Poloskás posztokkal van tele itthon a közösségi média. Mi is megemlékeztünk erről, EZZEL a poszttal. Dehumanizálás. Határátlépés. Gyűlöletkeltés. Uszítás. Náci beszéd. Sok minden elhangzott ezzel kapcsolatban. A megfejtés azonban majdnem biztosan (mi lenne más?) Magyar Péter – de nem úgy. Figyeljünk azonban a magyar nyelvtan szabályaira is.

A cikk a hirdetés után folytatódik



Orbán Viktor 2025. március 15-én: „A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás: átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat”.

Orbán Viktor 2025. március 16-án: „Miért poloska? Mert lehallgatta a feleségét. Ha nem hallgatta volna le, nem hívnák így”.

Március 15-én: poloskák. Március 16-án: poloska.

Nyilván nincs mit magyarázni ezen, főleg, hogy nemcsak többes számot említett először, hanem mert konkrétan is említett poloskákat, civileket, bírákat és újságírókat. De hozhatunk néhány szemléletes példát is a különbségre.

Már csak azért is, mert  lennének helyzetek, amikor is nemcsak hibás vagy helytelen lenne összekeverni az egyes és a többes számot, hanem konkrétan hülyének is néznének.

Vegyünk például két olyan példát, ami ismerős terep a miniszterelnöknek, illetve a kormánynak.

Az angolok a szögletnél gyakorta állítanak be két védőt pluszban a kapuba, de elég fura lenne, ha nyolc mezőnyjátékosa lenne egy csapatnak, viszont három kapusa. Főleg, ha a plusz két ember még kézzel is védhetne. Az meg még hülyébb helyzet lenne, ha 13 játékossal, és három kapussal futna fel a pályára a középkezdéshez egy csapat. Megnéznénk a miniszterelnök arcát, ha a Felcsút, a Videoton vagy a Lilák ellen nem egy, hanem több kapussal állna ki bármely másik csapat.

Mivel a legalább félmillió súlyos alkoholfüggő országában kocsmaprogramot hirdetett a kormány, a másik példa így ebből a világból érkezzen! SZóval: Elég hülyén nézne bármelyik kocsma csaposa, ha nem azt mondaná valaki, hogy “kérek egy sört” vagy “kérek egy korsó sört”, hanem azt, hogy “söröket kérek”, vagy hogy “adjon nekem sok sört”.

De vissza a poloskázáshoz: a kormányfő már másnap, a nemzeti ünnep másnapján magyarázkodásba kezdett. Na, persze ő nem hibázott, hát hogy is hibázhatna? Nem javított, a szokásos módon és értelemben, nem utalt vissza. És nyilván: nem kért elnézést. Csak közölt, ami azonban magyarázkodás volt. 

Nem volt még olyan kormányfő ‘90 után, aki március 15-ét kizárólag az ünnepi beszédével is tönkre tudta tenni és meggyalázni. Orbánnak ez is sikerült.

Illusztráció – Valószínűleg mostanáig az utolsó teljesen szabad interjút készíthette el Magyarországon (több, mint tíz évvel ezelőtt), még napilapos újságíróként Orbán Viktor miniszterelnökkel a Szabad Pécs felelős szerkesztője. Azt viszont Orbán Viktor elől nem titkolhatta el, hogy valójában egy ízeltlábú.

Az persze nem kérdés, hogy megérte-e? Mert ezt morálisan fel sem lehet tenni. De praktikusan sem érte meg. Újabb hiba a tévedhetetlen politikustól. Ugyanakkor a hibát összességében és hosszabb távon értelmezem – ez nem  jelenti azt, hogy nem érte el a célját. De akkor mi is volt, vagy mi is lehetett a célja valójában? A másnapi magyarázkodás után ez is egyértelmű.

Talán tényleg volt szándék a hardcore rajongótábor tagjai felé való üzenet is a politikai ügyekben rosszul döntő bírákról, a hatalommal kritikus újságírókról és a nemcsak játszóteret festegető, meg útszélre kidobott kutyákat mentő, hanem még a nagy liberális pofájukat is rendre kinyitó civilekről is.

És biztosan lehetett olyan mellékes is, amellyel ismét lehet arról beszélni, hogy a TISZA Párt elnöke, Magyar Péter a saját otthonukban felvételt készített titokban az ő drága jó feleségéről, a miniszterasszonyról. Persze azt nem fogják elismételni, hogy a drága jó (ex)miniszterasszony Rogán Antalról mesélt a felvételen.

Az igazán fontos azonban nem ez volt Orbánnak és társainak. És ezt már szombaton, az ünnepen is lehetett, minimum sejteni. Hanem a terelés. a figyelem elterelése. És a pillanat, a nap, a nemzeti ünnep uralása. Hogy a gyeplő visszakerüljön a kezükbe. Hogy ne arról szóljon ez a nap, hogy Magyar Péter megint sokkal több embert mozgatott meg. Hogy mennyivel jobb beszédet mondott. Hogy Magyar szabadon, Orbán meg kordonok mögött ( és utóbbi csak külön beengedett embereknek) beszélt vagy mert beszélni. Hogy a Fidesz kizáratta az újságírókat. Hogy a TISZA elnöke kétből két március 15-én verte meg Orbánt a saját terepén.

Summa: hogy véletlenül se essék szó Magyarról és a TISZA Pártról, hanem bármiről másról, ha az kell  a “sikerhez”, akkor akár inkább valami totális agybajról. Na így jött, így jöhetett a poloskázás. És ez így tényleg az: agybaj, totális, eszement agybaj.

És az meg már nemcsak diliházi téma, hanem Orbán elképesztő pofátlansága, hogy mi volt a március 15-ét szétverő, gyűlöletet keltő-árokásó miniszterelnöki úszítóbeszéd fő motívuma! Merthogy a másnapi magyarázkodás értelmében nem a dehumanizálás, hanem a lehallgatás. Mármint, hogy Magyar Péter korábban készített titokban hangfelvételt az akkori feleségéről.

Félreérthető? És alkalmas a gyűlöletkeltésre? Igen. De mit számít nekik? Mit számít nekik a nemzeti ünnep szétdúlása?

Mit számíthat bármi azoknak, akik a hatalmuk megtartásáért szinte bármit megtesznek?

(tényleg, amúgy 15-16 év nem elég? akárkinek is? szerintem olyanoknak is elég, akik, akik csak jól tették a dolgukat, olyanoknak is, ahol a családtagokból, meg gyerekkori barátokból nem lesz közpénzen hízlalt milliárdos!)

Hát nincs ott a Karmelitában vagy a körül valaki, akinek van egy csöpp józan esze? Vagy arányérzéke? Vagy legalább egy olyan, akiben felbugyoghat a szégyenérzet? A mélységes szégyen. És olyan, aki nemcsak érzi ennek az elcseszettségét, hanem még szóvá is teszi? Szóvá is meri tenni?

Merthogy éppen Orbán poloskázik? Éppen ők? Merik? Van hozzá képük? A lehallgatás és megfigyelés császárai poloskáznak? Tényleg?

Akiket sajnos nemcsak a fél ország, de a fél világ is moszkovita ügynöknek tart? Akik egy jogszerűtlenül használt kémprogramot telepítettek újságírók és a hatalom által nem szívlelt üzletemeberek telefonjaira? Akik még az övéiket is megfigyelték? Akik a sajátjaikat is lehallgatták? Akár közvetlenül, akár a testőreiken keresztül?  Akik a nekik nem tetsző tüntetéseken arcfelismerő programmal akarják megfigyelni és azonosítani az emberi jogokért vagy maguk jogáért kiállókat? Apropó ilyen is van? És, ha az érdekük úgy kívánja, bármely állampolgár ellen használnák? (Amúgy, jó, hogy beszéltetek róla, Kössz Orbán!)

És itt álljunk meg: ez minden csak nem az, amit akartunk korábban? Amit akartunk ‘89-ben. Ez a szovjet időkre, Észak-Koreára, a kommunista Kínára emlékeztet leginkább, meg Kelet-Berlinre.

Ők beszélnek poloskákról és külföldi ügynökökről, befolyásolásról? Meg szuverenitásról?

A letelepedési kötvényesek? A más országok választásába beleszólni akarók? A külföldi országok pártjait állami banki kölcsönökkel segítők?

És lelkiismeretfurdalás nélkül elrontják egy ország kedvét, szétcseszik a nemzeti ünnepet? Csak azért, hogy nehogy az legyen a téma, hogy március 15-én mit mondott a másik fél felszólalója? Tényleg? Ilyen országot csináltak 15 év teljhatalommal? A mi pénzünkön is? A mi pénzünket is ellopva? És még nem süllyedtek a föld alá? Nem mondtak le?

És még mindig a helyükön vannak?

KategóriákPUNK

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük