Tűzvész pusztított tavaly augusztusban a Nyugat-Mecsekben és Pécs-Patacson. Akkor egy pécsi, elviekben a patacsi szőlőhegyen lakó férfi, szinte azonnal, nyilvános Facebook-posztban, névvel, arccal vállalta, hogy ő okozta a tűzvészt, bocsánatot kért, és ígérte, hogy megtéríti a kárt. A posztot azóta törölte, s a férfi immáron azt is tagadja, hogy őt terhelné a felelősség a több házat rommá égető és a Mecsekben is pusztító lángok elszabadulása miatt. Nyilatkozni viszont nem volt hajlandó, sőt az őt kérdező újságírót hazaáruló, mások baján nyerészkedő gecinek minősítette. Ungár Tamás riportja.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Nyolc hektáron lángoltak a fák és az aljnövényzet a Mecsekben, és főként Pécs patacsi városrészében, az Ászok és az Akó dűlő környékén 2022. augusztus 18-án kora délután: a tűz két házat teljesen elpusztított, nyolcat pedig megrongált. Személyi sérülés nem történt, amiben talán annak is szerepe volt, hogy az egyik porig égő ház 81 éves tulajdonosát akkor épp a kórházban műtötték. A négy megyéből riasztott 136 professzionális és 72 önkéntes tűzoltó, valamint 38 katona összesen 29 oltójárművel estére megfékezte a lángok terjedését.
Már a tűzvész idején tudtuk, hogy a lángok az Akó dűlő egyik kertjéből szabadultak el, miután (a legvalószínűbb forgatókönyv szerint) egy ott lakó férfi a nála összegyűlt szemetet meggyújtotta. A tűz terjedését a több hónapos aszálytól kiszáradt fű és a közepesen erős szél gyorsította fel. A közelben lakók megnevezték, ki volt az a férfi, aki meggyújtotta a hulladékot, és azt is elmondták, hogy volt aki figyelmeztette őt, hogy tűzgyújtási tilalom van, ezért oltsa el a lángokat.
Az említett, 49 éves férfi másnap a Facebookon – a nevét és arcát is vállalva – beismerte, hogy ő okozta a bajt. Így fogalmazott:
„A mai napon balesetet okoztam. Akaratom ellenére történt mindez. Minden károsult jogos kárát a legjobb tudásom és szándékom szerint meg fogom téríteni a lehető legrövidebb időn belül. Teljes felelősséget vállalok a történtekért. Büntetőjogi és polgári jogi értelemben is. Nem szándékosan okoztam katasztrófát. Véletlen baleset történt, amit már nem tudtam megfékezni. Úgy jártam el, ahogy az ilyenkor bárkitől elvárható. Azonnal oltottam a robbanásszerűen terjedő tüzet. Nem lehetett megállítani.”
Arra voltam kíváncsi, hol tart a felelősség megállapításának hivatalos eljárása, ezért megkerestem a rendőrséget. (Megj.: A cikk felvétele és írása több héttel ezelőtt történt, de a közlés előtt újra megkérdeztük a rendőrséget, az alábbiakban leírtakhoz képest nincs változás azóta sem – a szerk.)
A válasz ennyi volt: „különösen nagy kárt okozó közveszély okozásának elkövetése miatt nyomoz a Baranya Vármegyei Rendőr-főkapitányság egy 49 éves férfi ellen. Az ügy részleteiről a nyomozás érdekeire való tekintettel bővebb tájékoztatást nem kívánunk adni.”
Szerettem volna megtudni, mitől nyúlik el ennyire a – laikus szemmel egyszerűnek tűnő – ügy vizsgálata, esetleg felmerült-e valamilyen, a külvilág számára nem látható tényező, ami bonyolulttá teszi a nyomozást, de erre nem kaptunk választ. Amiképp arra sem, hogy a tiltott tűzrakással az elkövető összességében mekkora kárt okozott?
A közelmúltban bejártam a tűz helyszínét, s a látottak alapján a lángok miatt használhatatlanná vált porták újjáépítésének költségét – az ott megkérdezett kerttulajdonsokkal közösen – több tízmillió forintra becsültük. Faggattam a környékbelieket arról, hogy a tűzokozást tavaly augusztusban magára vállaló férfi kereste-e már a kapcsolatot a károsultakkal, tett-e már valamilyen ajánlatot, ám erről senki sem tudott.
Próbáltam a Facebookon keresztül kapcsolatba lépni a tűzokozást magára vállaló férfival, ám ő azt írta, hogy nem nyilatkozik. Aztán letiltott az oldaláról, így nem volt esélyem kérdezni őt.
Ám miközben a tavalyi tűzvész helyén jártam, találkoztam a tűz vélhető okozójával. Véletlenül, mivel nem tudtam, hol lakik, s eddig nem is ismertem őt. A férfi elutasító volt, közölte, hogy azért nem akar nekem nyilatkozni, mert ő patrióta, engem viszont a cikkeim és a posztjaim alapján hazaárulónak tart. Mondtam, hogy semmi gond, csak szerettem volna felajánlani, hogy szólaljon meg arról, hol tart a károsultakkal folytatott egyezkedés, de ha nem akarja, nem erőltetem.
Már mentem is volna, de ő folytatta, hogy: én csak azért jöttem, hogy kavarjam a szart, meg hogy pénzt keressek mások baján, az újságírók mind ilyenek, gecik, szemetek, én meg különösen az vagyok. Elindultam volna autómmal, ám ő nem engedett, a kerék elé lépett. Mivel ez többször is megismétlődött, felhívtam a rendőrséget, hogy segítsenek lejutni, mert a férfitől ugyan nem félek, megvédem magam, ha kell, attól viszont tartok, hogy ki akar provokálni valamilyen sérülést, ami okán aztán feljelent engem. Az ügyelet ennek hatására járőrautót ígért.
Amíg vártam a járőrre, a férfi folyamatosan ócsárolt, továbbra is úgy éreztem, arra vár, hogy tettleg fellépjek ellene, vagy elinduljak az autómmal és ezzel sérülést okozzak neki. Mobiljának kamerájával mindvégig, 50-100 centiről vette arcomat, ezért, és a feszült helyzet miatt magam is bekapcsoltam az ülésre dobott telefonom hangrögzítőjét, hogy utóbb ne legyen vita, ki, mit mondott vagy cselekedett. A nekem címzett szidalmak között a férfi viszont elejtette, hogy nem is ő okozta a tüzet… Ezt hallva arra biztattam, mondja el, hogyan keletkezett a tűz, nyilatkozzon róla, ő azonban akkor sem volt hajlandó. Ezért megjegyeztem, hogy akkor vagy augusztusban vagy most hazudott. „Mi közöd hozzá?!” – kérdezte, s hozzátette, hogy ha leírom, hogy ő a tettes, akkor feljelent. Majd így kérkedett: „jó kapcsolataim vannak a rendőrségen…”
25 perc elteltével a férfi visszahúzódott a portájára, így elhajthattam. A helyszínre érkező rendőrökkel pár száz méterrel odébb találkoztam és beszéltem meg a történteket. A főkapitányságon később érdeklődtem, hogy tényleg visszavonta-e a férfi a beismerő vallomását, s immár nem ő a gyanúsított, amire az volt a válasz, hogy ugyanaz a gyanúsítottja az ügynek, mint aki korábban volt. Ugyanakkor a közeli kertek gazdáitól megtudtam, hogy a tüzet korábban magára vállaló férfi nem a saját, hanem a szomszédja kertjében, egy gödörben gyújtotta meg a hulladékokat, a szomszéd engedélyével. Lehet, hogy arra építi védekező stratégiáját, vélték többen, hogy nem az ő kertjéből indult el a tűz, ezért nem is ő gyújtotta fel a hulladékot. Ugyanakkor van arra tanú, hogy ő égette a szemetet, és nem a szomszéd, tudtam meg a helyszínen. A nyomozóhatóságok nyilván mérlegre teszik a tanúk szavait és a tűzoltók szakvéleményét, s hamarosan tisztán látunk az ügyben. (Szerkesztői megjegyzés: a katasztrófa napján, a helyszínen járva nekem is azt mondták a szőlőhegyen élők, hogy az egyik szomszéd égetett szemetet, abból lett a baj, ráadásul többen is úgy tudták, hogy a férfi /aki az akkori leírás alapján bizonyosan azonos a tavaly augusztusban a történteket beismerő, most viszont a hegyen höbörgő és a felelősségét már nem vállaló férfival/ tervéről tudtak mások korábban és figyelmeztették, hogy eszébe se jusson ilyen száraz és meleg időben tüzet gyújtani – B. A.)
Tegyük hozzá, hogy amikor a patacsi férfi azt ígérte, rendezi majd a kárt, többen – akik ismerték – kétellyel fogadták szavait. Volt, aki azt hangsúlyozta, hogy a férfi facebookos honlapja tele van százmillió forint értékű, veterán sportkocsik fotójával, amelyekkel mintha azt akarná elhitetni, hogy méregdrága autókkal üzletel. Pedig nincs neki ilyen autója. Az előbbiek okán érdeklődtünk a pécsi Oldtimer Clubban, de ott se hallottak róla, hogy a patacsi férfi jelen lenne ebben az iparágban vagy hobbiban.
A korábban a tűzvész felelősségét önként, névvel és arccal, nyilvános közösségi médiás posztban magára vállaló férfi azóta törölte saját, privát Facebook-oldaláról a bocsánatkérő bejegyzést, sőt nem ismerősként (és nem letiltottként) elérhető közösségi oldalán csak 2023 februárjától szerepelnek bejegyzések, amelyek többségében eladó használt luxus oldtimer autókat hirdet.
A férfi honlapján az volt olvasható, hogy „Dorvengo Car Classics tulajdonos”, ami azt sugallta, van egy ilyen nevű cége a honlap gazdájának. A cégbíróság adatbázisában találtunk is egy Dorvengo Kft. nevű céget, amit 2022. augusztus 8-án alapítottak, s amelynek székhelyeként akkor a patacsi férfi háza volt feltüntetve. Ám a cégben neki nem volt tulajdonrésze vagy aláírási joga. Aztán a kft. augusztus 22-én (vagyis a tűz után négy nappal) megszüntette pécsi telephelyét, és a nevét is megváltoztatta. Megkerestem a cég Somogy megyei tulajdonosát, hogy mindez összefüggésben van-e a tűzzel, amire azt felelte, hogy csak kis részben. A kft. számos profilja közé fel akarta venni a veterán autók felújítását és értékesítését is a patacsi férfi javaslatára, ám gyorsan kiderült, hogy ehhez a javaslattevőnek nincs megfelelő rutinja, ezért szakítottak vele, és megszüntették a patacsi székhelyet is.
Utóbbit nem volt szándékomban feltárni és megírni, a patacsi férfi viselkedése és vallomásának visszaszívása kényszerített arra, hogy körbejárjam az augusztusi ígéret valóságtartalmát. Jobban örültem volna annak, ha a férfi augusztusi vállalása még érvényben lenne.
Szerkesztői megjegyzés: habár a feltételezhető tettes a saját nevét és arcát nyilvános posztban, önként vállalta annak idején, s az egész országot bejárta a hír, hogy vállalja a felelősséget, mi sem akkor, sem most nem írtuk le a nevét. Ennek a döntésnek tehát nincs ahhoz köze, hogy munkatársunkat feljelentéssel fenyegette, vagy hogy azóta a posztot törölte, és annak a döntésünknek sincs köze a férfi fellépéséhez és a poszt későbbi törléséhez, hogy nem írjuk le e cikkben azt sem, hogy bizonyosan ő volt a tettes,annak ellenére sem, hogy ezt ő maga vallotta be korábban.
