Égesse el rossz emlékeit – ez is lehetne a mottója a harmadjára megszervezett, cikkünk megjelenésekor már éppen elkezdődött, Faltenyészet elnevezésű pécsi akciónak. Az összművészeti esemény ötlete 1981-ben fogalmazódott meg Szentendrén, Pécsett 1998-ban, majd 2014-ben jött létre. FRISSÍTÉS!! (15.45) Ma, azaz szeptember 28-án, szombaton Műsorváltozás, esőnap, bárhogyan is hívhatjuk: szombat helyett, vasárnap, azaz szeptember 29-e délután kettőtől kezdenek Pécs belvárosában vándorolni a falak. A menetrend viszont nem változik, holnap este, tervezetten 17 órakor találkoznak a Széchenyi téren, s azután meggyújtják a máglyát. Lesz és felolvasás is. Borza Endre építésszel, a szervezővel beszélgettünk
Mekkora munka volt megszervezni a Faltenyészetet harmadszorra?
Pinczehelyi Márk segített nekünk, azért így nem olyan nagy meló. Építész vagyok, Pécsett dolgozom, munka mellett meg tudtuk csinálni.
Nagyon érdekes volt az a gondolat a tegnapi, péntek esti sajtótájékoztatón, hogy akár társadalmi kísérlet is lehetne ez a program.
Az első egy generációval ezelőtt zajlott, 1998-ban, azóta nagyot fordult többször is velünk a világ. És Pécsett ugyanazon a helyszínen vándorolnak majd a falak, ugyanabban a közegben, ugyanazon a hosszon, ugyanazt a feladatot kell megcsinálnia a város lakosságának, vagy az erre felkért embereknek. Látva a filmeket a korábbiakról, az tűnt fel, hogy régen nem volt ott mindenki kezében a mobiltelefon. Most mindenki föl fogja nyomni a médiába élőben, hogy itt vagyok ezen az eseményen. ’98-ban az esemény volt fontos. 2014-ben városlakói betelefonálásokra végül Páva Zsolt polgármesterként betiltotta az egész rendezvényt, túl hangosak voltunk és engedélyt sem kértünk rá.
Egy ilyen akció tud változtatni egy város hangulatán? Pécsett a spontaneitás, hogy azt mondjam, eléggé alacsony szinten van.
Azok biztosan jól fogják magukat érezni, akik részt vesznek benne. Akik eljönnek téglát pakolni, és beállnak maguk is spontán. Ez a város, úgy gondolom, olyan, mint az egész ország. Le van szedálva. Olyan szinten szedálták le a fiúk, hogy ezt nem lehet egy ilyen akcióval feloldani. A spontaneitást, a jókedvet, a másik tiszteletét nem lehet varázsütésre helyreállítani. Másfél évtizedig tartott, amíg ezeket a civilizált magatartásformákat „kiirtották” az emberekből. Az a helyzet, hogy van egy hatalmas árok, egyik felén állsz te, a másik felén állok én. Mivel ez a helyzet, nem tudjuk tolerálni egymást. Nem tudunk spontán örülni a másik örömének, nem tudunk együtt csinálni semmit. Nem és nem. Nekünk, akik ezt megcsináljuk, jó lesz, de a város hangulatán semmit nem fog változtatni.
Azért ez nem építészeti, hanem inkább akcióművészeti tevékenység?
Nevezhetjük akciónak, performance-nak, ami fél napig tart. Igénybe veszünk embereket, tárgyakat, a várost. Azokat a dolgokat próbáljuk meg elemként használni, amik egyébéként is körbe vesznek minket. Téglákat. Építés és rombolás zajlik folyamatosan. 40 éve ezt csinálom. Tehát ennyi. Az eredeti is ezért kezdődött ’81-ben. Szentendrére meghívták a művészeti főiskolásokat, akkor elértük azt, hogy az építészeket is művésznek tekintették, holott addig ez nem így volt. A ’83-as Bercsényi újságban pontosan ledokumentáltuk, hogy mi volt, hogy volt, s mint volt, mert akkor azt mondták, hogy későn jelentkeztünk, nem fér be a projektünk, csak jövőre, de ezek álságos dolgok voltak. A szentendrei pártbizottság kitalálta, hogy itt nem lesz Berlini fal. 1981-ben. Jó napot kívánok! Ennyi.
Ma is épülnek olyan falak Magyarország határán, amelyek kirekesztenek migránsnak mondott klímamenekülteket például. De az országon belül is léteznek olyanok, amelyek a társadalomban határolnak el egymástól csoportokat, nevezhetjük ezeket politikai falaknak, kulturális vagy gazdasági szempontból is megszakadt a társadalomban a szolidaritás.
Igen. Ez is egy szempont. A falak uralják a világot. Ma az emberek java része virtuális valóságban él. A monitorommal szemben ülök egész nap, benne vagyok a virtuális világban, készítek egy avatárt magamról, egy olyat, ami nem én vagyok, de olyan szeretnék lenni. Mondjuk két méter húsz centi magas, hosszú, fekete hajú. 24 éves. Készítek egy avatárt, és ott élem le az életemet, bent a virtuális világban. Ez egy személyekre bontott társadalom, így a civilizáció lebontását jelenti, ami felé haladunk. Nem azt mondom rá, hogy rossz, hanem azt mondom, hogy a világ errefelé megy. A világ arrafelé halad, hogy mindenki otthon ücsörög a számítógépe előtt, és abban a világban fog élni, amit teremt magának.
És amikor a falak összeérnek, idén is fölépül egy máglya? És hatalmas tüzet raktok. Miért?
Egyrészt a tűz egy fantasztikus közösségteremtő erővel bír, nem véletlen, hogy a tüzet nem csak melegedésre használják, hanem ott beszélgetnek, körbeülik az emberek az ősi idők óta. De bevallom, hogy az nagyon jó érzés ám, amikor felgyújtod a Széchenyi teret!
Páva Zsolt polgármesterként betiltotta az egész rendezvényt. Rátok küldték a rendőrséget. Idén is várható ilyesmi?
Idén teljesen legális a rendezvény. Tehát ’14-ben mindenféle engedély nélkül csináltuk, a téglák raklapjaiból és fadarabokból gyújtottuk a tüzet. Most is lesz fa, és mindenki, amit tud, hozzon magával, és égesse el. Például a rossz emlékeit, meg amitől meg akar szabadulni.
Ezt nem a pénzért csinálod, az világos, hanem miért?
Ez olyan, mint amikor Frank Zappát kérdezgette egy gitáros, hogy miért zenél, ő meg azt felelte, hogy „fogd be a pofád és gitározzál”. Nem várok, nem kaptam, és nem is merült föl, hogy járna nekem ezért valami.
Kiállítás kíséri
A Művészetek és Irodalom Házának Játékterében a programban közreműködő művészek által készített műtárgyak láthatók október közepéig. Az alkotásokat decemberben árverésre bocsátják, a befolyó összeget a szervezők a fiatalkori dohányzás visszaszorításával és az egészséges életmód népszerűsítésével foglalkozó „Egy füst alatt” Alapítvány javára ajánlották fel.
