Jankovits László a pécsi egyetem docense Facebook-oldalán osztotta meg egy sziporkázó ötletét: Eszéken látott egy egyedi gyalogos közlekedési lámpát, ahol nem egy általános emberalak léptét villantja fel a zöld lámpa, hanem egy író szobráról mintázott alakot. Pécsett miért ne lehetne Janus Pannonius figurája a közlekedési lámpákban – tette fel a kérdést, ami után mi kérdeztük őt.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Hogy jutott eszedbe ez az ötlet?
Nagyon szeretem Eszéket, az ottani Bölcsészkart, ahol vendégtanítok, amikor lehet, és magát a várost, és általában az eszéki humort is. A bölcsész kollégák mutatták a teret, ahol szoborba öntve lépdel August Cesarec író szobra, közismertebb nevén a Šetač, a Sétáló. És ott látható a zöld gyalogos jelzőlámpákon is, könyvvel a hóna alatt. Elirigyeltem az ötletet, és gondoltam, ha Pécs és nagy író, akkor költő és Janus Pannonius, ezért összeraktam egy ilyen zöld lámpát, és kiraktam a Facebookra.
Egészen biztos, hogy olyan nagy költő Janus Pannonius, hogy megérdemli, hogy ő legyen a figura a közlekedési lámpában?
Első világhírű költőnk. A világon itt nem Európát értem csupán, hogy egy példát mondjak, verseinek született indonéz fordítása is. A maga korában ő volt az első nagy, mindenütt elismert humanista, aki Itálián kívül született, és hazájába tért vissza. A kisujjában volt az ókori irodalom, nemcsak a szövegek, hanem a technikai tudás is. Emellett új témákat adott az irodalomnak: verset írt a bántalmazott gyerek szerepében, költői témává emelte az édesanya siratását, vagy zengte az északi táj dicséretét, de a tanár, mint epikus hős megjelenítését is ő írta meg először, és folytathatnánk. A latin nyelv művelt körökben ma is világnyelv, ezért bolygószerte ismerik a műveit. Modern kritikai kiadása majdnem teljes, ez is egy fontos lépés – hogy visszatérjünk a jelzőlámpához.
Na de miért nem például Babits Mihály, aki itt lépdelt a Széchenyi téren, vagy Weöres Sándor is lépdelne egy kiskocsma felé a zöld lámpában, vagy Bertók László is nagy sétáló volt, verse is játszódik közlekedési lámpánál, csak hogy csak három más példát említsek?
Ők is megérdemlik, hogyne érdemelnék meg, de Janus legalább annyi szálon kötődik Pécshez, mint ők – ráadásul ő aktív pályájának végéig a város gondját viselte, Pécs püspöke volt, és itt az egyházi és a világi kultúra ma is együtt van jelen. És persze róla könnyebb zöld lámpát kitalálni, csak venni kell Borsos Miklós ikonikus Janus-szobrát a püspöki kalappal, a könyvet a hóna alá tenni, és elindítani.
Jankovits László ötlete véleményem szerint tökéletes, azért is teszem közkincsé, mert ha létrejön egyszer, akkor a pécsi „zöld”, nemcsak gyönyörű lesz (nem sematikus, mint jelenleg), hanem éppoly egyedi, mint a berlini Ampelmännchen figura. Ami kelet-berlini, de annyira népszerű volt, hogy az újraegyesítés után is megmaradt, túlélte a Fal és a Vasfüggöny leomlását, női és esernyős variációja is született, és ez a kiváltságos embléma egyben a város reklámja is: egész üzletág épült rá, emléktárgyakat, kulcstartókat, kulacsokat, pólókat is díszít, amit nemcsak a turisták vásárolnak. Akár Pécs is megtehetné ezt a „lépést”, egyéb marketingötletek mellett Janus Pannoniusra is építhetnénk a város brandjét.
