Tragikus hirtelenséggel elhunyt dr. Szabó Gábor, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi docense. Egy nagyon értékes emberrel ma már kevesebb él ebben az országban.
Húsz éve ismertem Gábort. Úgy kezdődött, hogy tanított az egyetemen. Sok szempontból kilógott még az egyetemi oktatói közegből is, felfelé. Azóta pedig, azt remélem, a barátomnak tudhattam. Rengeteg közös volt bennünk, de elsősorban azt emelem ki, hogy szabadság- és igazságszerető és -kereső ember volt. De a nagyon sok közös pont egyike a zene, az élőzene, a minőségi, igényes rockzene szeretete volt. Különböző pécsi eseményeken, fesztiválokon és koncerteken voltunk együtt, vagy találkoztunk, de ültem vele panelbeszélgetésen is, s ő meg vett részt olyan filmvetítésen is, amit annak idején még én szerveztem, az egyetemen. Pár nappal, legfeljebb egy-két héttel a magyarországi Covid-járvány kezdete előtt, 2020 elején vele és egy barátjával utaztunk együtt Pécsről egy olyan koncertre, amelyre nagyon készültünk mindketten. Utoljára néhány hete beszéltem vele, én akkor is autóban ültem, Budapestről hazafelé, a jogi kar dolgai is szóba kerültek.
Nem ismertem annyira mégsem, mint amennyire szerettem volna. Jó ideje beszéltünk arról, hogy készítek vele egy nagyon hosszú, részletes, de közben meg ismeretterjesztő jellegű, a közember számára érthetetlen szakmai kifejezéseket mellőző-lefordító interjút. Esetleg podcast-et. Nem jött össze, többek közt azért sem, mert az elmúlt egy-két évben sajnos kevesebb személyes találkozásaink voltak mindenkivel, még nekünk újságíróknak is, akik azért nagyjából pont ebből élnek. Hogy találkoznak és beszélgetnek emberekkel. Érdekes és izgalmas emberekkel jó esetben, akik fontos és okos dolgokat mondanak.
Gábor ilyen ember volt, okos, érdekes, izgalmas, jószívű. Igazságkereső, igazságszerető. Környezetvédő, a legjobb értelemben vett zöld értelmiségi. Ha olyan emberekkel lenne tele ez az ország, mint amilyen Gábor volt, akkor a mi hazánk lenne az egyik legjobb hely a Földön. Mármint mindenki másnak is.
Sokoldalúságát bizonyítja, hogy jogász, filozófus, közgazdász és politológus is volt. Nagyon értékes embert veszítettünk el.
A Szabad Pécs ma ünnepelte ötéves fennállását. Pont ma volt öt éve, hogy az akkor még hírportál nélküli Szabad Pécs Facebook-oldalán megjelent az első cikkünk. A hírportál csak három hét múlva indult el. Gábort és legjobb barátját is hívtam a mai születésnapi rendezvényünkre.
Gábor azt írta vissza pénteken, hogy nincs jól. Ha jobban lesz, akkor jön. Ma koradélután aztán a legjobb barátja írt: mégsem jön, mert meghalt a Gábor.
Ezért is érzem kutyául magam most, hogy nem jött össze az a régóta beszélt interjú, és mert csak a körülményekre nem foghatom. Mert az, amit ő mondott és gondolt a világról, az sokkal fontosabb volt, mint számtalan címlapsztori. Azt tudtam, hogy számos ügyben ki lehetett volna és ki is lehet kérni a véleményét. Nem gondoltam, hogy ez a lehetőség egyszer csak megszűnik. Annyira elképzelhetetlen volt ugyanis ez, mint amennyire felfoghatatlan az, hogy már nincs köztünk.
19? Lapot!
