Juhász Lászlóra emlékeztek május 13-án este a Pécsett, a Janus Egyetemi Színházban Görbülő pillanatok – emlékpróba in memoriam J.L. címmel. Juhász László (Juciként és Görbülőként is ismerték) színész, újságíró, a Kisszínház, Janus Egyetemi Színház és a Nyári Színház fontos szereplője volt. Görbülő 2023 januárjában hunyt el, annak idején be is számoltunk róla. A Görbülő pillanatok című esten hangzott el Egressy Zoltán József Attila-díjas író, költő visszaemlékezése – ezt olvashatják az alábbiakban.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Egressy Zoltán
Csebutikin visszatér
Akartunk csinálni egy darabot. Hogy majd felhívjuk a Lipicset, ő biztos helyt ad neki. Meg a Telihayt, ő majd megrendezi, ha már úgy megszerették egymást az Otthol, édes otthol próbafolyamata közben. A darab szerzője a Magyar Irodalom lesz, azaz én, ahogy ő hívott, a főszereplő pedig ki más, ő, az Ikon. A titulust nem én találtam ki, a “Nagy Comeback” kapcsán írták róla. Amikor visszatért a deszkákra, egyenesen a Nemzetiére. Életében először. Én csak néhány éve ismertem, nem láttam korábban színészkedni, csupán olvastam róla, meg a vele történtekről, továbbá hallgattam élvezetes, senkit és semmit nem kímélő nosztalgiázásait.
Nem volt teljesen világos, komolyan gondoljuk a dolgot vagy hülyéskedünk, legalábbis úgy egy-két napig nem volt tiszta. Utána ugyanis küldeni kezdte az ötleteit. Megegyeztünk a címben és a műfajban: Három nő – vérdráma, avagy Csebutikin visszatér. Olvasgatom az üzeneteit a számítógépemen, fergeteges, sziporkázó tüzijáték-ötletek, nagyrészt idézhetetlenek, hiszen számos nyomdafestéket nem tűrő kifejezés tarkítja őket, körülbelül idézni pedig nemigen lehet őt. És finomítani sem szabad sokat az általa írtakon – ahogy ő sem finomított bármilyen területet érintő, morálisan megalapozott sarkos véleményein.
A lényeg dióhéjban, és ez tényleg mind-mind az ő agyszüleménye: a nagyon öreg Csebutikin bevallja, hogy annak idején intim kapcsolatba került a háromlányok anyjával. (Ezt például nem pont ezekkel a szavakkal írta körül). Irina az ő gyereke, de talán a másik kettő is. Szamovárral üzletelt, amiből kőgazdag lett. Uralomra vágyik, ezt a lánya révén kísérli meg elérni, ezért Moszkvába viszi Irinát, hogy trónra segítse. De Natasa, aki szintén a szeretője volt, a két nagyobb lánnyal és Versinyinnel szövetkezve seregeket szervez ellene. Egy medvevadászaton kiderül, hogy Csebutikin Natasa anyját is elcsábította. (Ezt sem pont ezzel a szóval írta le.) Tehát vélhetően Natasa is az ő lánya.
Különféle bonyodalmak után úgy alakul, hogy a vérfertőzésben fogant, elhülyült Bobecska lesz a cár. Csebut elfogják, börtönbe zárják. Olga és Mása megtagadja Natasát, mindketten Irina oldalára állnak. Versinyin szerelme nem lankad: mindenhová követi Mását és Olgát. Kuligin sok gondot okoz dramaturgiailag, az a helyes drámaírói megoldás, ha kinyíródik. Csebutikin valahogy kiszabadul – ezügyben szabad kezet adott nekem -, de letargiába esik, amiért nem sikerült a terve. A szamovárvagyont elkártyázza, az elszegényedés határán áll, ám ekkor Kuliginnal kifundál egy káprázatos vodka-tea kombinációt, ami mindenkit elvarázsol. Az ötlet miatt Kuligint talán mégsem kell kinyírni. Annyira jól sikerül a kotyvaszték, hogy a seregekkel érkező muszlimok is ezt vedelik, így könnyű őket lekaratézni. Kuligin viszont mégiscsak rossz véget ér a csetepaté során, mert nincs már rá szükség. Megeszik a tevék. Csebutikin innentől már csak inni akar, Versinyin viszont találkozik egy szittyával, akinek az invitálására elhatározza, hogy Kárpátmödanszba indul. (Versinyin közismerten franciás műveltségű). Mindenekelőtt azonban coming out-ol. Ha elvetjük a tevés horrort, akkor összebútorozhat a szintén coming out-oló Kuliginnal. Irinának a búgócsiga az egyetlen meghitt társa, így boldogan fogadja, amikor Versinyin bemutatja neki a szittyát. Itt egy durvább pornójelenet következik, viszonylag részletes leírással.
Mása és Olga ölre mennek, hogy keleti vagy a nyugati kereszténységet válasszák-e, közben Csebutikin Budapestre érkezik. A lányok is odautaznak, és mit ad Isten, felbukkan Versinyin is, aki csillogó elméjének, varázslatos modorának köszönhetően a pesti elit kedvence lesz. Felfelé ível a karrierje, katonai és diplomáciai vonalon is számol vele a szittya nemzeti főség. Kuligin boldogan lesz a csicskása, emellett oroszleckéket ad a különc magoroknak. A háromlányok kibékülnek egymással, Olga forró éjszakát tölt el Csebuval, aki utolsó kopejkáiból megalapítja a Fogadó a Volga Anyácskához című műintézetet, ami természetesen egy kupleráj. Végül ismét elszegényedik, kegyelemkenyéren él a hely portásaként, ám egy pár napos józanságtól meggyötörve öntudatra ébred, és megkezdi a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 2.0 szervezését. Versinyin a háromlányokkal nyugat felé indul, Csebutikin pedig Felcsútra kerül háziorvosnak, majd egy világraszóló szamovárüzlettel betör a szittya gazdasági elitbe.
Szóval a darab önmarcangoló vallomásokon keresztül meséli el Prozorovok igaz történetét.
Mesélte volna. Ez a darab természetesen nem íródik meg. Nincs már, aki eljátssza a főszerepet. És ami biztosnak tűnt, az sem az előzetes tervek szerint valósul meg: Juci tavasszal kezdett volna próbálni a Harmadik Színházban egy új darabomban. Nagyon vártam, hogy bosszankodjon, visszafogott, szokásosan finom stílusában jelezze: kéne neki még egy monológ, meg még egy, de ne legyenek túl hosszúak, de azért rövidek se.
Életének a színház, a kultúra volt a második legfontosabb területe. Az első, amivel – ezzel ellentétben – soha nem cinikuskodott, a családja volt. Amikor róluk, és elsősorban imádott unokáiról mesélt, a büszkeség, az öröm, a boldogság mindig megszelídítette az arcát, marcona vonásai kisimultak, a hangja elérzékenyült.
Szomory Dezső azt írja, a művészet lényege csak annyi, hogy fölemelje az embert a köznapi élet fölé és távoli egek felé, ahonnan lezuhant.
Kedves Juci, kedves Ikon! Örülök, hogy ismerhettelek. Amikor temettek, könnyű utat kívántam neked hazafelé. Remélem, rendben megérkeztél.
