Kiemelten foglalkoztunk a Pécsi Nemzeti Színházzal az elmúlt hetekben, két hosszabb írást is megjelentettünk. Közös a két cikkben, hogy nagyon sokat dolgoztunk rajtuk, számos érintettet megkeresve, tényeket és hiteles nyilatkozatokat begyűjtve, illetve hogy előzetesen megkerestük Lipics Zsoltot, de a direktor egyik cikkünkben sem kívánt megszólalni és a kérdéseinkre válaszolni. Lipics igazgató az egyik pécsi orbánista propagandalapnak azonban interjút adott a közelmúltban (nem sokkal azután, hogy fideszes politikusok is “bevédték” a lapunkban, a valós helyzetről szóló cikkek után). A hivatkozott propagandainterjú kb. egy hónapja, még azt megelőzően készült és jelent meg, hogy a színház berkein belül szavazott volna a társulat és a teátrum összes többi dolgozója a leendő igazgatóra (Lipics Zsoltra vagy Darabont Mikoldra), és hogy a bizottsági meghallgatás után városháza is döntést hozott volna erről. A Lipics-interjú, ha kevés eséllyel is, de még attól függetlenül is lehetett volna korrekt és a tényeket tiszteletben tartó írás és nyilatkozat, hogy egy fideszes propagandalapban jelent meg. Hogy nem az lett, az nemcsak Lipicsnek, hanem részben a direktort kérdező szerzőnek is felróható. Reagálásunkat és a színházzal kapcsolatos friss történéseket az alábbiakban olvashatják. Azért reagálunk végül mégis erre a minket is érintő nyilatkozatra az annál frissebb hírek közlése mellett, mert az az érv “győzött” a Szabad Pécs szerkesztőségében, hogy mégiscsak érdemes valóban tiszta vizet önteni a pohárba.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Megtartották a társulati szavazást nemrég a Pécsi Nemzeti színházban arról, hogy a két színházigazgatói aspiráns, azaz a jelenlegi direktor, Lipics Zsolt és a teátrum egyik vezető színésznője, Darabont Mikold közül kit támogatnak a PNSZ dolgozói.
Az igazgatóválasztás során a társulati szavazás fontos és jelzésértékű esemény, ugyanakkor Orbán Viktor Magyarországán az efféle döntések nem feltétlenül helyben születnek, hanem jóval fentebb, és vagy figyelembe veszik, hogy mit akarnak a leginkább érintettek, azaz a nézőket nem számítva a teátrum dolgozói, vagy nem.
Az előző igazgatói pályázat nyertesei, Lipics Zsolt és Vidákovics Szláven újrázni szeretnének, s az ő kinevezésüket korábban is támogatta az állampárt. Persze, a helyzet érdekesebb lett volna, ha a társulati szavazáson nem Lipicsék kapják a több szavazatot, de végül Lipicsék 84:65 arányban nyertek – azaz rájuk szavaztak többen a munkatársaik közül.
Ugyanakkor az, hogy egy regnáló színházi vezetés 84 szavazatával szemben 65 szavazatot kaphat a kihívó, az árulkodó és jelzésértékű. Az is jelzésértékű, hogy a színház dolgozói közül mintegy százan nem szavaztak a jelenlegi igazgatóra.
Merthogy negyven fő nem szavazott. És a mi tudomásunk szerint azért nem, legalábbis egy részük biztosan, mert nem akartak a jelenlegi vezetés mellett szavazni, de ellenük meg nem mertek, mert attól tartottak, hogy akárhogyan is lesz, végül az állampárt felső körei által kimondott szó akkor is a jelenlegi párost juttatja a PNSZ vezetői székébe, ha a színház dolgozóinak többsége ellenük voksol.
Egy neve elhallgatását kérő színházi dolgozó így nyilatkozott a PNSZ jelenlegi helyzetéről: „Apátia uralkodik a társulatban, de a dolgozók között is. Egy színházi alkalmazott 5 évente csak egyszer szólhat bele abba, hogy alakuljon az élete. Van aki azt mondja, hogy ezt a rosszat ismeri, és fél minden változástól. Az elmúlt időszakban polgárháborússá vált a hangulat, gyakorlatilag bekerültünk egy kiskirály alá és kilátástalan a helyzetünk, senki nincs, aki segítsen. A szakma már rég nem jön le megnézni az előadásokat Pécsre, így még elszerződni is nehéz egy fiatal színésznek, de annak is kilátástalan a helyzete, aki 30 éve van itt, lakást vett, családja van, így még nehezebb mozdulni. Minden egyetlen ember szeszélyétől függ, minden, amit történik. Végtelenül ki vagyunk szolgáltatva”.
A színházi szavazás megmutatta, hogy bár a szavazás anonim módon zajlott, az elhangzott kérdések és reakciók nyomán az is derült ki, hogy egyre nyíltabb a színház társulatán és a műszakon belüli megosztottság: így még inkább erős eredmény a 65 a 84 fővel szemben.
És azt már ide sem citáljuk, hogy ez a valójában nagyon is szűk különbség azért is érdekes, mert
Lipics Zsolték még a szavazás előtt egyhavi jutalmat adtak a színház minden dolgozójának (az időpont azért beszédes, mert hasonló nem történt az elmúlt öt év alatt).
Azóta egyébként a városházi, szakmai bizottsági meghallgatást is megtartották, és nemcsak Lipicsék, hanem Darabont Mikold is továbbjutott egy következő körbe, amit még inkább az ő sikereként lehet értékelni, formai szempontból és papíron tehát a verseny továbbra is nyitott.
Arról azonban, ami a szakmai bizottság ülésén történt, nem tudunk hírt adni, mivel az egyik pályázó zárt ülést kért, és így titkosítottan kezelik az eljárást. (Az egész pályázat során csak az egyik pályázó kerülte a nyilvánosságot – megj. a szerk.)
A frissebb hírek után visszakanyarodunk oda, hogy Lipics Zsolt igazgatóként egy korábban csak burkoltan, ma már egyre nyíltabban fideszes lapnak adott interjút a közelmúltban, amelyben a Szabad Pécsre is panaszkodott.
A Pécsi Nemzeti Színház jelenlegi igazgatójától többször kértünk interjút. Nem válaszolt. Ám nemcsak interjút terveztünk, hanem cikket is a PNSZ elmúlt éveiről, ezért nyilatkozatot is kértünk. Jelezte, hogy nem kíván válaszolni a kérdéseinkre, így az ő nyilatkozatát mellőzve jelent meg első színházas cikkünk. Második írásunk előtt ezért konkrét kérdéseket küldtünk Lipics Zsoltnak, de azokra sem válaszolt. Így azt a cikkünket is Lipics Zsolt nyilatkozata nélkül voltunk kénytelenek megjelentetni, pedig szerephalmozásról és hatalomkoncentrációról kérdeztünk és írtunk.
Lipics színidirektor így, ilyen előzmények után adott egy, a politikai anyagait tekintve propagandaújságként azonosítható lapnak interjút, amelyben viszont lényegében be is vallotta, hogy a Szabad Pécsnek nyilatkozni a jövőben sem kíván, és eddig sem akart. És azt is, hogy személyes támadásként élte meg azt, hogy foglalkoztunk (vagy ahogyan foglalkoztunk) a színházigazgatói ténykedésével. Az interjút a Fidesz-közeli lap egyik munkatársa készítette, aki korábban magas rangú fideszes politikus kampánytanácsadója volt, s egyéb elbukott sajtóperei mellett rágalmazásért is elmarasztalta a bíróság. Az interjúban nem is válik el élesen tartalmilag a cikk készítője, azaz a kérdező és a riportalany megszólalása.
(Lipics Zsolt tehát nem egy, a PNSZ ügyeivel kiemelten foglalkozó független újságnak, s kultúráról három évtizede író újságírónak nyilatkozott, hanem inkább egy fideszes propagandalap politikailag kipróbált, megbízható munkatársának, lelke rajta. – megj. a szerk.)
Lipics Zsolt arról beszélt, hogy a rombolás és a lejáratás nem az ő műfaja, minket egyúttal ezekkel vádolt. Mindaz, amit ő lejáratásnak nevez, az elemzés, és nem hasraütés-szerűen kitalált számok halmaza, hanem a PNSZ, azaz a Lipics Zsolt vezette színház által nyilvánossá tett tények, mérhető és objektív adatok alapján készült újságírói elemzés. A Pécsi Nemzeti Színház nyilvános közhasznúsági jelentéseiből és évadértékelései adatsoraiból kiolvasott néző- és előadásszámok, s azok arányából levont következtetések, vélemény és kritika. Nem hazugságok és féligazságok halmazát állítottuk össze, és főleg nem karaktergyilkosságot követtünk el, amivel a színidirektor ugyancsak vádol minket.
Álláspontunk az, hogy a fideszes újságnak adott interjújában Lipics Zsolt az általa vezetett intézmény által közreadott tényekkel vitatkozik.
Karaktergyilkosságot is emleget, ami pedig nem összekeverendő és nem is összekeverhető a kritikával. Utóbbi lehet teljesen tényekre alapuló, lehet szubjektív is, lehet ezek keveréke is, és benne van a nem szándékos tévedés lehetősége, vagy az, hogy mások másképpen látnak valamit. A Szabad Pécs kritikát fogalmazott meg a PNSZ működéséről, részben tényekre, és éppen a PNSZ által közölt tényekre alapozva.
Karaktergyilkossághoz szándékos hazugságra és/vagy csúsztatásra van szükség. Mi nem állítottunk valótlanságot Lipics Zsoltról, szándékosan meg főleg nem tennénk ilyet, nem vádaskodtunk, akkor sem, amikor véleményt vagy kritikát fogalmaztunk meg objektív adatok és adatok összehasonlítása alapján Lipics Zsolt igazgatói tevékenységéről. Akkor is így tettünk, amikor azt írtuk, hogy az nem felel meg annak a képnek, ami egy 21. századi, közpénzből fenntartott, kiemelt státuszú kulturális intézmény vezetőjétől elvárható lenne.
Mivel egy kiemelt státuszú kulturális intézmény igazgatója lapunkról azt nyilatkozta, hogy mi szándékosan lejárattuk vagy próbáltuk lejáratni őt, itt most röviden összefoglaljuk, mit írtunk róla és a színházról.
A Pécsi Nemzetit 2019-ben, közvetlenül a járvány előtti évadban még 116 ezer fizető néző látogatta.
2024-re a nézőszám 84 ezer főre apadt – ehhez képest Lipics az évad végén csaknem 100 ezres nézettségről beszélt egy interjúban.
A nézővesztés harmincezerfős, annak mértéke tehát megfelel egy közepes méretű magyar város, például Szekszárd lakosságszámának.
Lipics saját ténykedéséről úgy beszél, hogy az a „stabilitást” jelenti, csakhogy aki stabilitást emleget, az a változatlanságról beszél, vagy azt sugallja, márpedig a PNSZ-ben a számok alapján jelentős változás történt, csak nem jó irányba.
Nemcsak a közönség létszáma fogyott jelentősen, hanem az előadások száma is. 2017 és 2019 között a színház átlagosan 405 előadást játszott egy évadban, 2022 és 2024 között ez az átlag 344 előadás volt (nagy-, kamara- és szobaszínházi előadások száma).
Erre az előadásszám-csökkentési „sikerre” Lipics saját állítása szerint a korábbi időszak (Rázga Miklós igazgatásának időszakának) túlterhelése miatt volt szükség. Viszont a kevesebb darab kisebb közönségszámmal és kisebb repertoárral is járt.
Vajon mivel magyarázza Lipics Zsolt azt, hogy az előadások átlagos nézőszáma 50 fővel csökkent? Ez is a siker egy jele lenne? Ugyanakkor a PNSZ folyamatosan kedvezményes jegyár-akciókkal bombázza a közönséget.
Más, problémás gazdasági helyzetben lévő vidéki városban hasonló léptékű nézőszámzuhanás tudtunkkal nem volt tapasztalható.
Miközben a Pécsi Nemzeti sikertelenül küzdött a csökkenő nézőszámokkal, addig a szintén nem a legszerencsésebb gazdasági helyzetben lévő Miskolcon 2024-ben mintegy 135 ezer fizető nézőt vonzott a színház. Egy színház népszerűsége nemcsak az anyagi helyzetétől függ, hanem a színház szellemi kisugárzásától is. (Miskolc a legutolsó KSH-adatok alapján már alig, csak néhány ezer fővel magasabb lélekszámú város Pécsnél, a színháza meg a közönség támogatásán túl sorra kapja a rangos szakmai díjakat.)
S vajon, hogy teljesített Lipics Zsolt időszakában a színház?
Az ő saját megítélése szerint soha nem látott sikereket ért el.
A tények alapján azonban a színház inkább csak túlélt. És teljesítette a minimumot.
Persze, ez sem kevés, sokak munkája van benne, de a sikertől azért messze van.
A Pécsi Nemzeti Színház finanszírozását az állam és az önkormányzat közösen biztosítja. A közhasznúsági beszámolók megmutatják: a jegybevételek aránya csökken, miközben az előadások és a nézőszám is zsugorodik. A kulturális közszolgáltatási szerződésben rögzített évi 80 ezer fizető nézőszámot, mint kötelező minimumot a színház ugyan teljesítette, de éppen csak átugrották a vonalat. Ezt kitűnő teljesítménynek nevezni érdekes, higgadt értékelés helyett inkább tűnik reklámszövegnek.
A Pécsi Nemzeti Színház helyzete egyszerű: vagy a színház által közzétett számok nem mondanak igazat, vagy az ezek alapján közzétett Lipics-féle sikerpropaganda nem felel meg minden részletében a valóságnak. Márpedig a számokban nincs sem „sunyiság”, indulat, sértettség, sem rosszakarat. A számok egyszerűen csak számok. Minden minősítő jelzőt – rideg, vádló, kecsegetető – csak mi, emberek tulajdonítunk nekik.
A lapunk által megfogalmazott tények nem rombolnak – csak zavarják azokat, akik láthatóan mást szeretnének elhitetni. Így megkapjuk, hogy „szokatlanul durva támadást” intéztünk ellenük, és mindezt „zsigeri gyűlölet” motiválta. Ez természetesen nem igaz, és vissza is utasítjuk! Akkor miért mondtuk ki, hogy a király meztelen? Egyetlen ok miatt: az igazságot igyekeztünk itt is kideríteni.
Lipics Zsolt állítja, hogy vezetése alatt „a Pécsi Nemzeti Színház sohasem volt csődközeli állapotban”. Rendben, nézzük meg, mit mutatnak az adatok! A PNSZ 2023-as beszámolója alapján jelentős takarékoskodási intézkedéseket kellett tenniük.
Itt olvasható, a 38. oldalon:
chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://www.pnsz.hu/userfiles/kozerdeku_adatok/2023_ev_Beszamolo_es_Kozhasznusagi_jelentes_kozzetetele.pdf
A beszámolót olvasva merül fel az a kérdés is, a fenti állításra reagálva, hogy miért tartottak a tervezettnél kettővel kevesebb nagyszínházi produkciót a Pécsi Nemzeti Színház?
Miért volt szükség a pályázaton elnyert újabb 60 millió forintos támogatásra, ami címzetten az alapműködést elősegítő, kiegészítő támogatás volt, ha nem fenyegetett a csőd? (Frissítés 21.30h Megj. Vagy, ha nem is volt csődhelyzet valóban, mert a színház likviditása alapján ezt talán nem lehet mondani, de azt egészen biztosan, hogy beavatkozásra volt szükség a teátrum pénzügyi és anyagi helyzete miatt – a szerk.)
Miért kellett a bérköltséget csökkenteni? Miért kellett jelentős jegy- és bérletáremelést végrehajtani?
A rendelkezésre álló adatok alapján a fentiek mintegy 100 milliós nagyságrendű megtakarítást vagy pluszbevételt jelentettek.
Mi másért történt mindez, ha nem azért, hogy ne menjen csődbe az akkor 128 éves Pécsi Nemzeti Színház?
A rossz anyagi helyzetnek több oka is volt: a 2022-es év vesztesége, az elhúzódó TAO elmaradás, a Covid utáni nézőszámcsökkenés, és az igazgató, Lipics Zsolt által végigvitt előadásszám csökkentés, műsorpolitika, rendezőválasztás – ezekből együtt keletkezett a színház költségvetésében a 100 milliós, befoltozandó lyuk.
Lipics Zsolt a Pécs Aktuálnak adott interjújában úgy minősíti lapunkat, hogy nem érveket sorol, hanem kijelent valamit. Nem hisszük, hogy az interjút készítő lap korábban fizetett fideszes tanácsadó munkatársának ez nem tűnt volna fel, mégsem kérdezett erre vissza, nem kért tőle érvelést. Ami szakmai hiba.
És nemcsak azért, mert szerintünk (és ebben talán nem értene egyet velünk Lipics direktor) egy színházigazgatói pozíció vagy bármely igazgatói pozíció sem indokolja azt, hogy valaki erős állításokat tegyen úgy, hogy nem érvel, csak kijelent, vagy csak azt gondolja, hogy a pozíciója miatt elegendő megszólalnia ahhoz, hogy egy vita lezártnak legyen tekinthető.
És akkor még viccelődhetnénk is azzal, hogy szoros olvasat alá véve az interjút és a tényeket, Lipics szerint stabilitás az, ha stabilan fogy a közönség létszáma. Vagy, hogy az elmúlt öt évben bekövetkezett nézővesztés nem csökkentette, csak növelte az önbizalmát, sőt a mínusz harmincezer néző magát a nagybetűs sikert jelenti.
Lipics Zsolt állítása szerint ugyanis a színházban minden rendben van. Ennyi. Mert ő azt mondta. Kár, hogy az adatok nem mutatják, kár, hogy a munkatársak egy jelentős része nekünk a viszonyokról beszélve nem ezt látja, és kár, hogy a közönség jelentős része nem tud erről, és a lábával szavazott: máshová jár színházba, nem Pécsre.
Az elmúlt öt év produkcióiról komoly szakmai kritika nem jelent meg, komoly fesztiválszereplés nem említhető meg. Csupán egyetlen produkciót díjaztak Lipics igazgatása alatt: 2025-ben a Vidor Fesztiválon az Audiencia c. előadást, amit Vaclav Havel darabjából Füsti Molnár Éva rendezett, s amelyben Köles Ferenc jutalomjátéka mellet Katona Levente szerepel még. Köles Ferenc a legjobb alakítás díját nyerte el, s ez lett a legjobb előadás is.
A kamaraszínházi, minimál költségvetésű, kétszereplős produkciójáról az igazgató a PNSZ oldalán, melldöngetéssel úgy fogalmazott, hogy ez a színház közös munkájának hatalmas sikere. Kár az is, hogy ez a „közös siker” 0, azaz nulla alkalommal volt látható szeptemberben és októberben sem tűzték műsorra. Még szerencse, hogy novemberben legalább kétszer látható lesz. Köles egy régebbi előadása is kapott három díjat a Lipics időszakban, de az még Rázga igazgatása alatt jött létre, így annak sikere is ahhoz az időszakhoz sorolandó.
Vagy nézzük meg, hogy mi történt Darabont Mikolddal, miután tavasszal lapunkban egy interjúban kinyilvánította, hogy indulni kíván a Pécsi Nemzeti igazgatói pozíciójáért?!!
A minden évben szokásos szerződtetési tárgyalásra még csak be sem hívták. Hogy mi a szerződtetési tárgyalás? Tavasz végén a színészeket külön-külön öt-öt percre fogadja az igazgató az irodájában, ez egy ünnepi alkalom, a színészek várják, mert ekkor újítják meg a szerződését annak, akinek még nem véglegesítették, illetve akinek már véglegesített, azt azért hívják be, mert közlik vele a következő évadban játszott szerepeit. Darabont Mikoldot egyáltalán nem hívták be a szerződtetési tárgyalásra idén.
Ez mit jelent?
Azt, hogy az igazgató nem vállalta annak szemtől szembe kimondását, hogy egyetlen egy szerepet sem szánt neki az új évadban.
Egyetlen egyet sem.
Tehát a Jászai-díjas színésznő amiatt, hogy kritikát fogalmazott meg, s kimondta, hogy el fog indulni egy nyílt pályázaton, büntetést érdemel?
Sőt, a már említett aktuálos interjúban Lipics emelte a tétet, valakiket egyenesen leárulózott. Lipics igazgató konkrétan úgy fogalmazott, hogy „más részük politikai érdekből elárulta ezt a közösséget”.
A politikai alapú árulás egy önmeghatározása szerint politikát magától távoltartó színház esetében elég abszurd ötletnek tűnik. Vajon mit jelent? Csak találgatni tudnánk, de erre nem vállalkozunk. Erről a leghiggadtabban értékelve is azt mondhatjuk, hogy ez nem színházigazgatói fogalmazás, ilyet egy autokratikus vezető mond. Olyanok, akiknél az is támadásnak számít, ha valaki nyíltan kommunikál arról, hogy mást szeretne. Ez a mai napi politikából vett gyakorlat. Ahogyan az is a hazai “nagypolitika” módija, hogy valaki érvek helyett homályos, fenyegető megfogalmazásokat, utalásokat, sejtetéseket enged meg. Lipics Zsolt az idén 20 éve ideszerződött Jászai Mari-díjas színésznő, Darabont Mikold összes előadását levette a színlapról, eddig legalábbis, azaz az őszi szezonban őt nem láthatta a közönség.
Lipics az úgynevezett interjújában kikelt az ellen, hogy megemlítettük, felveti a nepotizmus gyanúját az, ahogy egyetemista korú lánya szerepeltetését intézte a színházban. Apaként is kikéri ezt magának.
Akkor most megismételjük, színigazgató úr, itt van erről a véleményünk: igen, apaként elvitathatatlan joga van bárkinek arra, hogy szeresse a lányát, ennél természetesebb dolgot és érzést nem lehet mondani. De az, hogy a saját társulata elé helyezze a lánya érdekeit, az színházigazgatóként egészen egyszerűen megengedhetetlen. Lipics Zsolt mégis megtette.
A pécsi társulat fiatal színésznője, Bocskai Virág úgy lett “lekettőzve” Lipics Franciska egyetemi hallgatóval a Koldusoperában, hogy azt sem írásban, sem szóban nem egyeztették le vele (pedig színházban ez szokás lenne).
Közvetlenül az olvasópróba előtt derült ki mindez az egész társulat számára – pedig a színházban nem ez a megszokott eljárás.
Amióta Bocskai Virágot szakszervezeti elnökké választották, két szerepet is elvett tőle a színházvezetés, az új évadban csak egy próbafolyamatban vehet részt, míg korábban 4-5 produkcióban szerepelt. Vajon mi történt? Mi az oka ennek? Szakszervezeti vezetőként rosszabb színésznő lett hirtelen? És Darabont Mikold sem elég jó már? A közönség őt is szereti. Jelenleg mégsem dolgozhat úgy a munkahelyén, hogy a színpadon is szerepelhessen.
A Lipics Zsolttal készített interjúban egy olyan fotó is szerepel, amelyen látható egy impozánsnak tűnő könyv is, ami nem más, mint Lipics Zsolt új igazgatói pályázata. Amit könyvalakban is kiadott, 188 oldalon, „A valóságra hangolt jövőkép” címmel. Az igazgató e könyv, vagyis az igazgatói pályázata tartalmáról csak részleteket osztott meg az interjúban.
Például azt, hogy az vissza szeretné hozni Pécsre a POSZT-ot. És persze ki ne szeretné ezt Pécsen? Kár, hogy a POSZT-ot üzemeltető vállalkozás 2021-ben megszűnt, kár, hogy a kormányzat és minimum az egyik színházi társaság erre nem hajlik, erre eddig a városvezetés sem volt önmagában képes, és kár, hogy kellene hozzá 200-250 millió forint plusz is, ami ha össze is jönne, azt nem a mindenkori igazgató hozná (feltehetően) tető alá. Persze, mint ígéret, jól hangzik. Ahogyan jól hangzott a Musical Fesztivál ötlete is korábban Lipics Zsolt szájából, de finanszírozás híján (nem nyertek támogatást a minisztériumi pályázaton) nem valósult meg.
Lipics Zsolt büszkén említi interjújában, hogy 59%-os béremelést hajtott végre a közelmúltban vezetése alatt a színház. És erre aztán tényleg büszke lehet egy vezető. És akkor rögtön felmerülhet a kérdés az olvasóban, hogy ebben az esetben (kevesebbet kell dolgozniuk a színészeknek és a műszaknak, és másfélszer többet kereshetnek) hogy-hogy nem 100%-ot kapott a belső igazgatói szavazáson Lipics? Mi akkor az igazság? Az egyik fontos, és nem túl barátságos részlet, hogy a színházban dolgozók zöme minimálbért kap, így annak emelkedése miatt voltak kötelező, központilag előírt emelések. 2019-től (149 ezer forint) 2025-ig (298 800 forint) a bruttó minimálbér 95%-kal emelkedett Magyarországon. És az átlagos emelésbe Lipics Zsolt alapbérének emelése is beleszámít, ami a rendelkezésünkre álló adatok szerint a kezdeti havi bruttó 500 ezerről havi bruttó egymillió fölé nőtt, jelenleg kb. évi bruttó 13 millió forint (nála így 120 %-os volt az emelés). De erről nem beszélt az interjúban, ahogyan arról sem, hogy ezen túl még különféle jogcímeken is kapott pénzt a PNSZ-től, rendezőként vagy megbízási díj címszó alatt, ezeket a plusz pénzeket azonban csak megtippelni lehetne, így kísérletet sem teszünk rá.
Visszatérve a Lipics Zsolt pályázatát tartalmazó könyvre, kerestük, hogy hol lehet annak tartalmát elérni nyilvánosan, de nem találtuk meg. A másik indulóét, Darabont Mikoldét ellenben igen, ő a saját Facebook oldalán közzétette a pályázatát, bárki elolvashatja a részleteket (ha a helyzet változik, s Lipics is közzéteszi a pályázatát, természetesen be fogjuk linkelni, de addig csak egy fotón látható könyvről mondhatnánk véleményt).
Sajnos ki kell mondani: jelenleg igen nagy a feszültség és a félelem a Pécsi Nemzeti Színház társulatában. Egy volt pécsi színész a következőket mondta kérdésünkre: „Valamikor rang volt pécsi színésznek lenni, sajnos most nem tűnik úgy. Sajnálom a pécsi színészeket.”
Megkerestük Zag Gábort is. Pécs kulturális alpolgármesterének tájékoztatása szerint a jogszabályoknak megfelelően annyit árulhat el a PNSZ igazgatói pályázatáról, hogy két jelentkező adta be a pályázatát – az interneten mindkét pályázó közzétette indulásának tényét – a határidőnek megfelelően szeptember 19-ig, s a szakmai bizottság döntése a törvényi előírásoknak megfelelően 30 napon belül fog megtörténni, mivel az egyik jelölt zárt tárgyalást kért, ezért bővebb információval nem adhatott lapunk részére, csak annyit árult el, hogy a szakmai bizottság is a törvényi előírásoknak megfelelően alakult meg – öt kormányzati, és négy önkormányzati taggal. A végső döntést a Közgyűlés mondhatja ki november 6-án.
Disclaimer: sem e cikk írójának, sem a lap egyetlen belsős vagy külsős dolgozójának, tulajdonosának nincs köze egyetlen politikai párthoz vagy szervezethez sem. Cikkeinkről magunk döntünk, kizárólag szakmai okok alapján, cikkeinkbe beleszólást nem engedünk. Nyilvános adatokból és beszélgetésekből dolgoztunk, információinkat ellenőriztük, és igyekeztünk megszólaltatni a színház vezetőit is, hogy a lehető legpontosabb és legteljesebb képet adjunk egy fontos helyi és régiós, közpénzzel finanszírozott kulturális intézményről és annak vezetője munkásságáról. Nem utolsósorban a PNSZ-ből érkező, és a városban terjedő egyre furcsább hírekre, állításokra reagáltunk, azoknak mentünk utána.
