Nincs esztendő, hogy a madármegfigyelők ne észlelnének valamelyik magyarországi tóban flamingót. A múlt hónapban egy rózsás flamingó időzött Baranyában. Úgy tűnik, ez a történet is a klímaváltozás egyik apró bizonyítéka.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A Magyar Madártani Egyesület (MME) baranyai csoportjának havi hírlevelében olvastunk arról, hogy november 16-án, a szervezet önkéntesei távcsővel rózsás flamingót figyeltek meg a sumonyi halastavakban. A hosszúlábú gázlómadár vadludak társaságában táplálkozott, a szárnyasról – mivel túl fürgén mozgott –, nem sikerült fotót készíteni. Ugyanakkor a megfigyelés valódiságát erősíti, hogy november 12-én, a Pest megyei Apajon, 13-án pedig Székesfehérvár határában is láttak egy fiatal rózsás flamingót az ottani madarászok, s erről akkor írt is a 24.hu. Valószínűleg ugyanazt a madarat látták mindhárom helyen.
Amúgy a Sumonyban „meglesett” madár volt a faj második hiteles baranyai előfordulása, 2013. április 15-én ugyanis a pellérdi halastavaknál már megfigyeltek, és le is fotóztak egy rózsás flamingót. Az elmúlt évtizedben szinte nem volt olyan esztendő, hogy egy-két flamingó magyarországi jelenlétét ne rögzítették volna az ornitológusok. 2017-ben például két flamingót láttak a tömörkényi Csaj-tónál, 2018-ban pedig a szegedi Fehér-tónál bukkant fel egy fiatal példány. 2022. január 6-án a Kiskunságban, Bába-szék vízenyős területén tűnt fel két rózsás flamingó.
Tudni kell, hogy a flamingó elsősorban Afrikában és a Közel-Keleten költ, de fészkel még Indiában és Dél-Európa több országában. A sós vizeket szereti, főképp rákokkal, sóférgekkel, szúnyoglárvákkal táplálkozik. A hazai szakemberek azt feltételezik, hogy a flamingók időnként azért szállnak le a hazai sekély vizű, szikes tavakra, és azért maradnak ott pár napig, mert azok némiképp emlékeztetik őket a tengerparti lagunákra. Arra a kérdésre, hogy egyáltalán miképp kerülnek légterünkbe e trópusi madarak, az MME egyik 2019-es hírlevele a következő magyarázatot adta: „madár- és állatfajok sokaságára jellemző, hogy az állomány egy kis része az átlagtól eltérően viselkedik. Ezek a „kalandvágyó”, próbálkozó egyedek teszik lehetővé a faj terjedését, új területek meghódítását. Az ilyen alkalmi látogatók a faj kísérletező, felderítő példányai”.
A flamingók sűrűsödő magyarországi berepüléseit sokan a globális felmelegedés újabb bizonyítékának látják. Némiképp így van ezzel Bank László, az MME baranyai csoportjának irodavezetője is. Ugyanakkor Bank László erősen kétli, hogy a flamingók a közeljövőben hazánkban költenének. Ám roppant nehéz az ilyen ügyekben megbízható prognózissal szolgálni, az irodavezető ennek alátámasztására megemlítette, hogy például a balkáni gerle 1930-ban jelent meg először hazánkban, és ez a Kisázsiából ideszármazó galamb ma már fészkel Angliában, sőt, Skandináviában is.
