Egy híján húsz éve szőlészkedem-borászkodom, de a jubileum el fog maradni – jelent meg ma reggel a friss hír a Pécsi borvidéken működő Szabó Pince közösségi oldalán. A bejelentést a pincészet vezetője, a Pécsi borvidék egyik legismertebb és leginkább elismert fiatal borásza, Szabó Zoltán írta.
A cikk a hirdetés után folytatódik
„Szabó Zoli a Pécsi borvidék egyik legfontosabb borásza. Vagy borkészítője. Trendekkel szembe menő, de nem beszűkült, folyton kísérletező, de nem öncélú, nem megalkuvó, de nem elvakult, elkötelezett a minőséghez, a szőlő és bor, a borkészítéshez. Tiszta, jóivású, izgalmas borai magukért beszélnek, amit csak a személyes találkozás tud felülmúlni” – ezt a jellemzést a pécsi Pannon Borbolt nevű borkereskedés internetes oldalán lehet olvasni, és az az igazság, hogy aki ismeri Szabó Zoltán, vagy ahogyan mindenki ismeri és szólítja, Szabó Zolit, az tudja, hogy ezúttal bizony nem csak jól hangzó reklámszöveget, hanem az igazságot olvassa. Emiatt is lehetett az a ma reggel, a hosszúhetényi Szabó Pincészet Facebook-oldalán megjelent bejelentés sokkoló azoknak az őt ismerőknek és követőknek, akik nem tudtak erről.
Szabó Zoli a posztban azt írta, hogy számtalan oka van a döntésnek, ő maga is hibás, de a borászati ágazat gondjai is közrejátszottak abban, hogy becsukja a pinceajtót. Mint írja, a meglévő keretek között nem tudja és nem is kívánja tovább működtetni a pincét. Szerinte a felelősség elsősorban őt terheli, nem jó gazdasági szakember, habár igyekezett a munkája minden elemét egyre jobban és körültekintőbben végezni, de most ott tart, hogy nem jött ki a lépés.
„Nem látok reményt se arra, hogy érdemi változás következne be belátható időn belül, sőt, ezért határoztam az elengedés mellett”.A természet törvényeit szerette és elfogadta, “az ember alkotta törvények terén sokkal esetlenebbül mozgok, a minduntalan növekvő adminisztrációs, bürokratikus terhek mértéke, a kényszerű digitalizáció fojtogatóvá vált számomra. A mostanihoz fogható vállalkozás- és emberidegen légkört én ez idáig még soha nem tapasztaltam, ehhez végképp kevés az amúgy is csapnivaló üzleti érzékem. Szorongok, nem tudok aludni, ennyit nem ér az egészségem” – írja.
Arról is beszél, hogy a saját maga, illetve a komplett ágazat kudarcaként is tekint arra, amit borkultúra terén értek el: az elmúlt bő harminc év alatt megfeleződtek a szőlőültetvényeink területe, illetve felére csökkent a borfogyasztás mértéke, miközben az átlagos boráraink a régió legrosszabbikának számítanak.Arról is ír, hogy mivel fog foglalkozni a jövőben: “maradok a szektoron belül, csak gazdasági migráns minőségben”.
A Szabó Pince közösségi oldalát viszont meghagyja mementónak, esélyt adva a feltámadásnak.
A teljes bejegyzést ITT tudja elolvasni.
19? Lapot!
