Ezúttal a miniszterelnöki Facebook-oldal is élőben közvetítette Orbán Viktor szokásos péntek reggeli rádiós nyilatkozatát (az interjú szó használatát valós interjúkra tartogatjuk, köszönjük olvasóink megértését – a szerk.). Amiben arról is beszélt, hogy szerinte súlyos ügy, akár nagy választási csalás is lehet, hogy az ellenzék névre szóló sms-eket küldözget. Ám, ha így nézzük, a lapunknak olvasóink által elmesélt jelenetek szerint a Fidesz pécsi szervezete is bajban lehet.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Orbán Viktor rosszallását fejezte ki annak kapcsán, hogy magyar választópolgárok névre szóló sms-eket és telefonhívásokat kapnak … az ellenzéktől. Ez szerinte súlyos ügy és orbitális választási csalás, amit ki kell majd vizsgálni, mert szerinte joggal vetődik fel, hogy jogsértés történt.
Természetesen nem zárható ki, hogy a személyes adatokkal tényleg visszaéltek valakik,vagy akár az adatok egy részével. Persze az is lehet, mert van erre törvényes lehetőség, hogy vásároltak olyan név- és címlistákat, amelyekkel ez teljesen tiszta ügy. Vagy akár a szavazók maguk adták meg az adataikat korábban és járultak hozzá, hogy a jövőben kaphassanak ilyen üzeneteket. Ahogyan teszi azt nem egy párt és szervezet, a legszorgalmasabban a Fidesz, nem véletlenül híres és ismert a Kubatov-lista lett, nem a Gyurcsány-lista, vagy a Soros-lista. (Illetve Soros-lista az van, de az egészen mást jelent, a Fidesz-hez közel álló szervezetek, újságok listázzák azokat, akik szerintük Soros emberei)
Na, de lapozzunk, mert van itt még érdekesség, és helyi is ráadásul.
Orbán Viktor mai kijelentésétől függetlenül megírtuk volna azt, ami Pécsett történt, mert több olvasói megkeresést is kaptunk, telefonon és írásban is. (A neveket nem közöljük.)
A lényeg, az az, hogy olyan fideszes aktivisták járják Pécset, illetve mi egyelőre csak Pécs belvárosát hallottuk, akiknek a célja a már a listáikon szereplő Fidesz-támogatók mozgósítása.
„A lépcsőházban futottam bele két ismeretlenbe, az udvari rész felől jöttek, és amikor megláttak, talán azért is, hogy igazolják, ők itt hivatalos ügyben vannak, még mielőtt megkérdezem, mégis hogy jöttek be a lépcsőházba és mit keresnek itt, két szomszédom felől kezdtek érdeklődni. Akkor vettem észre, hogy mappa van a kezükben. Útba igazítottam őket, majd mindenki ment a dolgára.
Na, most már azt is tudom, hogy az egyik szomszéd, aki soha nem politizál a lakógyűléseken, nem úgy mint a másik megnevezett, meg az udvari lakó, akitől éppen kiléptek, ugyancsak Fidesz-szavazó. Egyértelmű volt, hogy a választás miatt jöttek, párthoz tartozó emberek, és az is, hogy melyik párttól. És így az is, hogy hozzánk miért nem csöngettek be” – mondta tegnap telefonon egy pécsi belvárosi olvasónk. A hölgy utána csak hangfoszlányokat hallott, de azok megerősítették a szerinte nagyon is alapos gyanúját.
Még egyértelműbb volt, vagy inkább még egyértelműbbé vált az a helyzet, amely egy másik, egy szintén pécsi belvárosi, de egy férfi olvasónkkal történt. Ő nem telefonon, hanem írásban számolt be a sztorijáról, a levele dátuma alapján az eset szerdán történt.
„Pécs belvárosában lakunk a családdal, és ma délután csöngettek. Egy idős hölgy állt a kapuban, aki minden bemutatkozás, vagy bármi egyéb nélkül ennyit kérdezett: „Számíthatunk önökre április 3-án?”
Derült égből villámcsapásként ért a kérdés, zavaromban ennyit tudtam visszakérdezni: „Ellenzék?”. Erre jött is a nem meglepő válasz, hogy nem. Itt annyit mondtam, hogy ebben az esetben biztos, hogy nem, majd elköszöntem. Később, az ablakon kinézve láttam, hogy áll az ajtó előtt és egy lapra, valamilyen listába írogat. Elsőre nem is törődtem vele, de aztán arra gondoltam, hogy ez így nem kerek…
Ezért roppant illedelmesen megkérdeztem tőle, hogy mégis kicsoda ő, s milyen adatokat ír a papírjára? A reakció a menekülés lett. Nem hagytam annyiban, jeleztem, hogy hozzá beszélek, de ez is hasztalan volt. Akkor azt mondta, hogy feljelentést teszek. – „Tegyem is meg!” – jött a felháborodott válasz.
Hát, ezek után meg is próbálkozom vele. A rendőrségen azonban egy tiszt, pár perc beszélgetés után annyit mondott, hogy ha úgy érzem, ez sérti a személyiségi jogaimat, akkor fáradjak be feljelentést tenni, ám szerinte itt nem történt semmi ilyesmi.
Szóval lebeszélt, és már kezdtem is ebbe a helyzetbe belenyugodni, amikor is a hölgy újra becsengetett, s ezt mondta.
“Hogy a fiatalember jól tudjon aludni, elmondom: a Fidesztől vagyok.” Mindezt egy magyar zászlóval és Fidesz-logóval ellátott papírral támasztotta alá, amin első olvasásra az „adat” szót tudtam kivenni. Megkérdeztem, tudja-e igazolni magát, illetve kértem, hogy mutassa meg nekem a papírt, amit kitöltött az egyszavas válaszom alapján, illetve azt is megkérdeztem, hogy a mindennemű beleegyezésem nélkül, hogy gondolja, hogy ilyen szenzitív politikai adatokat listáz.
Erre a válasz az volt, hogy annyit írt csak, hogy nem szavazok a Fideszre, és közben keresgélt a papírjai között.
Szerencsére sokáig nem találta, úgyhogy tudtuk folytatni a diskurzust.
Közben előkerült egy „igazolvány” amit csak lebegtetve mutogatott, s miután többször jeleztem neki, hogy be sem mutatkozott, most megtette, de a nevét természetesen nem osztom meg a nyilvánossággal. Azonban úgy korrekt, hogy azt is leírom, végül bemutatkozott.
Én akkor azonban már benne voltam nagyon, kötöttem az ebet a karóhoz, hogy márpedig én látni szeretném, hogy a címemhez vonatkozó lapra milyen egyéb adatok kerültek.
Mindeközben próbáltam megértetni vele, hogy miért nincs rendben az, hogy nekiszegez az embernek egy ilyen kérdést minden felvezetés nélkül. Ezen a ponton került elő a papír, amit annyira keresett, de nem mutatott meg. A válasz kb. ennyi volt: „Ja, hát én ilyet magának meg nem mutatok”.
Mondtam, hogy én nem egyeztem abba bele, hogy bármit írjon rólam.
Már ez is elég lett volna, de talán nem is írom le a történetemet az újságnak, ha nem jön a végén az igazi csavar. Ugyanis ekkor, a végén rákérdezett egy konkrét névre, aki a listája alapján ebben a házban lakik. Mi nem olyan túl rég költöztünk ebbe a lakásba, és a fideszes aktivista néni az előző tulaj nevét kérdezte!
Amikor jeleztem, hogy a név nem stimmel, kisimult az arca és boldog lett, vagy mintha megnyugodott volna, és már sokkal vidámabban közölte, hogy akkor nincs is a listáján semmilyen én vonatkozó adat, úgyhogy viszlát”.
A papír megszerzése nem sikerült. A hölgy elindult, majd visszafordulva tette fel a kérdést, hogy akkor engem végül is, hogy is hívnak?”.
A helyzet egyértelmű, és nem is példa nélküli, korábbi szavazások előtt is volt már ilyen: a saját választói bázis mozgósítása. És persze előzetes felmérés, hogy hogyan állnak, mennyi szavazatuk lehet.
Önmagában ezen már nem is csodálkozunk, a miniszterelnök szavai azonban gyaníthatóan erre az esetre is vonatkoznak.
Kubatov-lista
Hát még mennyire vonatkoztak arra a régi esetre, ami Pécsett történt 2009-ben, Csizi Péter akkor pécsi alpolgármester és országgyűlési képviselő főszereplésével, de aminek aztán végül semminemű következménye nem lett. Pedig nem kis politikai botrány volt (nyomozás is indult), amikor a 2009-es pécsi időközi választás napján megjelentek a fideszes aktivisták és politikusok, azzal az álcával, hogy ők a nem sokkal későbbi Európai uniós választás miatt jöttek, és még ajándékokat is vittek. Az úgynevezett Kubatov-lista akkor lett először, élesben bevetve, és kiderült, hogy működik. Egy belsős ember tálalt ki, videófelvételt nyilvánosságra hozva. Ez sem volt azonban elég ahhoz, hogy bárminemű komoly következménye legyen a történteknek.
19? Lapot!
