Ülünk a Harmadik Színházban, a pécsiben, máshol ilyen intézmény nincsen. Tele van a terem. A szék kicsit nyöszörgél alattam, de nem kell félni, hogy leszakad. Az épített környezet minősíthető retrónak is akár. Premier, hatodik sor közepére szólt a jegyem, megtisztelő, kik mellett ülhettem. Mit is adnak? Halleluja? Boldogtalanok? Tóték? Áh, dehogy! Egy pályázati támogatásból létrejött előadást mutattak be, amely családi, több generációs és szórakoztató. Ha ilyenre adnak most pénzt, akkor ezt kell csinálni! A színház is egy üzem, a szórakoztató verziójához éppúgy kell támogatás, mint egy Spiró-bemutatóhoz (nem mintha az nem lenne szórakoztató), mert különben egy családi színházlátogatás ára a hétvégi nagybevásárlást is lenyomná. Sőt!
A cikk a hirdetés után folytatódik
Az idei évad első új, saját nagyszínpadi bemutatójaként Varsányi Anna: Fergeteges komédia, avagy Anyák és lányok című vígjátékát állította színpadra a Pécsi Harmadikban Vincze János, Jászai-díjas rendező. Annak, hogy ki Varsányi Anna, utána kellett néznem, egy, a szegedi színházhoz kötődő középgenerációs drámaíró, dramaturg, mesterének a kiváló Bognár Róbert fordítót, dramaturgot jelölte meg, de emellett díszlet- és jelmeztervező is, eddig pályáján talán utóbbi területen alkotott a legtöbbet.
A darab eredeti címe Anyák és lányok, amely beszédesebb, mint a pécsi előadás főcímeként szolgáló FERGETEGES KOMÉDIA. Egyértelmű az áthallás, Turgenyev Apák és fiúk című regényére utalt a szerző, amely mű a nemzedéki ellentéték plasztikus ábrázolásának számít a klasszikus orosz irodalomból. Turgenyev regényének főszereplője egy fiatal, nőtlen, liberális nihilista alak:
„… A mi korunkban a leghasznosabb a tagadás, tehát mi tagadunk.
– Mindent?
– Mindent.”
Eddig az idézet. A regényben az ellentétek nemcsak a nemzedékek között húzódnak, hanem egy nemzedéken belül is – talán ezért világirodalmi szintű Turgenyev Apák és fiúk-ja. Varsányi Anna egyrészt radikálisan leszámolt a férfiközpontúsággal – a férfiakat mindössze egy idióta képviseli a színpadon, a többiek már meghaltak, s ha tovább vizsgáljuk a turgenyevi párhuzamot, akkor még a nemzedéki ellentéteket is megtalálhatjuk, csak míg az eredeti orosz mű tragikus felhanggal bír, addig az Anyák és lányok egy nyílt színen folyó komédia, amely mögé, ha gondolkodni kezdünk, szép lassan odagondolhatunk egy tragédiát is: alkohol, drog, érzelmi nihilben élő magányos nők…
Nagyon érdekes a szereposztás. Fodor Zsóka színre lépésekor kezdődő nyíltszíni taps is megmutatta, hogy a közönség számára ő a „sztár”, az egykor „Magdi anyus”-ként közkedveltté vált színésznőt szeretet övezi, komikai képességeire örömmel és hálával rezonált a közönség. Az előadás karakterszerepei közül teher leginkább Dévényi Ildikóra hárult, a Vincze János által kijelölt határokat erős váltásokkal kellett bejátszania. Meglepő volt Farkas B. Szabina és Fischer Norbert szereplése.
Jó látni, hogy Vincze János, a Nyitott Színpad egykori vezetője ma is bátran nyúl alternatív színjátszókhoz, Farkas B. Szabina a Janus Egyetemi Színpad aktív tagja már vagy húsz éve, emellett fotós, grafikus és még ki tudja, mivel foglalkozik, de Fischer Norbert is nagy játékos. Egyrészt szerepelt ő már a Pécsi Harmadik Színházban, a Schultz Sándor: Mal’haba c. tragédiájában volt egy „véglény” (bár a darabból legélesebb emlékeim Köles Ferencről vannak és Bódis Irénkéről), de ismert a Jóban Rosszban, illetve a Barátok közt című sorozatokból lett, emellett énekesként is sokat lép fel, futballista, játékosedző Himesházán…, de játszik az Oberon Társulat (pécsi alternatív színtársulat) egy darabjában is, a Bündeltanz-ban. Szóval heterogén a társulat.
Sosem gondoltam volna, hogy Vincze Jánostól látni fogok egy ilyen típusú előadást, amely egy francia könnyedséggel megírt (ebben a rendező dramaturgi tevékenysége is tetten érhető) textus, amiben már-már Georges Feydeau-t megidéző vígjátéki helyzetek bonyolódnak. Mert Vincze pontosan kijelölte a határokat, talán tovább is elment, mint amennyire a szöveg megengedte. S talán el is érte azt, hogy létrehozott egy vígjátéki környezetet, amely a rendezése következtében (vállaltan) paródiája is lesz önmagának. A neves ügyvédnő alkoholista, a huszonévvel fiatalabb „pasija” kispályás drogkereskedő…
Az előadás megtekintése közben eszembe jutott Vincze János egy-egy többször felbukkanó mondata interjúk közben, hogy hányan mondták neki azt, hogy miért ennyire komorak a Harmadik Színház előadásai? Vajon ez az előadás a közadakozással megmentett színház számukra tett gesztusa?
Hogy mekkora ez a gesztus, vagy hogy min röhögött a közönség? Legyen itt egy példa, a Mamát alakító Fodor Zsóka a következő mondatokkal lép színre:
„Az ég áldjon meg, Terikém, ennél magasabbra nem tudtál költözni? Menten rosszul leszek. Itt fogok neked meghalni a lépcsőházban.”
Nem tudom, kinek jutott eszébe Émile Ajar: Előttem az élet c. művének indulása, kinek meg Fodor Zsóka „Magdi anyus”-karakterének lépcsőházi halála. A végeredmény eldönthetetlen: hosszan röhögött a nézőtér.
Másrészt nagyon kevés olyan darab van – szerencsére egyre több –, amelyben nemcsak néhány női szerep adódik. A Fergeteges komédiában csak egy férfiszerep volt. Varsányi női szerepei karakterek, fejlődésről nem beszélhetünk a darabban, maximum egy-egy figura belátásáról. Ennek ábrázolása különféle színészi eszközöket igényelt. Dévényi Ildikónak volt a legnehezebb feladata, Vincze rendezésében nem lehetett túl sok manírja, pedig az öregedő nőt, a szerelemre vágyó asszonyt, az anyát, a hisztit, a veszekedést nem lehetett minden jelenetben aprólékosan felépíteni, hanem azonnali váltásokra kényszerítette a szerep. Fodor Zsóka Mama szerepét a Turay Ida Színházban Pásztor Erzsi alakítja. Az egy ajándékszerep, de a beszűkülő felfogású vidéki mama csak néhány helyzetben lesz élő hús-vér ember, amúgy egy vígjátéki figura marad, aki – vigyázat spoiler veszély – bedrogozva őszintébb és szórakoztatóbb, mint bárki ebben a darabban.
A Milán szerepét alakító Fischer Norbinak főleg félmeztelenül kellett a színpadon tenni-venni magát, a tetoválások és izmok mellett egy naiv balfék szerepét várta el a darab, az előadásban ezen túl is lépett, a meg-megszólaló telefonon beszűrődött a „való világ”, egy piti drogkereskedő, néhány epizód a küzdelmes, “szürke hétköznapokból”. De nemcsak izmait, hanem az énektudását is megvillanthatta, és lám: remek Cher imitátor volt.
Farkas B. Szabina karakterének reakciói nagyjából néhány dologra szorítkoztak, főként egy kamaszszerepben benneragadt fiatal, nonkonformista nő megjelenítése volt az elsődleges feladata, és az ebből való megnyílás csendes katarzisának bemutatása a végcél, illetve a fel-felvillanó képekből az is kiderült, hogy az „unoka-szerep” ábrázolása egyfajta célképzet lehetett. Ezt halkan, hol a szerep megkövetelte módon, mintegy varjú, károgva tette, sokszor eszköztelenül, a jelenlétével dolgozott – ez utóbbi a legnehezebb.
A díszlet a szerző műve, a Barbie-rózsaszín kulissza segít a látszatvilágot felmutatni. És segíti azt is, hogy ettől eltávolodjunk, ettől a parodisztikus, vígjátéki világtól.
Akár a felhőtlen nevetéstől is, mert a befogadásban az is egy akadály. Feltenni a kérdést, hogy milyen nyomorúságon nevettünk. És ahogy gondolkodtam az előadáson, el kellett ismernem, hogy Varsányi Anna, mennyire jól rátalált Turgenyev könyvére, ezt bizonyítandó, még kerestem egy idézetet a regényből, a regény végéről. Amikor a realitásokat elfogadók, az életben maradottak az egyéni drámáik vagy megalkuvásaik romjain ücsörögve a cselekvés és vállalások, a választott életútak különféle variációit tárják elénk. Szóval a túlélők együtt ebédelnek, feszengenek az asztalnál, s a selyemruhás Fenyecska (a szeretőből lett feleség) szerény mosolyát így értékeli a regény narrátora:
„…s úgy mosolygott, mintha ezt szeretné kifejezni vele: „Bocsássanak meg, nekem ebben semmi részem.” És nemcsak ő, hanem a többiek is mosolyogtak, mintha ők is bocsánatot akarnának kérni; mindegyik egy kicsit zavarban volt, egy kicsit szomorú, és a lelke mélyén mégis jól érezte magát. …mintha valamennyien abban állapodtak volna meg, hogy eljátszanak valami ártatlan komédiát.”
Hát, a Pécsi Harmadik Színházban eljátszották. Jobb örültem volna a Kvartettnek, a Szappanoperának vagy a Piszkavasnak. Esetleg a Herner Ferike faterjának. De a Bányavirágot is hogy szerettem. A Macskajátékot is. De végül is, ahogy Fodor Zsóka túlpörgött pár space cake elfogyasztása után a színpadon, volt idő, amikor hol Svejket juttatta eszembe, hol meg Pepin sógort a Sörgyári Capriccio-ból. Azt elhallgattam volna még egy darabig! Lehet, hogy újra kellene olvasni Hrabalt! Mert az előadás kérdéseket vetett fel bennem – készülni is fog egy interjúnk Vincze Jánossal a közeljövőben. Olyan hangulatom támadt, mint egy vidám temetésen. Hogyan tovább, Pécsi Harmadik Színház?!
×××
Varsányi Anna: FERGETEGES KOMÉDIA, avagy Anyák és lányok című vígjátékát a Jászai-díjas Vincze János állít színpadra a Pécsi Harmadik Színház nagyszínpadán Fodor Zsóka, Dévényi Ildikó, Farkas B. Szabina és Fischer Norbert főszereplésével.
Bemutató: 2023. november 22.
