Ne számoljunk most a hardcore fideszesekkel! Akik vagy annyira hülyék vagy annyira be vannak ágyazva a rendszerbe és érdekeltté téve a lopásokban és más mulatságokban, hogy nekik aztán tényleg édesmindegy, mi történik itt. Még akkor is, ha amúgy a Nélküled – jobb esetben a sokkal jobb P. mobilos verzió – dallamára verik a mellükön az Attilát. Mert sajnos ennek ellenére is a többségüknek csak térkép e táj. De mi lehet itt a következőkben mindenki mással, akik az előző halmazon túl nem kizárólag a műholdas internetre és a Tv2 álhíreire fanyalodó zsákfaluban tengődnek?
A cikk a hirdetés után folytatódik
A Fidesznek a legnagyobb sikerekor 3 millió szavazója volt.
Ami amúgy éppen akkor következett be, amikor arra a legkevésbé lehetett számítani. Nem sokkal előtte még biztosan nem. Sőt, állítólag akkor még Orbánék sem gondolták, hogy ez lehetséges.
Nem véletlenül pucoltak el a sajátlábak Marbellába. És jöttek vissza aztán a választások múltán, hogy tovább pörgessék itthon a hazai bababolt- és szállodaipart. De meglett! Hála Kubatovnak, a Rogán-Habony műveknek, a szavazópolgárokat önzetlenül és szívélyesen fuvarozó segítőknek, az orosz különleges katonai műveletre épített, embert és Istent nem ismerő és nem kímélő kommunikációnak, MZP nagyszerűen kivitelezett és időzített partizános válaszainak, vagy éppen a kifogyhatatlan kommunikációs keretből a képünkbe hazugságot tényekkel nagyvonalúan keverő, üvöltöző beszélő fejeknek.
A hárommillió, az nyilván bukta. Akkor sem biztos, hogy meglett volna még egyszer, ha minden rendben alakul, de nem alakult, ugye. Isten veletek áramvonalak, és nagyon remélt konszolidáció. Erről le lehet tenni. A mai bejelentések (Sulyok Tamás és Deutsch Tamás) pedig sokkal inkább azt mutatják, hogy már minden mindegy, illetve nemhogy végre levették volna a sisakot, hanem inkább leengedték a rostélyát is.
Szóval az, amit esetleg jónéhányan reméltek, az bukta,. Sőt, hiszem, hogy Orbánék még az Aranyhajó-ügyek, a Josip Tot és Kaya Ibrahim fémjelezte botrányok idején sem süllyedtek oda morálisan, ahová most lökte őket az igazságból lett cunami. Totális erkölcsi mélypont. Amúgy önmagában is, de a lemondások utáni történések és kommunikáció szempontjából aztán végképp.
És, ha nem lett volna éppen elegendő mélypont eddig is, akkor úgy folytatódott, ahogyan tényleg nem vártuk!
Kubatov Gábor csak focistafeleségnek hívta Magyar Pétert, de Varga Judit, ner-ből éppen kicsekkoló exférje egyre kevésbé viselkedik úgy, mint egy primadonna, sőt. Oda kell rá figyelni, habár ő a vég kezdetének azt nevezte, hogy Deutsch Tamás lett a Fidesz EP-listájának a vezetője, szerintünk a 444 friss híre az, amitől tényleg meg kell rettenni: miszerint felfüggesztik a Kúriai Döntések című folyóirat kiadását mindaddig, amíg ki nem derül, hogyan kerülhetett bele a kegyelmi botrányt kirobbantó határozat. Nyilván, valójában és szerencsére még mindig nagyon távol vagyunk Moszkvától, ahol letartóztatják a Navalnij haláláról megemlékezőket, de Orbán Viktor mostanában ne mond ja el újra, hogy ők soha nem vetemednének arra. Merthogy jó ideje mást sem csinálnak, mint vetemednek.
Van nagyjából egy-, sőt akár másfél millió ember, aki menthetetlen. Vérfideszesek, vagy közpénzfüggő zsoldosok, szolgák vagy urak, táskahordók, intézők, jókedvűek és búvalbaszottak, attól függően, hogy a rendszer mely pontjára vetette őket a sorsuk vagy rugalmasságuk – sajnos csak kisebb részben a tehetségük.
Nekik nagyjából és totálisan mindegy, hogy mit tettek, tesznek, mondtak vagy mondanak Orbánék, kik is lehetnek a Tónik, Barbarák és Ádámok? Mégis, mi is az a Brüsszel? Tényleg ármánykodik-e Soros? Most akkor szeressük Putyint és tapsoljunk az oroszoknak, és akarjuk-e, hogy az ifjabb Bushoz képest is szellemi és intellektuális mélypontot jelentő, örökké csücsörítve beszélő Trump győzzön az USA-ban? Nekik az sem tűnik fel, vagy pont, hogy tapsolnak ahhoz, hogy majdnem 15 év teljhatalom után is még arról van szó, ha ég a ház, hogy mi is történt 1900 valahányban, vagy legalábbis 15-20 éve. Semmi amúgy, abból a szempontból, hogy lepítették az ország valódi és legfontosabb értékeit, azzal hadakoztak, akivel nem kellene, és azokkal haverkodtak, akikkel sosem gondoltuk volna, hogy eljussunk oda, hogy suttyomban kegyelmet adtak egy gyerekotthon vezető pedofil szexuális ragadozót védő bűntársnak. Merthogy nem egyedül adott kegyelmet a papíron kegyvesztett „asszony”, és az Orbánék által felépített rendszer lényegéből fakad az, hogy idáig jutottunk, az ugyancsak nem fog feltűnni a másfélmillió automatikusan szavazónak, vagy még e fölött is szemet huny.
De mi legyen, mi lesz a 3 millió másik felével? Hisz az ugyancsak 1,5 millió ember. Nem kevés.
Nos, lehetséges, hogy éppenséggel az ország sorsa múlik rajtuk, és azokon, akik eddig nem álltak fel a karosszékből bizonyos vasárnapokon.
Vajon mindaz, ami történt, és amiről csak részben tudjuk, hogy mi történt, az hoz-e változást? Hiszen már az is éppen elegendő, hogy sejtjük, mi történhetett, és történik a szemünk előtt.
Sem Deutsch, sem Sulyok, sem a kegyelmi botrányban tett nyilatkozatok, kármentés és terelés nem nyugtathat meg senkit.
Azt viszont tényleg kulcskérdés, hogy az átlagos Fidesz-szavazónak (kb. másfél millió embernek) még mindig rendben van-e mindaz, amit az elmúlt hetekben láttak Orbántól, Gulyástól ó, Kocsistól és a slepptől?
Mert, ha igen, na akkor tényleg rohadt nagy baj van.
19? Lapot!
