Vasárnap meghalt Sólyom László volt köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság első elnöke, akadémikus, egyetemi tanár. Sólyom László a rendszerváltozás utáni politika egyik meghatározó szereplője volt, a nyolcvanas években jogi tanácsadóként segítette a Duna Kört, ügyvivője volt a Nyilvánosság Klubnak, majd az első Alkotmánybíróság elnökeként, később államfőként is a köz szolgálatára vállalkozott.

Sólyom László 1942. január 3-án született Pécsett, középiskolai tanulmányait a Széchenyi István Gimnáziumban végezte. A pécsi gimnazistákkal 1956. október 24-én a Széchenyi térre vonult tüntetni, amiről ezt nyilatkozta: „Kincseim között őrzöm egy Rákosi-szobor darabját s egy vöröscsillagszilánkot a Nádor szálló tetejéről akkor ledobott csillagból.”  

Tudományos pályája Pécsről indult, 1960-ban felvették a a Janus Pannonius Tudományegyetem Jogtudomány Karára, ahol 1965-ben szerzett diplomát. 1963-65 között könyvtárosi végzettséget is szerzett. Későbbi felesége Budapesten tanult, ezért ő is a fővárosba költözött, és ott keresett állást, egy évig a kispesti bíróság fogalmazójaként dolgozott.

Mádl Ferenc, az MTA Jogi Osztályának akkori titkára győzte meg arról, hogy ne a Gorkij könyvesboltban dolgozzon, hanem maradjon a jogi pályán, és 1966-ban felajánlott neki egy tanársegédi állást a jénai Friedrich Schiller Egyetemen, ott doktorált német polgári jogból, disszertációját 1969 márciusában védte meg. Ezután hazatért, s tudományos kutatóként dolgozott, majd 1983-tól az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán oktatott a polgári jog tanszéken.1996-ban átment a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre, 2002-től az újonnan alakult Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem egyetemi tanáraként is dolgozott. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, majd 2013 után, a köztársasági elnöki megbízatása után három évvel rendes tagjává vált. 

Kutatási területe: a polgári jogi felelősség története és jelenkori fejlődése volt. Nevéhez fűződik az adatvédelem és az információszabadság magyar jogba történő bevezetése. Emellett általános alapjogvédelmi kérdésekkel és az alkotmánybíráskodás területével foglalkozott. Aktívan fellépett az egészséges környezethez való jog erősítése érdekében is.

Az 1980-as évek kezdetétől fogva a nem hivatalos környezetvédelmi mozgalmak jogi tanácsadója, 1984-től a Duna Kör résztvevője volt, így jelen volt a bős-nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozásokon, 1988 és 1989 között a Nyilvánosság Klub ügyvivője, 1989-ben a Független Jogász Fórum választmányi tagja lett.

Az 1987-es lakiteleki találkozón is részt vett, majd 1989-ben a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja volt, MDF-es minőségében az Ellenzéki Kerekasztal és Nemzeti Kerekasztal tárgyalásainak állandó résztvevője és szakértője volt. 

1989-ben az Alkotmánybíróság elnökének választották. Elnöksége alatt ítélték többek között alkotmányellenesnek a halálbüntetést. Az Alkotmánybíróság munkájáról úgy vélte, hogy nincsen közük a politikához.

Megbízatása lejárta után Sólyom László a Védegylet nevű közéleti és környezetvédelmi szervezet vezetőségi tagjaként fontos szerepet vállalt a Zengőre tervezett NATO-radarállomás elleni tiltakozásban.

Államfőként is távolságot tartott a pártoktól. Törekedett arra, hogy „visszafogott elnök” legyen, szakmai kérdéseket nem volt hajlandó politikai kérdésként felfogni, például  emiatt nem konzultált a pártokkal a választások időpontjáról, de az általa jelölendő személyekről sem. E felfogása miatt folyamatosan kritikát kapott, és az országgyűlési „szűrön” több jelöltje nem ment át. Köztársasági elnökként nem választották újra, hivatalát a mandátumát végül ki nem töltő Schmitt Pál vette át.

A volt köztársasági elnök titkársága szerint Sólyom László „óriási erővel, tevékenyen és derűvel viselt hosszú betegség után” hunyt el 2023. október 8-án, 81 éves korában.

KategóriákGyász