34 év után újra megrendezte Spiró György Csirkefej című tragédiáját Vincze János a Pécsi Harmadik Színházban. A Jászai-díjas rendezőt először arról kérdeztem, hogy miért érezte szükségesnek, hogy ennyi év után megint színre vigye Spiró drámáját?
A cikk a hirdetés után folytatódik
A Csirkefej a kortárs magyar drámairodalom alapműve. Az aktualitásából semmit nem vesztett, és tartok tőle, hogy ez még így lesz nagyon sokáig. Azt gondolom, hogy egy ilyen súlyú drámát minden korosztálynak ismernie kell.
Akárcsak a Hamletet vagy a Csárdáskirálynőt, azokat is újrajátsszák a színházak 30-40 évenként.
Igen, ugyanúgy…
Mi adja a darab örök aktualitását?
Spiró általános emberi kérdéseket vet fel, az elmagányosodásról beszél, és arról, hogy miképp akarunk tanulni a hibáinkból, bűneinkből, és hogy miképp ébred fel bennünk a vágy jó cselekedetre. A darab egyik főszereplőjének, a Vénasszonynak megölik a macskáját, s ő azt gondolja, hogy Isten azért büntette meg őt, mert korábban ő is bűnöket követett el. Sorba szedi a bűneit, és elhatározza, hogy megpróbálja jóvá tenni őket, ezért szeretne valami jót cselekedni. Az, hogy valaki beismeri önmaga előtt a bűneit, és szeretne valami jót tenni, gyakran előfordul, és nemcsak öregekkel, de a középkorúakkal és a fiatalokkal is.
A jó cselekedetre tett kísérlet itt tragédiához vezet…
Spirónál visszatérő elem, hogy a hősei jót akarnak tenni, de kudarcot vallanak, mert akin segíteni szeretnének, az nem tud mit kezdeni a jószándékkal. Például a Kvartett című darabjában hazalátogat Amerikából egy ’56-os magyar, elmegy egy családhoz, és szeretné viszonozni azt a jót, amit kapott egykor a családfőtől, de az gyanakvón elutasítja ezt a gesztust. Azt sugallják ezek a drámák, hogy rajtunk nem lehet segíteni, nincs hozzá tehetségünk.
Nyomasztóan kilátástalan a Spiró-drámák által ábrázolt világ. A színházban mégis sikeresek ezek a darabok. Mitől?
Mert arról szólnak, ami körbevesz minket. Eddig Spiró öt darabját rendeztem meg, a Csirkefejet háromszor is, a pécsi bemutató után, 1989-ben a kolozsvári társulattal is színre vittük ezt a művét. Spiró darabjai attól is sikeresek, hogy rendkívül jól megírt szerepek vannak valamennyiben. A Csirkefejet azért is vettem elő újra, mert remek játéklehetőséget kínál ez a darab a színészeknek.
Ezzel eddig mindig éltek is az ön által rendezett előadások szereplői, a Harmadik Színház a Spiró-drámákkal rangos szakmai díjak egész sorát gyűjtötte be…
A legnagyobb siker azonban talán az volt, ahogy Pesten a Katona József Színház közönsége fogadott minket. Pedig nem volt könnyű dolgunk, hisz abban a színházban volt a darab ősbemutatója 1986-ban, Gobbi Hildával. Spiró neki írta a szerepet. Gobbi csodásan játszotta a Vénasszonyt. Két évvel később Gobbi meghalt, s akkor Törőcsik Mari vette át a szerepét. Aztán levették a műsorról, majd meghívtak minket, és több alkalommal eljátszottuk a Csirkefejet a Katonában. Ott volt a legnagyobb sikerünk, a közönség nem akarta abbahagyni a tapsot, s közben a lábukkal dobogtak. De az is felejthetetlen volt, ahogy az Egyesült Államokban és Kanadában a kint élő magyarok Spiró Kvartett című darabját fogadták. Az előadások után azért álltak sorba, hogy ki hívjon meg minket vendégségbe. A Csirkefejet viszont – a siker ellenére – már 1988-ban le kellett vennünk a műsorunkról. A bemutató után egy évvel, budapesti vendégjátékról hazafelé jövet, autóbalesetben meghalt Sipos László, aki az Apa szerepét játszotta. Ez egy rettenetes tragédia volt… Sipinek alig pár hete született meg a gyermeke… Nem tudtuk volna más színésszel folytatni.
A mostani Csirkefej a régi, a bevált előadás felújítása vagy teljesen új produkció?
Teljesen új. Bár a történet, a jellemek, az előadás üzenete ugyanaz, de más a játéktér, mások a színészek, más a kor.
(Kritikánk az új bemutatóról ITT OLVASHATÓ.)
Emiatt át is írták a szövegeket?
A szöveg lényegében a régi, de néhány olyan mondatot kihúztam, ami, ha bent marad, akkor a történet továbbra is a nyolcvanas években játszódna. A Vénasszony például, amikor sorolja a bűneit, elmondja, hogy nem szerette és megcsalta a férjét, és abortusza volt, csakhogy az eredeti szövegben azt is elmondta, hogy a háború idején nem bújtatott zsidókat. Egy mai Vénasszony ezt nem mondhatja el, időben annyira távol van már a háború, ezért ezt a bűnt ki kellett húznom.
A Csirkefej ősbemutatója idején sokan úgy látták, hogy ez a darab a Kádár-korszak társadalmának széteséséről, mentális bukásáról szól. Most meg mintha a korunkról szólna, pillanatig sem gondoljuk, hogy ez a történet a nyolcvanas években játszódik.
Ez ma játszódik. Az emberek nem változtak meg. A világ ma is borzasztóan durva, tele van magánnyal, kíméletlenséggel, szeretettelenséggel. A Vénasszony mondja is, hogy „a világ mindig rossz”. Ez egy örök történet, amit az is sugall, hogy a darab szerkezete olyan, mint egy görög sorstragédiáé: a Csirkefej egy nap alatt lejátszódik, egy udvarban. Mészáros Tamás a ’88-as kritikájában azt írta, hogy mindannyian ugyanabban az udvarban vagyunk. Ez most is igaz.
