Az elmúlt hetekben több életveszélyes állapotban lévő beteg került a Pécsi Tudományegyetem klinikáira, és utalták be a Nephrológiai Diabetológiai Centrumba. Az ok: alacsony nátriumszint, vagyis a nem megfelelő mértékű sóbevitel. Dr. Wittmann István professzor, a fenti pécsi klinikai centrum igazgatója mondta el, mit is tehetünk ez ellen. Vagyis nagyon is fontos a sózás – csak a mikor nem mindegy.
A cikk a hirdetés után folytatódik
„Nyáron, a nagy melegben a fokozott verítékezés nemcsak víz-, de nátriumveszteséggel is jár, így ha nem pótoljuk a folyadékot és a nátriumot, az életet veszélyeztető ritmuszavarokhoz vezethet – idézi Wittmann Istvánt egy minapi egyetemi közlemény. A professzor elmondta azt is, hogy a fokozott sófogyasztáson kívül más módja nincs annak, hogy a nátriumveszteséget pótoljuk. Elmondása szerint az elmúlt néhány hétben több olyan beteg érkezett a pécsi klinikára, akik emiatt kerültek életveszélyes állapotba.
Arra a kérdésre, hogy miről lehet felismerni azt, ha valakinek alacsony a nátriumszintje, azt felelte a klinika igazgatója, hogy ennek az állapotnak nincsenek specifikus tünetei, általános rosszullét, alacsony vérnyomás, gyengeség, kedvetlenség fordul elő.
„Nehéz felismerni, de gondolhatunk rá! Ha fokozottan verítékezünk, mondjuk, ha valaki a szabadban dolgozik, akkor aznap akár 4-5 liter folyadékra is szüksége lehet ahhoz, hogy a folyadékot pótolja – és ilyenkor sóra is szüksége van!
Wittmann professzor elmondta, hogy a megelőzéshez elég, ha a szokásosnál bővebben sózzuk meg az ételt. Ha valaki ebben a melegben rosszullétre panaszkodik, itassunk vele vizet, és a következő étkezésnél legyen gondja arra, hogy alaposan sózza meg az ételét.
„Ha valaki alacsony nátriumszinttel kerül be a klinikára, ellátásához a legnagyobb óvatosság szükséges, a folyamatot ugyanis csak nagyon lassan szabad megfordítani, a gyors pótlás visszafordíthatatlan, súlyos szövődményekkel járó központi idegrendszeri károsodást okozhat.”
A professzor elmondta, hogy a fenti intelmek után olybá tűnhet, hogy az orvosok saját maguknak mondanak ellent, hiszen az emberek fejében épp az lehet benne az elmúlt évek, évtizedek kommunikációja miatt, hogy a sok só az nem jó. Merthogy ősztől tavaszig valóban az az optimális, ha nagyon kevés sót viszünk be a szervezetünkbe.
„Átlagosan 700 millilitert verítékezünk naponta, ami 24-25 fokot feltételez. Ennél magasabb hőmérsékletnél megfordul a tendencia, és kifejezetten sóznunk kell!” – fogalmazott. Wittmann István úgy folytatta, hogy az év nagy részében a fokozott sófogyasztás ellen neveljük a betegeket, de a hőmérséklethez is adaptálnunk kell a sófogyasztást, ez is a tudatos életvitel része kell, hogy legyen.
A fogyasztandó só mennyiségre is rákérdezve azt mondta, hogy a napi maximum van csak megszabva az ajánlásokban, a minimum nincs. De ekkora hőségben a szokványos mennyiség többszörösét kell megcélozni:
„az illető ízlésének megfelelően, de jó erősen sózzon – ez általában elég is szokott lenni” – közölte.
