Hogyan készül a japánok híres italának számító szaké? Milyen anyagok és összetevők felhasználása történik a készítésnél? Illetve mi minden szükséges ahhoz, hogy a folyamat eredménye tényleg kifogástalan élményt jelentsen?
A cikkben ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk kiemelten, mert a szaké méltatása egyértelműen megér egy misét. Vagy legalábbis egy cikket biztosan. Úgyhogy bele is vágunk a részletek ismertetésébe, következzen tehát a szaké bemutatása nagyvonalakban!
Nézzük meg dióhéjban, mik is a szaké főbb sajátosságai
Azt bizonyára tudhatjuk előre is, hogy a japánok tradicionális alkoholos italáról van szó. Amit egyébiránt olyannyira misztikum övez körül, ahogyan az a japán kultúra esetében is elmondható.
Az iDrinks szeszes ital kategóriájában elérhető darabok egyébként rizs erjesztésével készülnek egytől egyig. Nem véletlen az sem, hogy sokan a szakét rizsborként ismerik, és így is szokták emlegetni.
Fontos viszont hozzátenni, hogy nem úgy készül, ahogyan azt a bor esetében megszokhattuk. Sokkal inkább a sörfőzéshez hasonló biokémiai folyamatok játszanak szerepet abban, ahogyan a szaké létrejön. Maga a „szake” szó általánosan szeszes italra utal egyébként, a japán italkülönlegesség felszolgálása enyhén melegített, kisebb agyag vagy porcelán üvegben történik arrafelé.
Hogyan és miből készül a szaké?
Az egyik legfontosabb összetevőt suzó kotekimainak nevezik. Ez egy speciális rizsfajta egyébként, azaz más néven szaké rizs. Ami némileg különbözik azoktól a rizsváltozatoktól, amelyeket idehaza fogyasztunk.
Hiszen a szemei nagyobbak, keményebbek, emellett pedig kevesebb fehérjét és lipidet tartalmaznak. A rizs mellett legalább annyira lényeges, ha nem még fontosabb összetevő a víz, aminél a tisztaság kulcsfontosságú.
Ami pedig az elkészítés lényegét illeti, a szakét a rizs többszörös párhuzamos erjesztésével hozzák létre a terület szakértői. Komoly odafigyelés mellett, a japánokra jellemző precizitással.
Természetesen a szaké esetében is külön fontossága van az érlelésnek
Nemcsak a készítésnél, hanem a tárolás kapcsán, vagyis az érlelés folyamatában is tetten érhető a fentebb is említett precizitás. Már csak annak fényében is, mivel az érett szaké enyhe és gazdag ízével szemben az új szakét nem igazán szeretik arrafelé.
Ezzel együtt azt is érdemes kerülni, hogy a szaké túlérjen. Ugyanis ha az érlelés túl hosszú ideig tart, és a szaké túlérik, akkor is hasonlóan nyers, durva íze lesz. Sejthető tehát, hogy a szakét készítő és érlelő mesterek ennek az elkerülésére odafigyelnek.
Mi pedig haszonélvezői lehetünk ennek a finomra hangolt folyamatnak. Különösen abban az esetben, ha előszeretettel érdeklődünk a japán kultúra iránt, ezzel együtt pedig a szaké kóstolására és fogyasztására is nyitottak vagyunk.
