hasonló válaszokat kaptunk. Teljesen mindegy, hogy Győrben, Pécsett vagy Edelényben vagyunk, általános vélemény, hogy a gazdasági növekedést leginkább a munkaerő hiánya hátráltatja. Vagy, ha van munkaerő, akkor annak a képzettsége nem megfelelő. Ez egy kulcsfontosságú probléma, ezért nem véletlenül foglalkozunk mi is sokat az oktatási rendszer átalakításával. Amíg nem alakítjuk át a jelenlegi oktatási rendszert gyökeresen, addig Magyarország az Európai Unión belül szegény ország marad. Az oktatás a kulcskérdés ahhoz, hogy Magyarország gazdagabb legyen. És persze van még egy sor probléma, ami ehhez hozzáadódik: az elvándorlás, a lakhatási nehézségek, a mobilitási lehetőségek hiánya.
Ez Baranyában is tapasztalható: néhány éve a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara készített egy mobilitási térképet, amin nagyon jól látszott, hogy egymáshoz mégiscsak nagyon közel eső baranyai települések 1,5-2 óra alatt közelíthetőek meg tömegközlekedéssel.
Igen, ezekről kell beszélni. Az egyik kulcsjavaslatunkkal ezeket a munkaerőpiaci illeszkedési zavarokat – amikor a munkavállaló és a munkáltató nem talál egymásra – lehet orvosolni. A Volánbusztól a MÁV-on át az összes közösségi közlekedést elsősorban a munkarendhez kell igazítani, nem pedig más tényezőkhöz. Nagyon sokan arról panaszkodnak, hogy azért nem találnak munkát, illetve azért nem tudnak valakit felvenni, mert nincsen reggel ötkor, hatkor, vagy este nyolckor már busz, vonat. Leépítették, megszüntették a járatot, mert nem volt gazdaságos. Pedig ezek azok az időpontok, amikor valakinek szüksége volna arra, hogy bejusson a munkahelyre. A másik szintén fontos javaslatunk, hogy a munkaadó le tudjon vonni az adójából minden olyan támogatást, amit mobilitásra ad. Tehát, ha egy biciklit ad, akkor a biciklit. Hogyha buszt vesz, mert mondjuk egy nagyobb cég, és ezzel tudja, akarja szállítja a munkavállalókat, akkor annak a költségét leírhassa. Tipikusan ez az a központi költségvetésből kieső adóbevétel, ami sokszorosan megtérül azáltal, hogy egymásra talál a munkaadó és a munkavállaló a mobilitás elősegítésével.
A szakpolitika Magyarországon alig érhető tetten a közéletben, elszoktunk az ilyen jellegű vitáktól. Milyen hasznosulási esélyei vannak például a másfél éve megjelent Magyarország 2030 – Jövőkép a magyaroknak című kötetnek? Azt is említette, azt szeretné, hogy minél többen ellopják a javaslataikat. Volt már ilyen lopásra példa?
Igen, mi is úgy látjuk, hogy nagyon visszaszorultak ezek a viták a közéletből. Az Egyensúly Intézetet pont ezért indítottuk el, mert egész egyszerűen kiveszett a közbeszédből, a közgondolkodásból, és egyébként a döntéshozók gondolkodásából is a szakpolitika. Ami nonszensz.
Korábban sokat dolgoztam Brüsszelben, ahol pont a másik véglet van, azaz senki nem beszél pártpolitikáról, érzelmekről, ideológiákról. Kínosan kerülik ezeket a kérdéseket, és csak szakpolitika megy. Azt gondolom, hogy ez a másik szélsőség.
Ma Magyarországon azt látjuk, hogy főleg érzelmi kérdésekről vitázunk, olyan kérdésekről, amikről tévesen azt gondoljuk, hogy fontos kérdések, mert egymásnak tudnak esni emberek. És persze a politikában ezek valóban fontosak, de igazából az ország sorsát nem határozzák meg. Mi alapvetően azért dolgozunk, hogy ez változzon, és azt látom, hogy már egy bő év után is vannak komoly részeredményeink.
A Magyarország 2030 című víziónkban megfogalmazottak közül sok minden már visszaköszön politikusok beszédeiben és programjaiban. Kormánypárti és ellenzéki oldalon is olvasnak, követnek minket.
Mi ugyan elsősorban politikai döntéshozókkal beszélgetünk, az ő meggyőzésüket tekintjük a feladatunknak, de nagyon érdekes volt látni, mennyi gazdasági szereplő érdeklődik a munkánk iránt. Hihetetlen mennyiségű visszajelzést kapunk, ami azt is jelenti, hogy van egy elég nagy tömeg ma Magyarországon, akit nem az érdekel, hogy mit mond a kormány, mit mond az ellenzék, hogy milyen botrányok vannak, hanem igenis érdekli őket az, hogy egyébként ki, mit ajánl Magyarország hosszú távú jövője szempontjából.
Az önkormányzati szint könnyebb, mint a nagypolitika?
Sok szempontból igen. Egyrészt egyszerűbbek, könnyebbek vagy gyorsabbak a döntések. Sokszor látjuk, hogy szakpolitika készítésre az önkormányzatoknak nincs meg az a kapacitásuk, ami az államnak intézményi, minisztériumi szinten megvan. Így még nagyobb szükségük van javaslatainkra. Más kérdés, hogy a minisztériumokban készülő szakpolitikák gyakran nem oda vezetnek, ahova szerintünk kellene, de tény, hogy van rá legalább erőforrás.
Az önkormányzatoknál ez többnyire hiányzik. Sőt, egy kicsit érdemes visszább is lépni, mert azt gondolom, hogy önkormányzati szinten vízióra is szükség van. Ellenkező esetben a polgármesterek beleragadnak egy problémamegoldó szerepbe. A kátyút befoltozzák, a támogatást odaítélik, a színházat felújítják, de egyébként nincs a településnek jövőképe. De igaz ez az országra is: egy reális jövőkép felvázolása volt a célunk a Magyarország 2030-cal is.
A pécsi beszélgetésnek mik a tapasztalatai?
A kétórás beszélgetésünk során itt is elsősorban a képzett munkaerő hiánya merült fel. A másik, ami szintén országos probléma: a fiatalok megtartása. Az elvándorlás nem csak kistelepülések, megyeszékhelyek, de még Budapest esetében is állandó kihívás. A fiatal, képzett népesség megtartása kulcsfontosságú még az olyan egyetemi városoknak is, mint Pécs, de képzelhetik mekkora gond ez, mondjuk a nagyobb, felsőoktatási intézménnyel nem rendelkező Békéscsabán, ahol múlt héten voltunk. Pedig a fiatalok megtartása, bevonzása a gazdasági növekedés egyik kulcsa: így lesz képzett munkaerő.
Összességében látszik, hogy bármerre járunk az országban nagyon hasonló gazdasági kihívások vannak. Ilyen még például a digitalizáció kérdése. Továbbra is olyan szintű bürokráciával és adminisztrációval küszködnek a vállalkozások, ami már a GDP rovására megy. Ezért mi azt javasoljuk, hogy teljesen papírmentessé kell tenni Magyarországot 2030-ra. És nyilván nem csak környezeti szempontokból jó ez, hanem hihetetlen mennyiségű adminisztrációra fordított energia fog így a vállalkozásoknál felszabadulni. Itt, és a gazdaság más területein is azt látjuk, hogy hiába történt jelentős javulás az elmúlt években, mindez nem elég, mert eközben a versenytársak, Lengyelországtól Romániáig sajnos lehagytak, vagy hamarosan lehagynak minket. Ők még gyorsabban fejlődnek. Mi ezen szeretnénk változtatni javaslatainkkal.
Egyensúly Pécsen
Az Egyensúly Intézet Magyarország független agytrösztje szakmai alapú közpolitikai javaslatokon dolgozik. A pécsi eseményen Boros Tamás, az Egyensúly Intézet igazgatója, és Kozák Ákos üzleti kapcsolatokért felelős igazgató a jelenlévők igényeihez igazodva, az agytröszt munkaerőpiacra és gazdasági növekedésre vonatkozó kutatási eredményeit, és a javaslatcsomagok részleteit osztották meg. Závecz Tibor közvéleménykutató, a ZRI Závecz Research Intézet igazgatója, aki a rendszerváltás óta folyamatosan készít kutatásokat, gazdasági közhangulatról, attitűdökről és társadalmi folyamatokról beszélt.
A pécsi esemény után kiadott közlemény szerint a résztvevők között élénk párbeszéd alakult ki. A vállalatvezetők a napi működésük alapján megerősítettek több, a javaslataikban megfogalmazott állítást: nagy a munkaerőhiány, rendkívül magas a szakképzettek elvándorlása, ráadásul a piaci elvárások, és az itt maradó frissen végzettek kimeneti eredményei között sokszor jelentős különbség van. A vezetők megfogalmaztak egyéb helyi tapasztalatokat is: a jó adottságokkal rendelkező és jelentős technológiai fejlesztéseket is megvalósító egyetem a térség motorja, a kreatív ipar és a művészet pedig ebben a szektorban kiemeli Pécset a magyar nagyvárosok sorából. Emellett az informatikai szektor erősödése, a vállalkozók körében megfigyelhető generációváltás, és az országhatáron belüli és túli expanziós hajlandóság további kitörési lehetőséget jelentenek.
