Változtatni kellett az előre meghirdetett programon a második alkalommal megtartott Pécs Pride felvonuláson a szakadó eső miatt, de egyáltalán nem tett rosszat a módosítás az eseménynek. Így is sokan, mintegy ezren lehettek a második magyar vidéki meleg büszkeség felvonuláson.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Kontrasztok. Ez a szó jutott eszembe a 2. pécsi Pride után, ami ezúttal is sikeres, szabad és jókedvű esemény volt. Pécs eleve sok tekintetben szabadabb, pezsgőbb és európaibb, mint jónéhány más hasonló méretű város, és ez most kicsúcsosodott. Persze, meg kell jegyezni, hogy annak, hogy jó hangulatú maradhatott az esemény, nem kis részük volt a rendőröknek, akik olyan szinten zárták le a pécsi belvárost és a menet nyomvonalát, amennyire csak lehetett. Igen, erre pár órára az év egyetlen napján valóban nehezebb volt megközelíteni a belvárost, plusz korlátozták az autóforgalmat, de több olyan jelenetet is elkaptunk, amiből látszott, hogy rugalmasan állnak ehhez is hozzá a rendőrök (kis szakaszon, eredetileg egyirányú utcában, ellentétes irányba ki lehetett hajtani, felügyelettel, stb.).
A Kossuth téren, ahonnan a menet indult kb. 800-1000 fő gyűlt össze, de a tömeg nőtt a menet közben, a végére pedig nagyjából 1000-1500 fő közt volt a második Pécs Pride résztvevőinek száma. A hangulat a többször is szakadó, majd elálló, csendesedő eső miatt csak majdnem olyan fergeteges volt, mint egy éve, de ha az esőt és a hűvös, szeles időt is beleszámítjuk, akkor meg is haladta azt. A téren és a menetben nagyon sok fiatal volt, köztük itt tanuló nem pécsi, magyar és külföldi hallgatók is, és több Magyarországra delegált diplomata is, amerikai, holland, brit és ír diplomaták biztosan voltak.
Az amerikai misszió helyettes vezetője, Derek Westfall is beszédet mondott, magyarul olvasta fel gondolatait, amelyek lényege az volt, hogy az LMBTQ-jogokat emberi jogoknak tartják, minden ember egyenlő és az USA kiáll emellett az alapvetés mellett. Előtte Heindl Péter jogász, civil, emberi jogi aktivista beszélt arról, hogy Orbán Viktorék milyen módon gyakorolják a hatalmat, és veszik semmibe a magyar és nemzetközi jogot is akár, ha úgy vélik, érdekeik azt kívánják, de vannak jogi fórumok, amelyekhez lehet fordulni és akkor a legjobb, ha minél többen kiállnak magukért.
A harmadik, utolsó felszólaló egy fiatal slam-poetrysta volt, aki arról beszélt, hogy őt szexuális abúzus érte gyerekkorában, ami miatt önértékelési zavarai lettek, nagyon nehezen tudta ezt feldolgozni és mentális beteg is lett, s ezért is olyan fontos, hogy az emberi és a szabadságjogok mindenkinek, egyformán megadassanak, ne legyen senkinek amiatt szégyenérzete és félelme, hogy elmondja, mi történt vele, vagy hogy milyen módon különbözik esetleg másoktól.
A menet ezután indult el, a Széchyenyi téren és a Janus Pannonius utcán, majd az Aradi Vértanúk útján és az Alagúton át a Tettyéig, este pedig afterparti lesz a Zsolnay-negyedben. Mint említettük, diplomaták voltak a tömegben, néhány párt esőkabátját is láttuk, a pécsi városvezetés, és a polgármester azonban most sem vett részt a felvonuláson.
A rendőri készültség nagy volt idén is, sőt azt is lehetett hallani, hogy a tavalyinál is nagyobb lehetett, ami ha igaz, egészen biztosan nem tűnt indokoltnak, a hideg idő miatt lehetett arra számítani, hogy nem lesznek olyan sokan és az ellentüntetők, akik tavaly is csak néhány tizen voltak, ugyancsak kevesebben lehetnek. Ők amúgy a Jókai téren voltak, beszédeket mondtak, s végül is már csak akkor kezdték el a tiltakozásukat, amikor a menetnek vége volt, azaz időben elkülönült. Nagyjából ötvenen voltak, s két Mi hazánkon országgyűlési képviselő, Novák Előd és Apáti István is fellépett. Az első arról beszélt, hogy a homoszexualitás szerinte nem boldogít, de legalább gyógyítható, az utóbbi pedig a mellett, hogy leszögezte, hogy csak két nem van, a hímnem és a nőnem, s hogy ők, ha hatalomra jutnak, betiltják a Pride-ot, még arról is ábrándozott, hogy de jó is lett volna, ha a Pride-ot nem kamerák és kordonok közt és rendőrök védő gyűrűjében tartják. Ne kerteljünk, Apáti arra utalt, hogy akkor elláthatták volna a meleg fiatalok baját.
Nem emiatt és a többi hasonló megjegyzés miatt, és még csak nem is a jóval kevesebb résztvevő miatt volt összehasonlíthatatlan a másik, általuk gyalázott rendezvénnyel. Hanem mert pontosan az ellentétje, kontrasztja volt a Pride-nak.
Ami pedig életigenlő és boldog volt. Csupa kedves fiatal, jókedvű, laza, európai arc bújt meg a színes esernyők alatt, avagy táncoltak éppen önfeledten a hűvös, szeles, esős időben is.
19? Lapot!
