Pethőné Nagy Csilla, országosan ismert és elismert baranyai nyugalmazott pedagógussal beszélgetett Balogh Robert a Szabad Pécs közéleti és közösségi podcast-jában. A Helyreigazításban, oktatásról, tankönyvkiadásról, pedagógiáról és irodalomról kérdezte az újságíró és az egykori tanítvány a pécsi Leőwey Klára Gimnázium, illetve később a pécsi Babits Gimnázium egykori egyik meghatározó tanáregyéniségét. A közelmúltban felvett beszélgetést azért is most, nem sokkal a forradalom és szabadságharc jubileuma és a nemzeti ünnep előtt közöljük, mert – mint a cím is utal erre – a beszélgetésben, az irodalommal és a tanítással kapcsolatban a szabadságról is beszélgettünk.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Pethőné Nagy Csilla 1956-ban született Komlón. A szegedi József Attila Tudományegyetemen diplomázott 1981-ben. Érdemes tankönyvíró, a Nemzetközi Olvasástársaság „Olvasással és írással a kritikai gondolkodás fejlesztéséért” projektjének trénere.
Előbb a pécsi Leőwey Klára Gimnázium egyik meghatározó tanáregyénisége volt, majd a pécsi Babits Mihály Gyakorló Gimnázium szakvezető tanáraként dolgozott mesterpedagógusként, de irodalom-módszertant is tanított a Pécsi Tudományegyetemen.
A tananyagfejlesztés területén a mai napig is aktív. Nemrég jelent meg az Irodalom 11.c. kötete a Mozaik Kiadó gondozásában, amely emelt szintű érettségire készülőknek szól (Bálint Andrea, Oroszlán Anikó, Pethőné Nagy Csilla és Szakács Emília jegyzi szerzőként), de már a 12. köteten is dolgozik.
A Szabad Pécs podcast-jában az irodalom oktatásának közelmúltjáról, jelenéről beszélgettünk, s arról, hogyan van jelen a szabadság az irodalomtanulásban.
Van-e köze Tolsztoj művének, az Ivan Iljics halálának a Tankcsapda Mennyország tourist című számához? Igaz, hogy az irodalom a szabadság nyelve? A nemzeti irodalmunkat hogyan kell és lehet tanítani? Értik a mai gyerekek Vörösmarty Mihály nyelvét? Hát Jókai Mór regényei érthetők? Tudták, hogy Shakeapeare-t az anyanyelvén először átiratokból ismerik meg az angol tanulok? A gyerekek fejébe a központi tanterv alapján kis tölcsérre kell a tudást tölteni, vagy nemcsak egyetlen helyes módja létezik az oktatásnak?
